tamáskodunk

Sietve hagyom ott a nénit, és az útbaigazításhoz képest laza 90 fokos szöggel eltérve indulok, hogy megtaláljak egy szőlőkarót egy fűcsomóban. A feladat egyszerű, ezért kénytelen vagyok mesterségesen teletűzdelni kihívásokkal. Azaz, megvan. Ott van. Sirály. Irány haza. Érzem én, hogy követnek, sőt, egyszer majdnem sikerül is leráznom, de ott lohol a nyomomban. Hatalmas és félelmetes. Csápjaiban nehezékek himbálóznak, és azzal hadonászva vonszolja évezredes átkát mindvégig utánam. Zavart vagyok, és bevallom, kissé félek is. Persze nem, valójában csak rosszabbul tájékozódom, mint vak ember a könyvtárban, ahol ugye csend van, és semuuuuvvááááááaztakurvaezhonnanjött...?????? Ja, hogy jobbról. Ok, meg kell szokni. A szörny rá sem hederít. Persze, könnyű neki. Megállnak neki. Félnek tőle. Ezaz, itt a két tábla. Otthon vagyok. Még mindig itt van, és fut utánam fel a lépcsőn. Berontok a lakásba és leroskadok egy fotelbe. Az ajtóban megjelenik a szörny. Minden csápja hullafáradt, és ing van rajta, meg bőrkabát. Rövid kabát, dehát 26 fok van!
Hát itt volnál...!?! - mondom én.
Jabazmeg, aszittem, sohse találsz ide! - mondja a Sikesz.