José Gonzáles Live @ Bristol

a tomegkozlekedesrol

Nem tudom, emlitettem-e mar, de akkor most. Ugye vannak ezek a buszok. Van tobb kozlekedesi tarsasag is itt, de a legnagyobb a 'first', nekik van a legtobb buszjaratuk, lefedik az egesz varost. Elmeletileg. Bent a varosban ez gyakorlatilag is egesz jol mukodik, van menetrend, jon a busz, integetsz, megall, utazol. Ha nem integetsz, nem all meg, de az mar egy masik mese. Viszont ha valahova kulvarosba, vagy varoson kivulre szeretnel utazni (es szeretnenk, mert mindketten kulvarosban dolgozunk), akkor mar szembesulsz nemi nehezsegekkel. Ritkabbak a jaratok. De persze ez siman belefer, azert a felorankent egy busz sem rossz. A nagyobb problema, hogy a menetrendet eleg egyedulalloan ertelmezik. Nekem, kelet-europai utazonak, az az elkepzelesem, hogy kitalalom, hova akarok menni, es mikorra, megnezem a menetrendet, hogy ezt melyik busszal tudom elerni, a menetrendben jelzett erkezes elott mondjuk ot perccel kimegyek a megalloba, a jelzett idoben jon a busz, es akkor idoben odaerek vele, ahova menni szeretnek. Ezt a gyakorlatot probaltam itt is mukodtetni, de mint erre a heten sokadszorra feny derult, sajnos nem megy.

A busz mellett autos segitseget is igenybe kell vennem reggel a bejutashoz, az elkepzeles az, hogy a fonokom haza elotti buszmegalloban szallok le, es onnan vele jovok dolgozni. Ez ket hetig igy is tortent, majdhogynem doccenomentesen, aztan hetfon reggel: varok a szokasos buszra, 08:10, nem jon. Semmi gaz, kimaradt, a kovetkezovel meg mindig beerunk idoben, 08:27. Nem jon. Na itt mar kezdtem ideges lenni, foleg miutan minden korulottem varakozo mar reg elment (masik busszal), es nagyon hulyen ereztem magam, hogy lehet, hogy tudnak valamit, amit en nem, volt valami kiiras menetrendvaltozasrol, vagy beszuntettek a vonalat, vagy mi??? De persze sok valasztasom nincs, vartam. Es vartam. Es vartam. Es aztan megjelent egy busz, 08:43. A menetrendben a kovetkezo 08:49. Tokjo. 40 perc.

Aztan tegnap reggel gondoltam ugyes leszek, kimegyek korabban, hatha... Ket zebranyira voltam, mikor lattam a buszomat kanyarodni, 08:01. A menetrend szerint 08:10. Es a kovetkezo ismet valamikor haromnegyed korul jott. Megint negyven perc.

Es ennek az egesznek ket kovetkezmenye van:

1) MUSZAJ vennunk meg egy autot. Igen, azon kivul, amit Daninak veszunk a rommatort helyett.

2) Megfaztam. Eloszor miota itt vagyunk. Ugyhogy most zsepi az orromrakotve, tea, propolisz, cevitamin. Meg van masfel napom meggyogyulni.

tuz van babam!

Zoli reggeles muszakban van a heten, es persze nem vagyok eleg elorelato ahhoz, hogy este vasaljak neki inget, ugyhogy keltem vele en is reggel koran. Es visszaaludtam ugyan meg egy kicsiket, de azert ez erosen ranyomja a belyeget a napomra - olyan vagyok, mint amit ketszer ragott meg a kutya, de aztan mar neki sem kellett. Tehat ittam reggel kavet az automatabol. Altalaban csak forrocsokit szoktam, vagy esetleg kapuccsinot, jol erzem en magam az alacsony vernyomasom kis alomvilagaban... Ma viszont a kave megloditotta kicsit a verkeringesem, es ilyenkor van az a furasag, hogy az agyam almos, a testem meg fel van porogve.

Na erre a porgesre kezdett el az elobb ektelenul sivitani, na mi? Persze, tuzjelzo, ajaj, gyorsan mindenki kifele, persze az angolok kulonosen komolyan veszik az ilyesmit, a negy firemarshall pikkpakk osszeterelt mindenkit a gyulekezohelyen... aztan kiderult, hogy neeem, nem a kenyerpirito, ami rendszeresen beinditja, hanem a villanyszerelok csinaltak valami kis zarlatot a raktarban.

Mindenesetre kisszivem most majd kiugrik a helyerol.

ferfias jatekok

Szombaton megint egy 'eletemben elso're kerult sor. Egyik kedves kolleganom szuletesnapjara voltunk hivatalosak. Egy eleg puccos helyen volt az esemeny, mert ugye az angolok nem nagyon rendeznek hazibulit, de a puccossaghoz kepest nem is volt olyan veszes az arszinvonal. Avon Gorge Hotel, a teraszrol pazar panorama a folyorol es a hidrol, gintonic es Guinness. Es persze, mivel angolokrol van szo, hatalmas kivetito a sarokban. Az angol csapat bekerult a rogbi vilagbajnoksag elodontojebe, eeeeees [dobperges] a legnagyobb ellenseggel, a franciakkal jatszanak. Hat jo. Nem mintha nagy sportrajongo lennek ugye, de akkor legyen, ilyet meg ugyse lattam. Amit a rogbirol tudtam, nagyjabol kimerult abban, hogy ilyen hosszukas labdaval jatsszak, es futnak is vele, meg rugjak is, es hogy kozben lokdosik egymast, meg birkoznak... Es nem, nem ez az, ahol ki vannak tomve olyan szelesvallura, mert az az amerikaifoci. Persze mindezt nem mertem elarulni nekik. Aztan elkezdodott, sokat kiabaltak, meg felugraltak, es nem sokat ertettem belole (barcsak ott lett volna Papa, o minden sportot ismer), aztan az ujzelandi kollega kozelebb huzodott es elkezdte kommentalni nekunk az esemenyeket, meg magyarazni a szabalyokat, es akkor lassan korvonalazodott a dolog. Megkimellek titeket tole, de akarmilyen hihetetlen, messze nem annyira unalmas, mint ahogy en azt kepzeltem, a vegere egeszen belelkesedtem en is, bar biztos nagy hatassal volt ram a ketszer tizenot kis rovidnadragban rohangaszo hapsi*, meg a korulottem orjongo tomeg is, a meccs vegen mindenki allt, ugralt, orditott, tocsakban allt a sor es a cider a padlon, ahogy kilotyogott a poharakbol, orulet, teljesen megbolondultak... Merthogy Anglia megverte Franciaorszagot, azaz bekerultek a dontobe, hurrahurra.

A donto jovo szombaton, szoval keszulj csalad, Londonban kocsmazunk! :)

[* Komolyan mondom, a focistak se rosszak, mondjuk hogy ok inkabb a jokepuek esetleg, de ilyen szep ferfitesteket nem nagyon lehet latni koztuk... Ezek olyan igazi ferfias ferfiak.]

"Zúg már az ősz, gyűlik és kavarog,
fehér habokba szaggatja a zöldet.
Fogócskáznak az apró viharok,
az ablakban a legyek megdögölnek.

Nyafog a táj, de néha némaság
jut az eszébe s új derűt lel abban.
Tollászkodnak a sárga lombu fák,
féllábon állván a hunyorgó napban.

Kell már ahhoz a testhez is az ágy,
Mely úgy elkapott, mint a vizek sodra.
Becsomagoljuk a vászonruhát
s beöltözünk szövetbe, komolykodva."

/Jozsef Attila/

Csutortok 05:00 GMT

Tiszta ido.
Homerseklet: 7 Celsius fok (44 Fahrenheit)
Szelirany: K
Szelerosseg: 2 mph
Nyomas: 1029 mB, csokkeno
Relativ paratartalom: 98%
Es nem, nem esik.

reggeli randik

Van egy új haverom, Z még nem ismeri. Pár napja minden reggel vár rám, hangosan köszön - de persze csitítom, ne ébresszük fel az alvókat. Szürke pöttyös ruhája van, és a szomszéd cakkos kéményen ülve szokott várni rám. Elég beszédes típus, de még nem jöttem rá honnan való, mert több nyelven is beszél. Tudja nagyon cifrázni is, de van, hogy csak verébül csivitel nekem. Viszont ma már este is megismert, ahogy hazaértem. :)

king of the bongo

Akkor most józanon.
Szóval apró kis majom Gibson testű gitárral, hatalmas hanggal és rengeteg energiával. Valóban, ott ugrál, és megmondja a frankót. Valóban közhelyes, fogyatkozik belőle az árnyalt de egyértelmű üzenet, ami régen elgondolkodtatott.

Az albumot jó előre megszereztük. Első hallgatásra csalódtam. Azután lassan ráéreztem a jobb számok ízére, és a második menet egész elviselhető volt. A koncerten már tökéletes volt az összhang a régi és az új zenék között.

Embertelen tömeg egy szűkös aulában, a végén színpad, szemben bár és két emeletnyi karzat. Millió spanyolajkú a tömeg közepén, mind bolond a maga módján, mind eszét vesztve ugrál, akár a zenészek a színpadon. A dobos állva tombol, a pörgős számok között a líraibb részek nyújtanak menedéket megfáradt izmainknak, hogy erőt gyűjtsünk, majd ismét kitörjünk. Az "Ó, azok az angolok" elengednek, ha tolakszom, udvariasan arrébblépnek, ha másodszor is egymásra taposunk és mosolyogva kérnek elnézést, hogy lefejeltem a tarkójukat.

Négyet húzott a zenekar a Lúdas Matyi egyéni legjobbján: összesen hétszer jöttek vissza, és a koncert utolsó órája csak ráadás volt.

Azt sajnálom csupán, hogy a két post együtt nem ad vissza semmit a hangulatból, a zenéből, az emberekből, mindabból, amiből nekünk tegnap bőséggel kijutott.

this world go crazy

Az ember apró. A tükörben mindig nagynak látszik, mint tortából az utolsó falat, mint gyermek a mérlegen, mint az öntudat, melyet ezer apró hang éltet bennem, s melyből hiányzik a hang. A hang, mely néha eljő, s az ember egyszerre törpe lesz, és artikulál, de éneke messze átüvölti a változás jeges fuvallatát, s a törekvő csendet, mely napról napra teret nyer magának szürke magányunk sárguló térképén. Az ember tehát kicsi, hat ember még kisebb, és félelmetes erővel bír a gondolat, mely egy emelvényről a sűrű tömegen át a szívekig ily könnyedén utat talál.
A magaslatról a zenész szólt hozzánk elébb, majd a népszerűség, és - amint azt valaki olyan jól megfogalmazta volt - a műharcos, a populista, kommersz politikus. Mégsem hisz magában, mert falak visszhangozzák minden szavát. Mert hazugság minden, mert miért vagyunk itt, s bár anyám most nem mondta, én boldog voltam. Mert az igazság hamis arca tekint le rám, és bátortalan , üveges tekintete elhomályosul, midőn gondolatai felérik a valóság kamrájának legfelső polcait, s a fémdobozban maradi sütemény helyett súlyos érv lapul.
Mert ott voltunk, és elhittük. És mert nem mondta senki százezerszer, de mi együtt éreztük az éjszakát. És nem kiáltott senki farkast, és tudtuk, hogy a tömeg igazi ereje a mozdulatlanság, és a biztos tudat.
Mást vártam. Rosszabbat. Kevésbé átütőt. Mást kaptam. Jobbat. Ska-koncertet, Bob Marley szellemét, 50 percnyi ráadást, kifogyhatatlan energiát, és a zene feltétlen szeretetét. És örülök, hogy ott voltam, és életem eddigi egyik legjobb estéje volt.
Manu Chao @ Carling Academy, Bristol

arany és narancssárga

Még hét közben kitaláltam, hogy ha már itt az ősz, és ilyen szépséges színek vannak, meg avar- és földillat, akkor használjuk is ki, és keressünk egy helyet, ahol kicsit természetközelbe kerülhetünk. Ki is néztem egy történelmi házat a kertjével. Aztán péntek este elmentünk Zsókáékhoz kártyázni, és az utolsó pillanatban Phil megemlítette, hogy van egy arborétum Bath mellett, és miért nem megyünk oda. Persze mentünk, és nagyon jól tettük. Bár nem annyira Bath mellett van, mint inkább úgy 20 mérföldre tőle (Bristoltól is kb ennyire van), de nagyon könnyen megtaláltuk (egyszer sem tévedtünk el!), aztán a parkolók bejáratánál bénáztunk egy kicsit, de ennek köszönhetően valahogy ingyen jutottunk be.
És bent pedig... Hatalmas területen (600 hektár) hihetetlen növényválaszték (több, mint 3000 féle fájuk van) - igazi paradicsom nekem. A háttérinformációkat persze csak utólag olvasgattam el, és csak ámulok megint, hova kerültünk. A helyet a Sunday Times a közelmúltban beválogatta az első 30 'kihagyhatatlan' látványosság közé; történelmi múltja, a fajgazdagság és a kiültetések módja is egyedülálló. Kiemelten híres az itt található 'Nemzeti Juhargyűjtemény' - na ennek örültünk mi most nagyon, ugyanis (mint pár perce megtudtam) idén a szokásosnál korábban kezdődött a levelek őszi elszíneződése, szóval mi ma teljes őszi ragyogásban láthattuk.
Katt.