a paratartalomrol

télire

Szeretem itt az időjárást. Hogy reggel esik, napközben esik, aztán munkaidő végére szépen kisüt a nap. Ki is használtam ezt szépen, elmentem sétálni a parkba. Minden zöld, minden virágzik, minden illatos, minden szép. Üldögéltem a napon, a padon, néztem a kergetőző szarkákat, és a szellő kifújt a fejemből minden gondot. Nem is tudom, miről akartam még írni... :)

Aztán szedtem bodzát, és most áznak a tányérok a cukros lében.

luxus

Zöldségek dippel, sajt, csoki és bor. És fényes szentjánosbogarak játszanak az ablakunk alatt.

vörös

... az ég alja, aligha szél nem lesz

idill kövekkel és bárányokkal

Több, mint 900 kőkör található a brit szigeteken, és a tudósok feltételezései szerint eredetileg ennek kb a kétszerese épült. Nehéz pontosan meghatározni a kőkörök korát, de annyit tudunk, hogy a neolitikus korban épültek, körülbelül 4000 évvel időszámításunk előtt. A régészeti leletek hiánya miatt azonban az építmények céljára vonatkozóan csak találgatni lehet. Érdekes, hogy bár több, mint 40000 megalitikus emlék maradt fenn angliában (ez meghaladja a modern települések számát), csak kis százalékukat tudták alaposan tanulmányozni.
Az előző századokban a kőkörök építését eredeztették a keltáknak, druidáknak és a rómaiaknak is, de mindhárom nép sokkal később került erre a területre, mint a kőóriások. A Stonehenge, a legismertebb és leglátogatottabb az angol kőkörök közül, három szakaszban épült, egyes köveit (melyek között akad, aminek súlya eléri a 25 tonnát) csaknem 400 km távolságból szállították ide, megmunkálásuk, felállításuk kb 30 millió munkaórát igényelt.
A jelenlegi teóriák szerint csillagászati megfigyelőként és rituális célokra használták. Egyes tudósok szerint siratóhely lehetett, mások valószínűbbnek tartják, hogy magát az életet ünnepelték itt (erre utal kör alakja, és a Nappal, a Nap járásával való kapcsolata is) - az Emberiség temploma.

Húsz mérföldre északra fekszik Avebury, a világ legnagyobb kőköre - még öregebb, még titokzatosabb. Két belső kör (ezekből sajnos már csak néhány áll), körülvéve egy gigantikus, 98 kőből álló harmadikkal, és a köveken kívül az árokkal és töltéssel. És mindez csak egy része az egész építménynek: a nagy kört szintén kövekkel kirakott "sugárutakkal" kötötték össze több kisebb kőkörrel illetve Európa legnagyobb mesterséges dombjával. A cél természetesen ismeretlen, de az építmények lenyűgözőek.

Nagyjából ennyi a történelem meg az útikönyvek, most jövök én:
Először is, hihetetlen, mennyire profin megoldották mindkét helyen a látogatást. Van ugyan kerítés, és sok ember, de mégis van szabadságod, kedvedre sétálhatsz, időzhetsz. Kell fizetni, de létezik "Nemzeti Örökség Kártya", amivel 15 hónapon keresztül ingyen látogathatjuk körbe az ország nevezetességeit (és aminek az ára kb 4-5 látványosság után megtérül). És a pénzedért elektronyikus idegenvezetést is kapsz.
És itt is befigyel a nemzeti környezettudatosság: a füvet birkákkal nyírják (baribégazöldgyepen). Kedvesek, (általában) csendesek, fehérek, kiegészítik a látnivalókat (aha, a turisták legalább annyit foglalkoznak velük, mint a kövekkel :)).

Ja és amúgy csodálatos. Pedig először nem is akartunk bemenni. Megnéztük a kerítésen kívülről, szépszép, de úgysincs fényképezőgépem, mindenképp visszajövünk még ide, és fizetni is kell, mi meg spórolunk, ilyesmi... Aztán rájöttünk a fenti kártyás megoldásra, és akkor már miértne. És egészen más a kerítésen belül. Ahogy közeledtem hozzá, úgy szorult el a torkom és tolultak fel bennem az érzelmek, és buggyantak ki a könnyeim. Persze Z szerint a szél miatt. De szerintem varázslat. Meg az is az volt, mikor Aveburyben ültünk a töltésen, és néztük a köveket és legeltek körülöttünk a bárányok. Jó volt.

melegvíz hírek

Tegnap reggel már semmi nyomás nem volt (másfél óra alatt kb 5 centi víz keletkezett a kádban), úgyhogy szombat meg háromnapos ünnep ellenére Z felhívta a karbantartónkat, hogy akkor mégis mikor fog a szerelő kijönni? A pasi jófej volt és nem harapta le a fejét, hogy hétvégén zargatjuk, a szerelő persze hétvégén nem jön. De adott egy tippet. Hogy van valami ilyen légzár vagy mi a csövekben, így ha megnyitjuk a melegcsapot, és megnyitjuk a hideget is, és utána elhajlítom a zuhanycsövet, akkor a hidegvíz visszaáramlik a csőben, és megszünteti ezt a légbigyót és akkor lesz nyomás.
Próba. Cseresznye.
Köszönjük.
De ezt az információt miért nem tudta mondjuk egy hónappal ezelőtt megosztani velünk???

ablak

netbazmeg

Már szori a "net" miatt. Ma nyolc és egy között vártam a Virgint. Egy előtt picivel kijött két arc, akik kurd tájszólással beszélték a mandarint, és megkértek, hogy pakoljak el az ablak előtti cuccok közül úgy négy mázsányit. Hála az égnek, az informatikai szakzsargon tele van angol kifejezésekkel, úgyhogy egy perc alatt mentünk egymás agyára, majd elmozgattam egy kisebb tadzsik várost. Ők erre kinéztek az ablakon, bólogattak, és megköszönték. A net tehát nem itt jön majd fel. A háromrészes íróasztalt, amit időközben darabonként beszereztünk, összeraktunk, és a lap nincs rácsavarozva a lábakra, kb 20 percig szenvedtem arrébb. Gépestül, monitorostul, kötegelt kábelestül, Big lustul. Merthogy nincs más hátra, fúrni kell. (ezért érdemes volt kinézni az ablakon) Nem gáz, porszívó elő, ipari BOSCH elő, fúrjatok gyerekek, nekem mindegy. Ennél rosszabb már nem jöhet. Nem is jött. Már ott volt, és maradt. Három logikus módját ajánlottam fel a porszívó helyes használatának, a srác azonban erősködött, hogy az apja polip volt, és igazából egy keze még marad telefonálni is. Nem gáz, porszívó 6 kiló, ipari BOSCH 14, fúrjatok 20as likat a 7es fejjel, nekem mindegy. A metódus abból állt, hogy az egyik kezében volt a BOSCH (az ipari), a másikban a porszívócső (fej nélkül, tisztán, hogy üssön), majd két térd között a porszívócső, két kézben a BOSCH ipari akkumulátora, amit lehet, hogy nem így írnak, de az tuti, hogy ott lehet a legstabilabban és egyenesebben tartani a fúrót, nem pedig a fogantyúnál. Ez utóbbit igazából azért tették rá, mert a hordtáskában még elfért. Természetesen a lyuk egyenes lett, és természetesen a festéken (amit persze nem kapart le szerencsétlen a porszívócsővel) a viktoriánus kőfal hamvait nem helyezte el olyan figuratív kompozícióban, aminél még Modigliani is szebb nőket festett. Végezetül közölte, hogy itt az install CD, és kövessem az utasításokat. Csak akkor kössem be a kábelt, amikor engedélyt kapok! URAMIGEISURAM! Ja, és ha van vírusirtó a gépen, meg tűzfal, ne lepődjek meg, de leszedi magától, mert annyira azért okos a rendszerük, és felrak valami szutykot, ami persze sokkal jobb. Nem gáz, vírusírtó le, tűzfal le, CD install, vírusírtó fel, tűzfal fel, Virgin szutyok trónfoszt, ha sokat pattog, akkor majd jól defenesztrál. Faszi el, asztal vissza, progik le, CD be, hadd szóljon. Internet install kezdetét veszi, hálózsákot elő, és 20 perc lesz. Izgi :) Még sohsem installáltam internetet... 20 tetves percig. Most jön a kábel, húdeizgi! DNS error, nem kommunikálunk. Router setup kinyit: NO CONNECTION. Nyád csipája, telefon elő, Virgin felhív: kérjük, adja meg Virgines telefonszámát. Dehát nincs. Nem baj, adja meg. Új Virgines telefonszám. Skót hölgy (hogyaza...), miután megadtam a vudielen második autójának rendszámát is, a hölgy elskótogta, hogy hát nem az ő körzete, de ad valaki mást. A valaki más ismét bekérte az életrajzomat, majd 4 percig magyarázta, hogy most kapcsolja a Sanyi angol haverjait, akik a helpdesken... de ha másban segíhet esetleg... megköszöntem, majd újra, majd megint, és végre kapcsolt. 5 perc múlva már egy kollégáját kértem, hogy hívjon vissza, mert egy perc maradt a kártyámon (aranyos szőke női hang bemondta - HOGY VÁGNA AZ ILYEN HÁRSFÁT EGY MÉHESBEN). A srác nem tudott visszhívni, mert call center, csak bejövő hívás van. Ok, mi a panasz. Router nem kommüniké. Hol vettem a routert? Boltban. Akkor kérdezzem meg ott. ??? Hülye seggfej, most nem fogok hazautazni, hogy megkérdezzem, mi közük az internetemhez? Szori, de a net tuti jó, sajnos routerrel nem tudja megnézni, mert arra ők hogy nem. Dugjam a segge... izé... a gépbe és majd akkor. Nem jó. Akkor húzzam ki a modemet, és 20 másodperc utá

Kedves olvasóink, a beszélgetés naplózása itt megszakadt, mert a telefon egyenlege 0,01 fontról 0,00 fontra és pontosan ugyanennyi pennyre változott.
A postot mellesleg otthonról írom. Mielőtt a kis csomag távozna az éterben, bizony átvándorol az immáron beiktatott routeren. Ezért jó, ha elfogy a zsé, mert a homo elbambusz elkezd gondolkodni, majd a legegyszerűbb megloldás mellett dönt. Ennyit helpdeskről.

"... a szolgáltatás (...) egy nem-fizikai természetű problémamegoldás."
Veres Zoltán: Szolgáltatásmarketing

holnap

Lesz net.
Ha igaz.

koszos

A melegvizet persze elkiabaltam. Volt itt a szerelo kb masfel hete, valamit babralt (nem tudjuk, hogy mit, mert ezt is erdekesen csinaljak - ugy volt kint, hogy mi nem voltunk otthon), es akkor egy darabig meleg is volt meg nyomas is. Aztan par nap utan visszatert a regi kerekvagas: meleg ugyan a viz, de eppcsak csordogal valami. Es ezzel a csordogalassal zuhanyozni nem nagyon (na jo, egyaltalan nem) lehet, ugyhogy most az van, hogy felkelunk koran, es kb haromnegyed ora alatt csorog annyi a kadba, hogy meg lehet benne mosakodni. De a hajmosas az mar igazi kihivas. Es nem mondhatnam, hogy igazan tisztanak erzem magam.

Kaptunk egy igeretet az elektromos zuhanyra, de minden olyan nagyon lassan tortenik...

giccs

Tegnap este foztem: zoldbabos-bebikukoricas-csirkes-kremsajtos fusilli, cider. Mindez a varos (egyik) legjobb lakasaban elfogyasztva, az ablakbol csodaltuk a park folott a naplementet.

Es a gyertyafenyt meg nem is emlitettem... :)

pulcsi

Igenigenigenigen!

Kaptam sajat, EI logoval himzett polart. Es mar nem fazom az irodaban. Akkor se ha zuhog az eso de megy a legkondi. :)

azannya

Debeoptuk! Ahogy Leni kollégánk mondta volt, amikor beléhasított a tudat, hogy az MKT évzáró ülésére késve ért oda. Szerencsére hangosan mondta. NagyNyúl égett, mi meg röhögtünk.
/Áldozzunk, feleim, a nagy INTERNET oltárán apropó, hogy lehetővé tette számomra hogy blogunkra írjak vala. Mákja van a tetünek, mert még 10 másodperc várakozás és magát a routert áldoztam volna./
Szerdán ugyanis elmentünk autót nézni.
Szép helyen volt az autó, alig 60 kilométerre volt a hely Bristoltól. Alig másfél óra volt az út odáig. Alig két és fél vissza. Odafelé azért, mert eltévedtünk. Visszafelé azért, mert egy különös véletlen folytán találtunk egy utat, ami pont visszahozott Bristolba. Amiről már csak egy helyen kellett letérni. Majd visszafordulni arra az útra, ami visszavitt egy másikra, ahol tulajdonképpen már előbb le kellett volna térni, és ami aztán egyenesen Bristolig hoz. Illetve az pont nem, mert az le van zárva, de a sárga táblán ki van írva az út, ami visszavisz egy másik pontjára az előző útnak... remélem, érzitek. Odafelé szépen kikerültem egy villámnyulat, majd mikor megállt, hátranézett, és integetettünk egymásnak, egy halálsikoly darabokra tépte az idillt: Viki rájött a nyúlra. Természetesen túlreagáltam, mint az élet minden egyéb aspektusát. A verda szerencsére picit alulkormányzott, így ellenállt, és megúsztuk az árkot.
Visszafelé Viki szólt, hogy nem lát ki. Hátrafelé. Szakadó esőben. ÉJSZAKA!!! Persze azonnal elmélyülten kerestem a hátsóablaktörlést. A motoros az út szélén állt, és villogott. Viki kórust üvöltött a Sikeszékkel (elnyomva a motor kellemes duruzsát, és a zivatar égrengető morajlásait), én pedig belekapaszkodtam a kormányba (szerencsére alulkormányzott, mi?), és a motoros megúszta. Aztán hazapöfögött, és még aznap éjjel csendben eladta a motort az ebayen. Végül találtunk egy utat, amiről fogalmunk nem volt, hogy hova visz (az persze egyenesen hazahozott), és megszomjazván megálltunk egy kútnál. Siki közölte a két arabbal (éppen zártak), hogy most pedig elvisszük a vizet. Komolyan gondolhatták, mert mindössze két fontért elhoztuk a fél boltot. Megköszöntük a kedvességüket, és a Siki hálánk jeléül szó nélkül telibebrunzolta a fenyőt a bejárat mellett pár méterrel. Az arabok ezt sem értették, úgyhogy mosolyogtak tovább, mi pedig igyekeztünk haza.
Az autót végül nem vették meg Sikiék, mert egy fapados, visszapörgetett, törött-kikalapált ócska Polo volt, olyan zöld színben, mint egy levelibéka hasmenése. Mindegy, legalább megnéztük fél angliát. Szakadó esőben. Éjszaka.
De már elvileg vettek autót azóta de már. Elvileg. Corsa. Vauxhall. Állítólag nem néz ki jól. De Corsa, olyan rossz nem lehet.
Egyébként az utolsó mondat 20 perccel később írtam, mert valami atomanti havonta felgyújtja itt a konyhát, és mindenkit kizavarnak.

US

Na de most mar tenyleg mondjatok meg, ki olvas minket Amerikabol????

viz, viz, tiszta viz

Egesz jol allunk, ma a reggeli kis kocsirolporlemoso zaporon kivul meg nem esett. Sot most megint sut a nap. Remelem allandosul. Bar a gyakori esonek is nagyon halas vagyok, mert ennek koszonhetem a gyonyoru szineket - fenyeket amik itt vannak. Kristalytiszta, ragyogo pirosak (telefonfulkek, postaladak), kekek (ajtok, egek, meg a Mary is), es persze a zoldek-zoldek-zoldek minden arnyalatban.
Remelem hamarosan mar eleg gazdag leszek egy fenykepezogephez es akkor meg is orokitek tenyleg minden szepseget.

Ja es ha mar viz, akkor elmeselem, hogy vegre van melegvizunk is. Hip-hip.

and the winner is

Szoval voltunk penteken bowlingozni a munkatarsaimmal.

Az angolokrol ugy altalanossagban tudni kell, hogy a jatekszenvedely kb. tizszerakkora hevvel lobog bennuk mint egy normalis emberben. Minden sport erdekli oket. Minden. (Ezt reggelente meg is targyaljak, akar foci, loverseny vagy krikett, de mar kezdem megszokni, hogy csodabogar vagyok a szemukben, mert engem ez nem. Mert igen, a lanyok is resztvesznek benne.) Es mindemellett fogadnak is. Akarmire. Arra is, hogy Elvis el.

Na es ezzel a bagazzsal terveztunk mi egy jatekteremben eltolteni egy bekes estet. Haha. Mar itt az irodaban verben forogtak a szemek a csapatok kiosztasanal - persze huzzunk kalapbol, hogy igazsagos legyen, de aztan nem biztak a veletlenre, utolag meg cserebereltek egy kicsit...

Aztan a vegen egesz jol megusztuk. Meg ver sem folyt, bar majdnem, mikor Z keze ottmaradt ket golyo kozott kolleganonek koszonhetoen, de elterelodott rola a figyelem Ibi egyedulallo guritasa miatt: meg sose lattunk a palya teljes hosszan visszajonni bolinggolyot.*

Nem tudjuk, hogy ki nyert, mi mindenesetre hazavittunk magunkkal egy uveg pezsgot, amit gyorsan el is tuntettunk, biztos ami biztos... :)

*Kiderult, hogy a bowling nem igazan lany-barat jatek. Ti tudtatok, hogy van idokorlat a guritasra? Es hogy ha a jatekos epp javaban baratkozik es nem veszi eszre, hogy o jon, akkor a palya lecsukodik? (es a golyo visszapattan rola es szepen visszagurul az ember labahoz) Na mert ez tortent.

Elmentunk bolingozni. Majd jovunk.

full

Ettem krumplit babbal (hejaban sult krumpli, bevagva, a zsebeben bab paradicsomos szosszal, reszelt cheddarral) es barnamartassal. Nem kicsit laktato, most asszem egy hetig nem eszem, persze sejthettem volna elore.

Ja es valtozom. Mert ez olyan, amit korabban biztos, hogy nem tettem volna.

Buszokrul

A tömeg, mint tudjuk, közlekedik. Olykor önszántából, olykor azon kívül. Utóbbi esetben jellemzően a szó fizikai értelmét tekintve inkább, mint a "sokaság" (Ősmagyarul Csőcselék) szinoním fogalmát. Ezek alapján megkülönböztetünk "tömegközlekedés" és "kapitális perec" fogalmakat.
Vegyük például a buszokat. Ékes példái az egymással csupán szóalaki rokonságban áló fogalmak összekapcsolására. A tömegközlekedés eme nagyszerű példányai kárpáti- és afrobritt kezelőszemélyzetüknek köszönhetően naponta emberek ezreit juttatják el a város egyik végéből a másikba, rendszerint egy darabban. Ismétlem, rendszerint.
A technika legújabb vívmányai ezek, a szó bizonyos értelmében véve fokozatmentes automaták. Igazából két fokozatot ismernek. Az egyik az "ÁLL" a másik a "MEGY". Átmenet nincs. Kéne hogy, de nem létezik. Ajtó praktikus okokból csak elöl található. Elindulásnál ugyanis a gyanútlan alany éppen a pénztárcájával bajlódik, és nem ér rá magának ülőhelyet keresni. Ajtó becsuk, busz megy, alany feküsz. Alany (immáron hátul) feltápászkodik, legubbaszt ahova tud, és kapaszkodik az életéért. Retteg, és rettegésben tart. Két másikat, akik előtte ülnek, és akiket kapaszkodás hiányában az előző stopptáblánál kedélyesen lebólintott, mint bágyadt cincér a csüngőepret. A célhoz közeledvén az alany megnyomja a gombot, majd feláll, és a buszöböl bejáratánál megindul az ajtó felé. Ujjai elernyednek... és ott a hiba kedves nézőink, OTT A HIBA!!! Mekkora HIBÁT vétett, te Úristen, mekkorát, de ezt már nem fogják tudni behozni! Nem, ezt már BIZTOSAN NEM! Majdnem fél percet vert Montoyára 11 méteren, de milyen áron...! Holvandémonhill pedig ott mosolyog a kormány mögött, és megköszöni, hogy igénybevettük szerény szolgáltatásaikiskrumpinemkeejöjjönmáskoris.

ARC poetica

Tüzesen süt le a big este egy tésztát
A teflonedény alján a feketére, kész mák
Hogy a teflon alapjáraton nem ragad,
Különben a big most megnézhetné magad

Csoki és banán ég, pirulnak a vajon
Mikor lesz belőle palacsinta vajon?
Asztalvégen (nincs nyáj) tányéron lapokban
Ránkfér a szénhidrát az esős napokban

Ezúton köszönöm mindenkihez, hogy aki Ő kér elnézést!

Valami nincs sehol

Süvítnek napjaink, a forró sortüzek,
- valamit mindennap elmulasztunk.
Robotolunk lélekszakadva, jóttevőn,
- s valamit minden tettben elmulasztunk.
Áldozódunk a szerelemben egy életen át,
- s valamit minden csókban elmulasztunk.

Mert valami hiányzik minden ölelésből,
- minden csókból hiányzik valami.
Hiába alkotjuk meg s vívunk érte naponta,
- minden szerelemből hiányzik valami.
Hiába verekszünk érte halálig: - ha miénk is,
- a boldogságból hiányzik valami.

Jóllakhatsz fuldoklásig a gyönyörökkel,
- az életedből hiányzik valami.
Hiába vágysz az emberi teljességre,
- mert az emberből hiányzik valami.
Hiába reménykedsz a megváltó Egészben,
- mert az Egészből hiányzik valami.

A Mindenségből hiányzik egy csillag,
- a Mindenségből hiányzik valami.
A Világból hiányzik a mi világunk,
- a Világból hiányzik valami.

Az égboltról hiányzik egy sugár,
- felőlünk hiányzik valami.
A Földből hiányzik egy talpalatnyi föld,
- talpunk alól hiányzik valami.

Pedig így szólt az ígéret a múltból:
- ,,Valahol! Valamikor! Valami!''
Hitték a bölcsek, hitték a hívők,
- mióta élünk, e hitetést hallani.
De már reánk tört a tudás: - Valami nincs sehol!
- s a mi dolgunk ezt bevallani,
s keresni azt, amit már nem szabad
senkinek elmulasztani.

Újra kell kezdeni mindent,
- minden szót újra kimondani.
Újra kezdeni minden ölelést,
- minden szerelmet újra kibontani.
Újra kezdeni minden művet és minden életet,
- kezünket mindenkinek újra odanyújtani.

Újra kezdeni mindent e világon,
- megteremteni, ami nincs sehol,
de itt van mindnyájunkban mégis,
belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön
valami, valamikor, valahol...

rossz

Nem vagyok jol. Nem igazan ertem, mi bajom van - nem bant senki, nem faj semmi.
Valami hianyzik, de nem tudom megmondani, mi az. Egyreszt szeretnek porogni, csinalni valami jot, kirandulni, menni, pakolaszni: masreszt nem-nem-nem, nem csinalni semmit. Szeretnem, ha megvaltozna korulottem valami, de nem tudom megmondani, mi nem tetszik, plane nem tennek erte semmit. Ugy erzem senki nem szeret, senkinek nem vagyok fontos, es kozben itt van Z aki mellettem van es turelmes es atolel es vigyaz ram... de valahogy most ez keves. Csak szeretnek elvonulni egy sarokba csendesen sirdogalni.
Z szerint ez kulturalis sokk, hullamokban.
En csak azt tudom, hogy most valahol nagyon melyen a viz alatt vagyok.

zsakban szelet

Vasarnap delig kb gyonyoru idonk volt - aztan Ibi meghozta az igazi angol idojarast a borondjeiben. Viharos szel, eso, viharos vihar. Meg jo, hogy stabil kohazban lakunk.

kek

Es izomlazam van. Es apro sebek a kezemen. Es kek foltjaim.

Es meg nincs vege.

szia dobozos

Megjöttek a cuccaink. Igaz, hogy kicsivel több doboz, mint amennyi még éppen megtöltene egy 17 vagonos nemzetközi szerelvényt, de ahogy a svédek mondanák: gondolkozz 3D-ben. A magyarok úgy mondanák, hogy a szobának nem csak az alapterületét foglalja el az összes kacat, amit összepakoltunk és kivonszoltunk magunkkal, HANEM AZ EGÉSZ NYAMVADT LÉGTERÉT IS BASSZUS!!!
Nem baj, a kipakolás aránylag hamar megvolt, egy lengyel és egy angol kolléga segíségével: a lengyel targoncázott, az angol pedig vezette a teherautót, és pakolt velünk (és a Siki már majdnem a markába nyomott egy tizest, mikor bevallottam, hogy ő tulajdonképpen Vik főnöke, és valszeg többet keres, mint bármelyikünk valaha fog).
Mire lett egy matracnyi hely a szoba szőnyegén, már állt a konyhapolc, a cipőspolc, tele volt az egész konyha és egy ideje nem találom a nappaliban a duplaablakot, pedig amikor beköltöztünk, még tutira ott volt.
A dobozoktól igyekeztünk megszabadulni, amilyen hamar lehetett. Siki ebbéli igyekezetében úgy vélte, hogy praktikus dolog egy legfelső emeleti lakásban egy 87 kilós embernek ráugrani egy motorolajos dobozra, saját testi épségét nem kímélve... aki nem játszik az nem is nyer alapon. Játszott. Vesztett. Igaz, nem tarhált akkorát, mintha kétszer ekkorát tarhált volna, amikor lecsúszott a sarka a doboz oldaláról, és este 11:30kor olyat szólt, hogy Skóciában felriadtak a legifjabb bárányok. Az alsó szomszéd mindenesetre nem jött föl szólni, mert azzal volt elfoglalva, hogy összefosta az egyetlen csíkos pizsamáját.
A főbérlő megbízottjait még a kezdetekkor hozzászoktattam a gondolathoz, hogy a bútorok egy részét onnan el kéne vinniük, mégpedig lóhalálában. Miután sikerült nagyjából az összes 70 kiló feletti bútordarabot letárgyalni velük, rájöttünk, hogy habtestünk és a föld közötti területet éjszakára érdemes kitölteni valamivel, ami feltűnően hasonlít egy matracnak látszó tárgyhoz. A felirat szerint próbacseresznye, nem dobnak ki érte. Végigdugtuk tehát az összes svéd matracot, nem kis feltűnést okozva ezzel az áruház vásárlói körében, és valóban: az eladók ránk se bagóztak. Igaz, akkor sem, amikor verbálisan is megpróbáltuk őket stilumálni. Viki választott. Aztán ismét választott. A harmadik matracot aztán tényleg megvettük. Ágykeret alma, majd veszünk fát, meg csavart, meg akkus fúrót, meg marokcsiszolót és fogpiszkáló, ha el nem szabom. Megvettük viszont a már említett polcokat, és optimistán elindultunk átvenni a matracot. Egy magas félmeleg fekától kaptunk egy csatos hevedert, egy másik aprótól pedig tanácsokat. Ez utóbbinak nem volt ilyen nyilvánvaló a szekszuális érdeklődése (nem mintha firtattuk volna), viszont a legnagyobb diszkréció mellett berámolt két 180-as polclábat, egy rakat polcot, egy majd' másfél méteres cipőspolcot, pár apróságot és egy 20 centi vastag, 200*160-as szivacsmatracot a Fiestába úgy, hogy mindketten be voltunk kötve elöl, bár a testhelyzetemet tekintve az autofelláció csak elhatározás kérdése lett volna.

PS.: ezúton nem köszönöm neked, egyáltalán nem alcsony és a legkevésbé sem afro arc, hogy nem segítettél, még véletlenül sem nyúltál sem az autóhoz, sem a matrachoz, nem kötözted le a csomagtartót, és nem magyaráztad el, hogy merre ne menjünk, hogy ne kerüljük ki a nem rendőröket - hálám nem fog üldözni örökkön-örökkön-örökké!

tamáskodunk

Sietve hagyom ott a nénit, és az útbaigazításhoz képest laza 90 fokos szöggel eltérve indulok, hogy megtaláljak egy szőlőkarót egy fűcsomóban. A feladat egyszerű, ezért kénytelen vagyok mesterségesen teletűzdelni kihívásokkal. Azaz, megvan. Ott van. Sirály. Irány haza. Érzem én, hogy követnek, sőt, egyszer majdnem sikerül is leráznom, de ott lohol a nyomomban. Hatalmas és félelmetes. Csápjaiban nehezékek himbálóznak, és azzal hadonászva vonszolja évezredes átkát mindvégig utánam. Zavart vagyok, és bevallom, kissé félek is. Persze nem, valójában csak rosszabbul tájékozódom, mint vak ember a könyvtárban, ahol ugye csend van, és semuuuuvvááááááaztakurvaezhonnanjött...?????? Ja, hogy jobbról. Ok, meg kell szokni. A szörny rá sem hederít. Persze, könnyű neki. Megállnak neki. Félnek tőle. Ezaz, itt a két tábla. Otthon vagyok. Még mindig itt van, és fut utánam fel a lépcsőn. Berontok a lakásba és leroskadok egy fotelbe. Az ajtóban megjelenik a szörny. Minden csápja hullafáradt, és ing van rajta, meg bőrkabát. Rövid kabát, dehát 26 fok van!
Hát itt volnál...!?! - mondom én.
Jabazmeg, aszittem, sohse találsz ide! - mondja a Sikesz.