Monday, 28 May 2007

idill kövekkel és bárányokkal

Több, mint 900 kőkör található a brit szigeteken, és a tudósok feltételezései szerint eredetileg ennek kb a kétszerese épült. Nehéz pontosan meghatározni a kőkörök korát, de annyit tudunk, hogy a neolitikus korban épültek, körülbelül 4000 évvel időszámításunk előtt. A régészeti leletek hiánya miatt azonban az építmények céljára vonatkozóan csak találgatni lehet. Érdekes, hogy bár több, mint 40000 megalitikus emlék maradt fenn angliában (ez meghaladja a modern települések számát), csak kis százalékukat tudták alaposan tanulmányozni.
Az előző századokban a kőkörök építését eredeztették a keltáknak, druidáknak és a rómaiaknak is, de mindhárom nép sokkal később került erre a területre, mint a kőóriások. A Stonehenge, a legismertebb és leglátogatottabb az angol kőkörök közül, három szakaszban épült, egyes köveit (melyek között akad, aminek súlya eléri a 25 tonnát) csaknem 400 km távolságból szállították ide, megmunkálásuk, felállításuk kb 30 millió munkaórát igényelt.
A jelenlegi teóriák szerint csillagászati megfigyelőként és rituális célokra használták. Egyes tudósok szerint siratóhely lehetett, mások valószínűbbnek tartják, hogy magát az életet ünnepelték itt (erre utal kör alakja, és a Nappal, a Nap járásával való kapcsolata is) - az Emberiség temploma.

Húsz mérföldre északra fekszik Avebury, a világ legnagyobb kőköre - még öregebb, még titokzatosabb. Két belső kör (ezekből sajnos már csak néhány áll), körülvéve egy gigantikus, 98 kőből álló harmadikkal, és a köveken kívül az árokkal és töltéssel. És mindez csak egy része az egész építménynek: a nagy kört szintén kövekkel kirakott "sugárutakkal" kötötték össze több kisebb kőkörrel illetve Európa legnagyobb mesterséges dombjával. A cél természetesen ismeretlen, de az építmények lenyűgözőek.

Nagyjából ennyi a történelem meg az útikönyvek, most jövök én:
Először is, hihetetlen, mennyire profin megoldották mindkét helyen a látogatást. Van ugyan kerítés, és sok ember, de mégis van szabadságod, kedvedre sétálhatsz, időzhetsz. Kell fizetni, de létezik "Nemzeti Örökség Kártya", amivel 15 hónapon keresztül ingyen látogathatjuk körbe az ország nevezetességeit (és aminek az ára kb 4-5 látványosság után megtérül). És a pénzedért elektronyikus idegenvezetést is kapsz.
És itt is befigyel a nemzeti környezettudatosság: a füvet birkákkal nyírják (baribégazöldgyepen). Kedvesek, (általában) csendesek, fehérek, kiegészítik a látnivalókat (aha, a turisták legalább annyit foglalkoznak velük, mint a kövekkel :)).

Ja és amúgy csodálatos. Pedig először nem is akartunk bemenni. Megnéztük a kerítésen kívülről, szépszép, de úgysincs fényképezőgépem, mindenképp visszajövünk még ide, és fizetni is kell, mi meg spórolunk, ilyesmi... Aztán rájöttünk a fenti kártyás megoldásra, és akkor már miértne. És egészen más a kerítésen belül. Ahogy közeledtem hozzá, úgy szorult el a torkom és tolultak fel bennem az érzelmek, és buggyantak ki a könnyeim. Persze Z szerint a szél miatt. De szerintem varázslat. Meg az is az volt, mikor Aveburyben ültünk a töltésen, és néztük a köveket és legeltek körülöttünk a bárányok. Jó volt.

1 comment:

Anonymous said...

nem a szél, tolulnak, csak úgy