csak hosok

Na a hosoket vegul el is felejtettem megemliteni. Napok (hetek) ota lazban egunk, nem eszunk (de), nem alszunk (na ezt tenyleg keveset): Heroes-t nezunk ezerrel. Most a vegere ertunk az elso evadnak, es kicsit csalodas, kivancsi vagyok a folytatasra.

romantika, hoditas es hosok

Szombaton vegre eljutottunk Bath-ba, ami ugyan itt van egy kopesre, de eddig meg csak atutaztunk rajta.

A Jane Austen Centerben kezdtuk egy kis meglepetessel, mert ugyan nem latszik rajta, de Ibi is oregszik. Meghallgattunk egy eloadast Jane eleterol egy jofej nenitol, vegigjartuk a muzeumot, aztan beoltoztettek a fiatalokat, akik olyan szepek lettek, hogy csuda, es meg a nap is kisutott egy kicsit a kedvukert.

Aztan persze felhos lett megint, meg kicsit szemerkelt is, de ilyesmik mar nem tudnak minket elriasztani, setaltunk a belvarosban, megneztuk a folyot, a katedralist, ami gyonyoru, aztan mar nagyon ehesek voltunk, es elkezdtuk kutatni Anglia legoregebb kocsmaja utan, mert Z hallott valamit a kollegaitol, hogy itt van valahol a kornyeken. Aztan kiderult, hogy egyaltalan nem, igy csak ettunk szendvicset, hogy tuleljuk, dobtunk be penzt Lou-nak (hogy o is tulelje, mert kiderult, hogy fizetni kell a parkolasert), es sorbanalltunk, hogy megnezzuk Bath legnagyobb nevezetesseget, a Romai Furdot.

A furdo nem csak azert nagy dolog, mert Bath kicsi, es mert kozel van. Britannia egyetlen melegvizu forrasa kore epitettek a romaiak Eszak-Europa legpazarabb templom-furdojet. Az elso szentelyt a keltak epitettek itt, Sulis istenno tiszteletere, akit a romaiak Minervanak hivtak. Ennek ellenere a falu romai neve Aquae Sulis (Sulis vizei) volt. A furdot kozel 400 evig hasznaltak a romai hoditas alatt, majd a romaiak kivonulasa utan sokaig nem hasznaltak, az epuletek rombadoltek, a forras eliszaposodott. Vegul a 15. szazadban emeltek kore ismet epuletet, majd a 19. szazadban tartak fel a romai maradvanyokat, es nyitottak meg a nyilvanossag elott is. Mi meg orulunk neki.

puhasag

Tegnap este ismet egy uj arcat mutatta nekunk az angol idojaras - apro, szuros, szitalos eso esett, amit latni alig lehetett, csak erezni inkabb.

Ma reggelre az egesz varos kodtakaroba burkolozott, almosan-feheren-csendesen, cseppet sem konnyitve meg ezzel az ebredesem. Mintha alomvilagon autoztunk volna keresztul, a zold pazsitot alig latni a parkban es a faknak is csak aranylo lombkoronajuk log ki a para olelesebol. Szep.

na mim van?

Gyonyoru, gombolyu, mosolygos, fenyes, narancssarga, cakkozasra varva. Az van nekem. :)

hires

Kornyekunk termeszeti szepsegeirol mar sokan, sok helyen megemlekeztek. Most ismet reflektorfenybe kerul egy kicsit a BBC jovoltabol. Sorozatot forgatnak Anglia tajairol, parkjairol, es epizodot szenteltek mind Bristolnak, mind Bathnak. Kulon cikk szol kedvenc parkunkrol, ami mindennapi tevenk az ablakban. Olvassatok, szeressetek - angolul persze, de legalabb hangolodik a csalad az utazasra...

huvi

Hideg van. Oszi, csipos. Pedig igazabol nincs is, de ugye a paratartalom... Raadasul Maryben nem jo a futes - fujja a levegot ugyan, de nem melegiti fel. (Vicces, ha belegondolok, hanyszor szenvedtunk vele, hogy felforrt a vize...) Na mindegy. Szoval sal, pulcsi, a kesztyumet meg otthonhagytam.

ido

32,5 orat tuloraztam szeptemberben ugy, hogy ebbol egy hetet otthon voltunk. Egy normal munkahet 37,5 ora, tehat egy honapban majdnem ot hetet dolgozom. Hurra.

majdnem szuret

Akartam irni, hogy tok jo - mentunk, ottvoltunk, visszajottunk, es meg mindig/megint sut a nap, es akkor elkezdett esni. Gyonyoru kulonben, sulyosan esik, lassan, egybefuggoen.

Es megvaltoztak a szinek is, azt hiszem, lassan mar itt is osz lesz.

Es irnek is meg sokat, mert van mit, meg igazabol barmit, csak ne kene dolgoznom... De kell, es ossze is kene szednem a gondolataimat, de csak varjatok, egyszercsak beernek, es majd potyognak ide szepen a bejegyzesalmak.

szomoru

Elloptak a tukrunket. Jobboldalrol.

Nem gondoltam volna, hogy itt tortenik velunk ilyesmi. Szegeny Mary.

szeptember

" - Olyan hirtelen lesz hűvös. Nincs már ereje a napnak. - Ezt mondta, de körbepillantott, s láthatta, a gyep továbbra is süppeteg mélyzöld, a ház ragyog a lombok s a bíbor golgotavirágok közt, s a magas kékségből távolságtartó károgásokat hullatnak a varjak. De valami moccant, csillant, ezüst szárnyat billentve a légben. Mert azért csak szeptember volt, szeptember közepe, és délután hat óra múlt."

Virginia Woolf - A világítótorony