Megjöttek a cuccaink. Igaz, hogy kicsivel több doboz, mint amennyi még éppen megtöltene egy 17 vagonos nemzetközi szerelvényt, de ahogy a svédek mondanák: gondolkozz 3D-ben. A magyarok úgy mondanák, hogy a szobának nem csak az alapterületét foglalja el az összes kacat, amit összepakoltunk és kivonszoltunk magunkkal, HANEM AZ EGÉSZ NYAMVADT LÉGTERÉT IS BASSZUS!!!
Nem baj, a kipakolás aránylag hamar megvolt, egy lengyel és egy angol kolléga segíségével: a lengyel targoncázott, az angol pedig vezette a teherautót, és pakolt velünk (és a Siki már majdnem a markába nyomott egy tizest, mikor bevallottam, hogy ő tulajdonképpen Vik főnöke, és valszeg többet keres, mint bármelyikünk valaha fog).
Mire lett egy matracnyi hely a szoba szőnyegén, már állt a konyhapolc, a cipőspolc, tele volt az egész konyha és egy ideje nem találom a nappaliban a duplaablakot, pedig amikor beköltöztünk, még tutira ott volt.
A dobozoktól igyekeztünk megszabadulni, amilyen hamar lehetett. Siki ebbéli igyekezetében úgy vélte, hogy praktikus dolog egy legfelső emeleti lakásban egy 87 kilós embernek ráugrani egy motorolajos dobozra, saját testi épségét nem kímélve... aki nem játszik az nem is nyer alapon. Játszott. Vesztett. Igaz, nem tarhált akkorát, mintha kétszer ekkorát tarhált volna, amikor lecsúszott a sarka a doboz oldaláról, és este 11:30kor olyat szólt, hogy Skóciában felriadtak a legifjabb bárányok. Az alsó szomszéd mindenesetre nem jött föl szólni, mert azzal volt elfoglalva, hogy összefosta az egyetlen csíkos pizsamáját.
A főbérlő megbízottjait még a kezdetekkor hozzászoktattam a gondolathoz, hogy a bútorok egy részét onnan el kéne vinniük, mégpedig lóhalálában. Miután sikerült nagyjából az összes 70 kiló feletti bútordarabot letárgyalni velük, rájöttünk, hogy habtestünk és a föld közötti területet éjszakára érdemes kitölteni valamivel, ami feltűnően hasonlít egy matracnak látszó tárgyhoz. A felirat szerint próbacseresznye, nem dobnak ki érte. Végigdugtuk tehát az összes svéd matracot, nem kis feltűnést okozva ezzel az áruház vásárlói körében, és valóban: az eladók ránk se bagóztak. Igaz, akkor sem, amikor verbálisan is megpróbáltuk őket stilumálni. Viki választott. Aztán ismét választott. A harmadik matracot aztán tényleg megvettük. Ágykeret alma, majd veszünk fát, meg csavart, meg akkus fúrót, meg marokcsiszolót és fogpiszkáló, ha el nem szabom. Megvettük viszont a már említett polcokat, és optimistán elindultunk átvenni a matracot. Egy magas félmeleg fekától kaptunk egy csatos hevedert, egy másik aprótól pedig tanácsokat. Ez utóbbinak nem volt ilyen nyilvánvaló a szekszuális érdeklődése (nem mintha firtattuk volna), viszont a legnagyobb diszkréció mellett berámolt két 180-as polclábat, egy rakat polcot, egy majd' másfél méteres cipőspolcot, pár apróságot és egy 20 centi vastag, 200*160-as szivacsmatracot a Fiestába úgy, hogy mindketten be voltunk kötve elöl, bár a testhelyzetemet tekintve az autofelláció csak elhatározás kérdése lett volna.
PS.: ezúton nem köszönöm neked, egyáltalán nem alcsony és a legkevésbé sem afro arc, hogy nem segítettél, még véletlenül sem nyúltál sem az autóhoz, sem a matrachoz, nem kötözted le a csomagtartót, és nem magyaráztad el, hogy merre ne menjünk, hogy ne kerüljük ki a nem rendőröket - hálám nem fog üldözni örökkön-örökkön-örökké!
Nem baj, a kipakolás aránylag hamar megvolt, egy lengyel és egy angol kolléga segíségével: a lengyel targoncázott, az angol pedig vezette a teherautót, és pakolt velünk (és a Siki már majdnem a markába nyomott egy tizest, mikor bevallottam, hogy ő tulajdonképpen Vik főnöke, és valszeg többet keres, mint bármelyikünk valaha fog).
Mire lett egy matracnyi hely a szoba szőnyegén, már állt a konyhapolc, a cipőspolc, tele volt az egész konyha és egy ideje nem találom a nappaliban a duplaablakot, pedig amikor beköltöztünk, még tutira ott volt.
A dobozoktól igyekeztünk megszabadulni, amilyen hamar lehetett. Siki ebbéli igyekezetében úgy vélte, hogy praktikus dolog egy legfelső emeleti lakásban egy 87 kilós embernek ráugrani egy motorolajos dobozra, saját testi épségét nem kímélve... aki nem játszik az nem is nyer alapon. Játszott. Vesztett. Igaz, nem tarhált akkorát, mintha kétszer ekkorát tarhált volna, amikor lecsúszott a sarka a doboz oldaláról, és este 11:30kor olyat szólt, hogy Skóciában felriadtak a legifjabb bárányok. Az alsó szomszéd mindenesetre nem jött föl szólni, mert azzal volt elfoglalva, hogy összefosta az egyetlen csíkos pizsamáját.
A főbérlő megbízottjait még a kezdetekkor hozzászoktattam a gondolathoz, hogy a bútorok egy részét onnan el kéne vinniük, mégpedig lóhalálában. Miután sikerült nagyjából az összes 70 kiló feletti bútordarabot letárgyalni velük, rájöttünk, hogy habtestünk és a föld közötti területet éjszakára érdemes kitölteni valamivel, ami feltűnően hasonlít egy matracnak látszó tárgyhoz. A felirat szerint próbacseresznye, nem dobnak ki érte. Végigdugtuk tehát az összes svéd matracot, nem kis feltűnést okozva ezzel az áruház vásárlói körében, és valóban: az eladók ránk se bagóztak. Igaz, akkor sem, amikor verbálisan is megpróbáltuk őket stilumálni. Viki választott. Aztán ismét választott. A harmadik matracot aztán tényleg megvettük. Ágykeret alma, majd veszünk fát, meg csavart, meg akkus fúrót, meg marokcsiszolót és fogpiszkáló, ha el nem szabom. Megvettük viszont a már említett polcokat, és optimistán elindultunk átvenni a matracot. Egy magas félmeleg fekától kaptunk egy csatos hevedert, egy másik aprótól pedig tanácsokat. Ez utóbbinak nem volt ilyen nyilvánvaló a szekszuális érdeklődése (nem mintha firtattuk volna), viszont a legnagyobb diszkréció mellett berámolt két 180-as polclábat, egy rakat polcot, egy majd' másfél méteres cipőspolcot, pár apróságot és egy 20 centi vastag, 200*160-as szivacsmatracot a Fiestába úgy, hogy mindketten be voltunk kötve elöl, bár a testhelyzetemet tekintve az autofelláció csak elhatározás kérdése lett volna.
PS.: ezúton nem köszönöm neked, egyáltalán nem alcsony és a legkevésbé sem afro arc, hogy nem segítettél, még véletlenül sem nyúltál sem az autóhoz, sem a matrachoz, nem kötözted le a csomagtartót, és nem magyaráztad el, hogy merre ne menjünk, hogy ne kerüljük ki a nem rendőröket - hálám nem fog üldözni örökkön-örökkön-örökké!
No comments:
Post a Comment