Granada - el Realejo

Granadában a szállásunk el Realejo-ban, a régi zsidónegyedben volt. Szűk, macskaköves kis utcák, legtöbbjük csak gyalog vagy robogóval megközelíthetőnek látszik, de le lettünk dudálva, szóval igen - a helyiek bejönnek kocsival is. :) A hostel nagyon hangulatos, kis belső udvaros ház, jó hűvös van bent. Fáradtak vagyunk, és éhesek... de kíváncsiak is. Az utcáról zene- és leginkább dobszó hallatszik be, elindulunk a hang irányába. 

Pár utcányira rá is akadtunk a forrásra - kis tér, templom, sok ember, tömjén, Virgen. Nem tudjuk, milyen Szűz, hogy mit ünnepelnek, de igazából nem is fontos. Maga az ünneplés, a körmenet, az ének annyira spanyol, része a mindennapoknak (ez egy hétfő!), hogy csak mosolyogsz és örülsz nekik.

Még világos van, de mi már éhen halunk, szégyen, de muszáj valami. Kiülünk az utcára a többi turista közé, és ha turista, akkor már adjuk meg neki rendesen: paella és sangria. 

Kis csavargás, mazcleta a hostel előtt, mexikói a señor pirotecnic, beszélgetünk vele és megint örülünk.

Z unatkozott és játszott egy utcai lámpával ♥

Eden Project - III

Úgy döntöttünk, ebéd után megyünk az esőerdőbe. És mi más lehetett volna az ebéd, mint cornish pasty? Húsos a fiúknak, hagymás-sajtos a lányoknak. És miután így felkészültünk... beléptünk az ajtón...

... és sokk. 

Hiába tudja az ember, hogy meleg, és párás. Belépsz, és mintha falba ütköznél. Nehéz a levegő. És természetesen rögtön beködösödött az összes fényképezőgép. Óvatos törölgetés, tíz másodperc, és újra. És újra. Szemüvegeseknek esélytelen. És a meleg... egy darabig jólesik, szokatlan persze, nem ehhez vagyunk szokva itt Angliában, de nem kellemetlen. Úgy egy húsz perc múlva viszont már mindannyian törölgettük a homlokunkat, és próbáltuk szellőztetni a ránkragadt ruhákat. Mi lehet itt, mikor süt a nap, neadjisten nyár van...?

De persze mindez nem számít. Mert le vagy nyűgözve. Az egész építménytől, a technológiától, a növényektől, hogy itt tényleg másfél hektár őserdő van, hogy minden burjánzik. És teleszájjal vigyorogva gyönyörködsz.

Pálmák, és liánok, és bambusz, és ezermillió növény, amit nem ismerek, meg persze itt is a haszonnövények: cukornád, kakaó (aminek a babja a növény szárán nő, ti tudtátok?), vanília, ananász, banán... És nagy, említettem már, hogy milyen nagy ez az 'üvegház'? Nem mondom, hogy el lehet veszni benne, mert azért be van határolva, hogy merre lehet csavarogni, követni kell az ösvényt... de ettől eltekintve... majdnem el lehet veszni benne.

Az extra (kis pluszpénzért hatalmas élmény): van egy kis lógós terasz a nagy kupola közepén. Ide lehet fellépcsőzni, és belátni a dzsungelt felülről. Tériszonyosoknak csak óvatosan (bár anya és Z is élvezte), mert az egész cucc mozog, és csak egy rács van a lábad alatt, de amúgy szerintem kötelező. 

Eden Project - II

Nem is tudom, hol kezdjem. De talán hagyjuk a legjobbat a végére.

A kisebbik sátor a mediterrán világ növényeinek ad otthont. Spanyolország után nekünk ez inkább otthonos volt, mint kifejezetten különleges, de azért akadtak érdekességek. Az éghajlat hasonlóságai miatt ide sorolták pl Dél-Afrikát is, és ott jónéhány dologról fogalmunk sem volt, hogy micsoda.

Hatalmas agavék, rengeteg színes bougainvillea, jázmin, rózsaszín amarilliszek...

Akármilyen szépek voltak, a legtöbbet mégis a haszonnövényeknél időztünk. A kis kert mellett volt egy néni, aki már épp készülődött haza, de volt nála egy cserép, ami felkeltette a figyelmemet. Egy gyapotnövény. Odamentünk, megfogdostam, és mint az ilyen nénik szoktak, elkezdett velünk beszélgetni. És beszéltünk a gyapotról, a pamutról, hogy a gyapjú a legtisztább anyag, amit viselhetsz (legkisebb ökológiai lábnyom, persze leszámítva, ha Új-Zélandról szállítják), hogy az iparilag termelt fehér gyapotot mennyi vegyszerrel kezelik, viszont van egy sokkal ellenállóbb, ami nem fehér, hanem a barna gyönyörű árnyalatait viseli, és tökéletesen alkalmas biotermelésre. Aztán volt nála egy mini rokka is, amit épp egy könyvméretű dobozzá csomagolt össze, és ezzel összefüggésben megtudtuk, hogy miért van az indiai zászló közepén egy kerék... de ez most hosszú sztori lenne. Mindenesetre rengeteg információval gazdagabban fejeztük be a beszélgetést.

Eden Project - I

Van ez a hely, ahova azóta el akartam jutni, hogy ideköltöztünk. Vártam és vártam, és kétszer már majdnem, de valami mindig közbejött. Pl a távolság, mert azért jó sokat kell autózni. Vagy az időjárás. Vagy az, hogy ez azért nem egy kifejezetten férfibarát program. És gondoltam, most hogy jöttek anyuék, tökéletes alkalom adódott végre valóra váltani egy álmot. Persze kicsit féltem is, hogy felspannoltam magam, aztán majd csalódnom kell, de szerencsére nem így lett. 

Az Eden Project egy régi kaolinbánya gödrében létesített kert. Ami még nem tenné különlegessé, számtalan, többféle céllal létesített kert van Angliában... ami viszont igen: a világ legnagyobb üvegháza, benne másfél hektárnyi esőerdővel.

A két buborék nem csak a mérete miatt különleges, nem hiszem, hogy van még hasonló - fémvázon hatszögletű, háromrétegű fóliapárnák. Az általuk körbezárt levegő súlya nagyjából megegyezik a fémvázéval. Tényleg hatalmas. 

Először a kertbe érkezik meg az ember (nem, először megveszed a jegyet, amivel aztán sok más látványossághoz hasonlóan egy évig bármikor ingyen visszajöhetsz) - és bár már vége van a nyárnak, és sok mindent betakarítottak, egyértelmű volt, hogy igazi kis paradicsom lehetett. Gyógynövények, zöldségek, gabonák, mindenhol kis ismeretterjesztő táblák, hogy mit-mire használnak; kis földtörténeti ismertető az igazi ősi növényekről; és persze rengeteg rengeteg virág.

Pen-y-Fan (megint)

Voltunk már ugyan, de hegyet mászni jó, úgyhogy reggel felkerekedtünk, hogy ismét megnézzük Dél-Wales legmagasabb dombját hegyét. De persze megint bank holiday weekend, és az ember mindenféle dolgot eltervez, aztán a fele sem úgy sikerül, mint szerette volna. Mert hogy augusztus van, és akkor arra számít az ember (legalábbis a magyar), hogy meleg van és napsütés. Miután három éve itt vagyunk, ilyen nagy reményeink már nincsenek, elég ha a feltételekből mondjuk egy teljesül - meleg vagy napsütés. Ehhez képest az volt, hogy felhős - kicsit kitisztul - esik - fúj - kisüt - fúj - esik - esik - felhős... ami azzal járt, hogy bőrigáztunk - keresztülfújt rajtunk a szél - megszáradtunk - lefújta a fejünket a szél - megint eláztunk - meg még egy kicsit.

De a legjobb, hogy mindezt nem ketten csináltuk végig, hanem vittünk magunkkal gyanútlan áldozatokat is (akik különben nagyon aranyosak voltak, kicsit se panaszkodtak, sőt tartották bennünk a lelket).

A szerencse az egész szerencsétlenkedésben, hogy ugyan végül nem mentünk fel a csúcsra, de így is volt látnivalónk bőven, a táj gyönyörű, most még egy kicsit zöldebb is volt, mint mikor legutóbb láttuk.

A nap fénypontja: a hegyi pónik felbukkanása.

Granada - a busz

Gondolkoztam rajta, hogy ez a bejegyzés akár kaphatná a Sevilla - busz címet is, több időt töltöttünk a hétfőnkből itt, mint ott, mert persze megint bénáztunk, de akkor sorban. 

Nagyon spontának akartunk lenni, és nem foglaltunk előre semmilyen szállítóeszközt Sevilla és Granada között. A hostelben aztán kiderítettük, hogy van vonat is, meg busz is, de persze a vonat sokkal drágább, jó nekünk a kicsit hosszabb utazás is. És kinéztük a buszpályaudvart is, minden rendben. Aztán mikor reggel indultunk, elbizonytalanítottak minket a helyi bácsik a buszmegállóban, hogy akkor melyik pályaudvarra is kell mennünk, és elküldtek minket a másikra, ahonnan mire visszakeveredtünk a jó helyre, elment a buszunk, a következőre nem volt hely, az azutánira meg naaagyon sokat kellett várnunk. Szerencsére rögtön a buszok mellett volt egy park, ahol épp ilyen nemzetközi vásárt tartottak, körbemászkáltunk egy kicsit (természetesen minden csomagunkkal felszerelkezve), ettünk nemzetközit, aztán egy árnyékos padon vártunk / olvastunk. 

De aztán eljött az idő, és felszálltunk a buszra, és kigördültünk a szépséges Sevillából... a pusztába. Imádott, gyönyörű, kopár, fakó Spanyolországom. Halványkék ég, sehol egy maszatnyi felhő se, sárga/vörös föld... és ameddig a szem ellát olaj- olaj- olajfák...

És a dombok, és a hegyek... és én szerintem nem olvastam egész úton egy betűt se, mert a nagy kopársággal együtt ez a mozi sokkal izgalmasabb volt. From 2010.10.12-16. - Granada

Sevilla - a Katedrális

Valahol itt hagytuk abba az Andalúzia sztorit legutóbb, és mivel most épp olyan időszak van, amikor vagy nyavalygok, vagy nem írok... akkor inkább mesélek.

Miután kipihentük magunkat az árnyékban, délután felkerekedtünk megint a napsütésbe. Hallottunk már sokat a sevillai katedrálisról, hogy gyönyörű, és kihagyhatatlan... És tényleg, kívülről imádtam. Csupa csipke, csupa kis égbenyúló tornyocska meg díszítés, szépséges, kontrasztos a kék-kék-kék ég előtt. Belülről viszont... eeeh... nekem nem volt akkora szám. Nagy, meg szép... de pl a granadai sokkal jobban tetszett.

Viszont van a katedrálisnak egy harangtornya, a Giralda, amit imádtunk. Nagyon sokat kellett felfelé mennünk, de nagyon megérte.

A harangok, a galambok, a látvány...

From 2009.10.09-12. - Sevilla

Gower

Vasárnapra hatalmas szélvihar lett, meg hideg, meg hatalmas hullámok, aztán később eső is, úgyhogy végül úgy döntöttünk, inkább nem kockáztatjuk meg a szörfözést (Z szerint lufinyulak vagyunk). Cserébe csavarogtunk egy kicsit a környéken. Láttunk másik három tengerpartot, meg kicsi várat, összevissza fújta a szél a hajunk, ettünk pub-ban ebédet...

Szinte csak a Dianával fotóztam, szóval a képekre még kicsit várni kell, de azért egy homályos polaroid van. Ez itt a Three Cliff Bay, ami gyönyörű amúgy, csak még mindig bénázok az SX70-el, és kicsit túlexponáltam, ezért olvad egybe a tenger, a homok és az ég. 

Catalunya - hazafelé

Még egy utolsó poszt, képekkel. Mert Girona reptér nagyon tetszett, a hegyekkel körülvéve.

És mert szépséges, napsütötte, és persze zöld zöld zöld Angliába érkeztünk meg.

Catalunya - Rupit

Vasárnapra Sergio tervezte nekünk a programot - próbált időjárást is, ami végül nem egészen olyan lett, ahogy ő elképzelte, de szerintem így volt tökéletes a hangulat.

Ha valakinek azt mondom Spanyolország, rögtön a tengerpart jut az emberek eszébe, homok, pálmafák, a tapasztaltabbaknak a vörös földek, halványzöld olajültetvények... és hiába tudtuk, hogy Spanyolország sokoldalú, erre azért még mi sem számítottunk.

Rupit egy hihetetlen bájos kis középkori falu - szürke kőházak, vörös cseréptetők -, szépséges hegyek-völgyek között Catalunya közepén. Van kb másfél utcája, egy hotel, két étterem, két pékség, egy húsbolt, iskola, patak (és legközelebb a vízesést is megnézzük!). És lógott az eső lába, szürke volt (de én jó angol módjára halásznadrág-papucs kombóban, haha), de ez a párás-ködös idő annyira jól illett a hegyekhez, és ugye a szürke is nagyon jól megy a zölddel... imádtam. Leginkább talán Toledo-hoz tudnám hasonlítani, a szűk kis utcákat, a színeket... tényleg mesebeli.

Most jön az, hogy legszívesebben az összes képet megmutatnám itt, de ugye véges a hely, szóval menjetek nézegetni az albumba. Mert még el kell mesélnem, hogy természetesen itt sem maradtunk kulináris élvezetek nélkül. Az egyik pékségben szereztünk helyi lapos kenyeret (aminek elfelejtettem a nevét, Hajni segíts!), amit elrágcsáltunk séta közben; a fáradalmak után pedig beültünk a csodálatos, panorámás étterembe, és mindenféle katalán jóságokkal csillapítottuk éhségünk. Meg persze leöblítettük egy kis orujo-val.

From 2010.05.02. - Rupit

Catalunya - Sitges

Szombat dél körül megérkeztünk, rögtön egy baszk bárral kezdtük, nehogy éhenhaljunk, egy pár tapas fejenként simán lecsúszik, mellé txakoli (cider szerű, nagyon könnyű, enyhén buborékos bor - ez az, amit magasról csorgatnak a pohárba)... aztán nem is tudom, sétálgattunk, aztán mentünk ebédelni. (említettem már, hogy mennyit ettünk?) Igazi kis helyi kifőzde-szerűség, Hajni és Sergio törzshelye, mosolyogva köszöntik őket, olyan desszertet kapunk, ami nincs is a menün.
Aztán: délutáni kiruccanás a katalán 'melegfőváros'-ba. Tengerpart, homok, kisváros, horchata a teraszon... és persze reeeengeteg megbeszélnivalónk volt.

From 2010.05.01. - Sitges

Az nap befejezése pedig: felmásztunk a Tibidabo hegyre, ahol még sosem voltunk korábban, pedig belátni onnan az egész várost (még inkább, mint a Park Güell-ből). És csepereg az eső, de akácillat van, és gyönyörű.

Catalunya

Hihetetlenül élveztük mindketten legutóbbi kis kiruccanásunkat. Először is ugye végre nagyon hosszú idő után újra láttam drága barátnőmet, másodszor ugye Spanyolország - hazamegyünk, harmadszor... mindketten voltunk már Barcelonában többször is. És gyönyörű, és imádjuk, de láttuk már, és most nem érte mentünk. Nem volt rajtunk nyomás, hogy akkor még milyen látványosságokat kell megnéznünk (mellesleg gyakorlatilag a Sagrada Familia szomszédságában laktunk), hanem tényleg csak élveztük a pihenést, sétáltunk, beszélgettünk, és rengeteget és nagyon jókat ettünk. Ráadásul szerintem Spanyolországban ennyit még soha, főleg nem májusban, de szinte végig esett az eső, amíg ott voltunk. És ez így volt jó. Majd mindjárt mutatom, hogy miért.

Hollandia - Heineken

Holland kalandunk utolsó megállójához érkeztünk, ami kihagyhatatlan, ha valaki Amszterdamban jár - a Heineken sörgyár. Rólam ugye mindenki tudja, hogy alapból nem vagyok egy nagy sörrajongó, bár az utóbbi pár évben lassan-lassan kezdek megbarátkozni vele (főleg a sötéteket, meg a gyümölcsös játéksöröket szeretem). Na de a Heineken egy jelenség, még akkor is, ha valaki nem issza egyáltalán. A hangulatkeltés, a reklámok... és természetesen ne feledkezzünk el a gyönyörűséges szecessziós, színes üvegablakos gyárépületről sem. Meg a hatalmas réz üstök. Igen, ők is nagy érzelmi hatással voltak rám.

From 2009.05.05. - Heineken

Hollandia - Keukenhof Gardens

Ez körülbelül a legmeglepőbb dolog a világon, hogy Z eljött velem ide (és valószínű ezzel egész életére telítődött is virágokkal :)). A Keukenhof Gardens a világ legnagyobb (de mindenképp a leghíresebb) tulipánkertje. Tudom, hogy a profik nem adnak pénzt, hogy tulipánokat csodáljanak, de mi kicsit későn érkeztünk, és a földeken már nem nagyon voltak virágok. Bent a kertben viszont... tengernyi. És a választék egyszerűen lenyűgöző. A színek, a formák, a kompozíciók... és mivel nem csak tulipánok vannak, de nárciszok, györgyikék és jácintok is (gyakorlatilag minden hagymás virág), nem szabad elfeledkezni az illatról sem. Tényleg elképesztő, mint egy tűzijáték - minden kanyar után újabb színorgia, hullámos, fodros, dupla, tripla, cirmos...

Az egyik kedvenc kombinációm: hófehér tulipánok, kékséges-illatos györgyikékkel.

From 2009.05.04. - Keukenhof Gardens

Hollandia - De Hoge Veluwe

Két hámból kirúgós este után Peti szervezett nekünk egy kis pihenést. A De Hoge Veluwe egy nemzeti park, gyönyörű erdőkkel, rétekkel (és egy múzeummal a közepén). De a legjobb dolog benne, hogy odamész, és vannak biciklik, meg bicikliállomások. És odamész, és kiválasztasz egy biciklit magadnak (mind egyformák), és örülsz, mert nagyon vicces, hogy ezek ilyen váltó nélküli régi biciklik, mint ami a papának van otthon, és nem is tudom, még kislány voltam, mikor utoljára ilyennel. És tekersz az erdőben, minden csupa zöld, és jó a levegő, és később még a nap is kisüt egy kicsit. Teljesen kisimulsz. Boldogság.

From 2009.05.03. - De Hoge Veluwe

Hollandia - Amsterdam

Egy éve ilyenkor ugyanígy felpakoltuk magunkat a repülőgépre, hogy meglátogassunk egy barátot - VP-t Amszterdamban. Rengeteget mászkáltunk, szűk utcákon, kis hidakon, víz víz víz mindenhol, meg biciklik, mindenféle színben és méretben... meg kiskocsmák, meg nagykocsmák, meg kávézók... Voltunk halpiacon, meg virágpiacon, meg a piroslámpás negyedben, dobáltunk sültkrumplit sirályoknak.  Vettünk is halat, meg eldobós grillt, és csináltunk kis partit a miniatűr tetőteraszon.

From 2009.05.01-05. - Amsterdam

Sevilla - vasárnap

Vasárnap reggel felkeltünk korán az volt a tervünk, hogy elmegyünk a piacra, meg megnézzük a kerámiaműhelyeket, délben sziesztázunk, délután meg Katedrális. A tervünk akkor hiúsult meg, mikor megérkeztünk a piacra, és kiderült, hogy vasárnap zárva van. Meg persze a műhelyek is. Ja igen, ez Spanyolország :)

Sebaj. Helyette nyugis reggeli, bocadillo, tejeskávé, aztán nagyjából sziesztáztunk egész nap. Tetőterasz, könyv, cerveza con piña, árnyék.

From 2009.10.09-12. - Sevilla

Sevilla - by night

From 2009.10.09-12. - Sevilla