Mar jo regota tervezgettuk, de valahogy eddig meg nem kerult sor ra, viszont mikor a kollegaim szoltak, hogy ok mennek, csatlakozzunk, akkor kapva kaptunk a lehetosegen.
Szombaton felkeltunk koran, ami nagyon nehez volt, mert megiscsak szombat, plane pentek utan... es valamivel kilenc utan mar a palyan voltunk. Az elorejelzesek szerint ragyogo napsutesre kellett volna ebrednunk, ehhez kepest suru kod volt, de sebaj. A csipos oszi reggeleknek is megvan a baja (marmint szepsege). Az elejen nagyjabol nem tudtam, hogy sirjak, vagy rohogjek. Vihogtam, mert az egesz valahogy annyira abszurd volt, hogy mi most akkor golfozunk, meg tokre izgultam is... es majdnem sirtam, mert kedvenc supervisorom kb az otodik percben (meg gyakorlas kozben) eltalalt a sarkamon. Es a golflabda nagyon kemeny. De en is kemeny vagyok.
A golflabda nemcsak kemeny, hanem kicsi is. Es nem olyan konnyu eltalalni. Foleg ugy eltalalni, hogy arra menjen, amerre szeretned. Meg figyelni kell a technikara is. Valahogy igy:
Benezed, hol van a zaszlo. Elhelyezkedsz, hogy egyvonalba kerulj vele, kis terpesz, terd berogyaszt, fej lehajt, csak lazan, szem a labdan. Utot lendit - nem tul magasra, de azert legyen lenduleted, es akkor usd meg a labdat, lehetoleg alulrol, hogy legyen egy kis ive - es persze a lyuk fele menjen... Hm. Szoval ize.
Vegigmentunk a tizennyolc lyukas palyan, iszonyuan elfaradtunk, es ma korulbelul egy ceruzat sem tudnek megemelni... de nagyonnagyon jo elmeny volt. A csendes, kodos, oszi reggel, a nedves fold illata, a koncentracio... valahogy nagyon angol, nagyon jo. Aztan voltak apro sikerek, egeszen belejottunk a vegere, sot meg a nap is kisutott. Nem hiszem, hogy mostantol minden hetvegenket a golfpalyan toltenenk, de biztos, hogy nem ez volt az utolso probalkozasunk.
Valahogy igy (a pottyok a siralyok). Csak a fu sokkal zoldebb (nem is ertem, hogy tudtak ilyen kepet csinalni a gmapesek, szerintem sosem volt ilyen barna). 