A malom után esett egy kicsit, ahogy elindultunk dél felé, aztán kiértünk alóla. Az út szinte végig a parton kacskaringózott, csodálatos volt a víz, haragos, zöld, és majdnem zöldek voltak a felhők meg az ég is... ilyesztően szépséges. Aztán azt hiszem szembementünk a viharral, mert egyszercsak elfogytak a felhők és már a nap aranyozott be mindent. Leparkoltuk az autót a faluban, és sétáltunk, és akkor megláttuk messziről a narancsrózsaszín fényben, na az volt a cseresznye a hab tetején.
Persze nem lehetett már bemenni, de gyönyörködtünk sokat és élveztük a maradék napfényt, amíg el nem tűnt a farmház mögött.
No comments:
Post a Comment