Canterbury után már csak egy vágyunk volt: meleg vacsi. Csakis így hiúsulhatott meg zseniális eredeti tervünk, a 'szendvicset ettünk Sandwich-ben'. Így csak simán vacsi Sandwich-ben. Steakvacsi. Finom. Meleg. Nemvéres.
Sandwich különben szintén tündéri kisváros. Valamikor egyike volt a 'Cinque Ports' azaz 'öt kikötő'nek (Hastings, New Romney, Hythe, Dover, Sandwich), mint ilyen roppant forgalmas tengeri kereskedelmi központ volt - ma pedig több, mint két mérföldre fekszik a tengertől. Szerencsére a középkori épületek és a hangulat megmaradt. Sajnos sötétben érkeztünk, ráadásul nagyon hideg szél fújt és havazott (!); nem sokat sétáltunk, de amit láttam, az nagyon tetszett.
A város kapcsolata a szendviccsel kevesebb, mint gondolnánk. Az első szendvicset egy zsidó bölcsnek tulajdonítják, aki állítólag bárányhússal és fűszernövényekkel töltött maceszt készített. A középkorban vastag kenyérszeleteket használtak tányérként, amit aztán a koldusok vagy a konyhai személyzet fogyaszthatott el. És persze mindannyian hallottuk a sztorit Sandwich grófjáról, aki annyira szeretett kártyázni, hogy az étkezések kedvéért sem szakította félbe a játékot, és a szendvicstől nem lett zsíros a keze. Viszont ő sosem élt Sandwichben, Portsmouth volt a székhelye.
A város kapcsolata a szendviccsel kevesebb, mint gondolnánk. Az első szendvicset egy zsidó bölcsnek tulajdonítják, aki állítólag bárányhússal és fűszernövényekkel töltött maceszt készített. A középkorban vastag kenyérszeleteket használtak tányérként, amit aztán a koldusok vagy a konyhai személyzet fogyaszthatott el. És persze mindannyian hallottuk a sztorit Sandwich grófjáról, aki annyira szeretett kártyázni, hogy az étkezések kedvéért sem szakította félbe a játékot, és a szendvicstől nem lett zsíros a keze. Viszont ő sosem élt Sandwichben, Portsmouth volt a székhelye.
No comments:
Post a Comment