Tuesday, 16 December 2008

dolgok

* tegnap kaptunk egy hatalmas dobozt (vagyis penteken kaptuk, de most jutottunk el erte a postara) telistele mindenfele finomsagokkal, meg szepsegekkel, es nagyonnagyon szepen koszonjuk. Az ev hatralevo reszeben mar csak mezeskalacsot eszunk. :)
* reggel hatalmas kod volt, sejtelmes, gyonyoru.
* sose talalnatok ki, mit csinalunk delutan...

Saturday, 13 December 2008

candycane

A legnagyobb jóság történt velem. Z karácsonyi partin volt tegnap Lutonban, ma délre értek haza, és hozta nekem ezt:


Legeslegszebb szarvasos bögre a világon, és Starbucks, és kaptam hozzá candycane-t (aminek fogalmam sincs, van-e neve magyarul), amim még sose volt nekem, és imádom. Mármint még nem kóstoltam, de imádom, hogy van ilyenem. És a bögrét is.
És most forró fahéjas kakaót iszom belőle.

brick and blue

Vasárnap reggelre aztán kisütött a nap, és kiderült, hogy Dublin gyönyörű színes. Szürkék, de nem a szürke-szürkék, hanem olyan szürkék, amik élnek, aztán a kékek, jaj, azok a kékek, de leginkább pedig Dublin vörös. Téglavörös. És azt mondtam már, hogy kék?

Tehát elindultunk elég korán (nem) mert rengeteg mindent terveztünk megint - és persze csak a fele lett, de így volt jó. Elsétáltunk a Trinity Collegeba, aztán kiderült, hogy vasárnap nem lehet megnézni, amit szerettünk volna. Aztán elsétáltunk a vásárcsarnokhoz, és kiderült, hogy minden más nap, de vasárnap nem. Akkor turistabusz. Élő kommentárt kaptunk, szerintünk a legjobbfej sofőrtől, jópofa és érdekes is volt nagyon. Két dolgot is megtudtunk például a György korabeli házakról: 1) azért olyan színesek az ajtók, mert a házszámokat csak később vezették be, és így könnyebb volt a postásnak megtalálni a megfelelő házat 2) biztos megfigyeltétek már, hogy a György korabeli épületeken az emeleteken egyre kisebbek az ablakok - akkoriban az üvegfelületekre kellett adót fizetni, szóval a szem előtt lévő helyeken, a 'szalonban' voltak a szép nagy ablakok, az emeleten pedig a cselédszobákon a kis aprók.
Az is érdekes, hogy a mai egyik legnépszerűbb park a középkorban lepratelep volt, György korában pedig egy zárt kert - a környező házakban lakó gazdagoknak volt kis kulcsa hozzá (Bristolban ma is van egy ilyen), és csak valamikor a tizenkilencedik században tették nyilvánossá. A megnyitás pedig egy olyan névhez kapcsolódik, ami szintén elválaszthatatlan a várostól (és nem mellesleg következő állomásunk is): Guinness.

Friday, 12 December 2008

gogarty



Kis izelito a dublini kocsmabol... :)

zsemle

Jajnekem. Megereztem valami illatfoszlanyt, es most nagyonnagyonnagyon szeretnek egy parizeres zsemlet - margarinnal kenve, trappistaval es csemegeuborka szeletekkel. Nagyon.

Thursday, 11 December 2008

glamour

Kulon bejegyzest erdemel a gyonyoru dublini setaloutca (Grafton Street) - es a legfantasztikusabb kirakat, amit valaha lattam. Meseszeru, elo kepek, csodalatos osszevisszasagban. Csinaltam is fotokat, csupan egyetlen dolgot felejtettem el: megjegyezni, mi is ez a bolt. Ezer szazalek, hogy Bristolban nincs, es Cardiffban sem remlik, hogy lattam volna hasonlot, de ha akarkinek ismeros a stilus... nekem tudnom kell, mi ez.

Wednesday, 10 December 2008

bring on the fiddle

Dublin folyt.

A Ha'penny hid utan folytattuk setankat a folyoparton kelet fele, hogy megnezzunk egy ujabb nevezetesseget: a nagy ir ehinseg emlekmuvet. 1945-ben eszleltek eloszor azt a burgonyakort, amely attol kezdve evente elpusztitotta az orszag burgonyatermeset. Mivel a burgonya volt az ir parasztsag legfobb taplaleka, valamint takarmanykent is hasznaltak, elelem nelkul maradtak. 1941-ben Irorszag lakosainak szama 8175000 volt, ezt a szamot azota sem sikerult megkozeliteni. Par tiz ev alatt tobb, mint egymillio ember ehenhalt, tovabbi felmillio pedig legyengult szervezete miatt valamilyen betegseg aldozata lett. Tobb millioan Amerikaba, Angliaba, Ausztraliaba emigraltak. Jelenleg Irorszagban kevesebb, mint negymillio ember el.
A szobrok gyonyoruek. Nem a klasszikus ertelemben, rozsdasak, es olyan, mintha mallana roluk a felso reteg, aranytalanok is... de tokeletesek a mozdulatok, az arckifejezesek, es nagyon-nagyon at tudja erezni az ember a fajdalmukat.
Nem csak mi szomorodtunk el, hanem kozben rohamosan elkezdett sotetedni is. Nagy latvanyossagokra mar nem volt idonk zaras elott, a kicsikhez meg nem volt feny... Akkor buszozzunk. Felszalltunk tehat a zold buszra, korbeutaztunk, vegighallgattuk a kommentart. Es persze megint megeheztunk.
Meg napkozben az egyik prospektusunk hatuljarol kineztunk egy szimpatikus helyet: kocsma, bar, etterem, elozene - jo lesz. Es jo is lett. Hihetetlen jot ettunk, nagyon hangulatos volt, es aztan jottek a zeneszek, es szolt a bendzso, gitar, hegedu...


diderg

Csak ne lenne ilyen hideg. Vagyis... nem az a baj, hogy kint hideg van, sot, az kifejezetten jo. Tegnap este is jo volt, mikor mentem haza a boltbol es der csipte a fulem, meg ma reggel is, mikor (megint) kaparni kellett a jeget a kocsirol. Tok jo lenne, tenyleg, ha utana a meleg lakasba erne haza az ember kiolvadni. De sajnos az az egy radiator az egesz lakasra meg mindig nagyon keves, es igy nem olyan jo hazaerni. Persze megvannak a modszereink, hogy lehet elviselni:
* megy a hosugarzo egesz este lent (igy legalabb a ruhak is gyorsabban szaradnak), mikor elmegyunk fogatmosni, felvisszuk, es megy fent is egy kicsit
* sutok. kenyeret, kiskiflit, akarmit. amugy is a konyha a leghidegebb. a suto meg meleg.
* fozok levest. a leves jo. es forro.
* vagy nem csinalunk semmit, csak osszekucorunk a kanapen a pled alatt es jobaratokat nezunk :)

Tuesday, 9 December 2008

meg ket het

Tel van, hideg van - tehat alkotas van. Meg dekoralas. Van mar mikulasviragunk, meg tegnap csinaltam pomandert, ma szaradnak a narancskarikak a radiatoron...
Es a tobbiekkel kitalaltuk, hogy csinaljunk egymasnak 'Secret Santa't - huztunk neveket, es sajat keszitesu ajandekokkal lepjuk meg egymast. Szoval most kreativkodunk.
Fejben pedig folyamatosan fozok - ez lesz az elso karacsonyunk kettesben, es tokeletes kell hogy legyen. A hetvegen vettem tozegafonyat (cranberries), az lesz a kovetkezo project. Meg valami szepseges aprosuti behozni.
Mert az angolok azt csinaljak, hogy kepeslapokat adnak egymasnak - mindenki mindenkinek, pl ma is volt egy az asztalomon egy kollegatol, akivel minden nap talalkozom, es ez nekem fura, kepeslap azoknak megy, akik messze vannak, nem...? Es ez nem tetszik, mert ugye vigyazzunk a fakra, hasznaljunk minel kevesebb papirt, ilyesmi, ugyhogy az a terv, hogy csinalok valami finomat, es azt kapjak, mint karacsonyi udvozlet.
[Dublinrol nem feledkeztem meg, majdmajdmajd...]

Monday, 1 December 2008

ananász

reggelire
:P