Monday 8 October 2007

king of the bongo

Akkor most józanon.
Szóval apró kis majom Gibson testű gitárral, hatalmas hanggal és rengeteg energiával. Valóban, ott ugrál, és megmondja a frankót. Valóban közhelyes, fogyatkozik belőle az árnyalt de egyértelmű üzenet, ami régen elgondolkodtatott.

Az albumot jó előre megszereztük. Első hallgatásra csalódtam. Azután lassan ráéreztem a jobb számok ízére, és a második menet egész elviselhető volt. A koncerten már tökéletes volt az összhang a régi és az új zenék között.

Embertelen tömeg egy szűkös aulában, a végén színpad, szemben bár és két emeletnyi karzat. Millió spanyolajkú a tömeg közepén, mind bolond a maga módján, mind eszét vesztve ugrál, akár a zenészek a színpadon. A dobos állva tombol, a pörgős számok között a líraibb részek nyújtanak menedéket megfáradt izmainknak, hogy erőt gyűjtsünk, majd ismét kitörjünk. Az "Ó, azok az angolok" elengednek, ha tolakszom, udvariasan arrébblépnek, ha másodszor is egymásra taposunk és mosolyogva kérnek elnézést, hogy lefejeltem a tarkójukat.

Négyet húzott a zenekar a Lúdas Matyi egyéni legjobbján: összesen hétszer jöttek vissza, és a koncert utolsó órája csak ráadás volt.

Azt sajnálom csupán, hogy a két post együtt nem ad vissza semmit a hangulatból, a zenéből, az emberekből, mindabból, amiből nekünk tegnap bőséggel kijutott.

No comments: