italic

Uhh. Mitől lett minden dőlt betűs a blogon? Vagy ez csak nálam?

Na, most ezt hogy szerelem meg?

22

Az van, hogy Hollandia tök jó hely (legalábbis amennyit felfedeztünk belőle), rengeteg szépséget láttunk, meg van csomó mesélnivalónk... DE. Mielőtt nekikezdenék, be kell fejeznem Skóciát, különben nem lesz belőle semmi (mint ahogy vannak soha le nem írt Cornwall és dél-kelet angliai élményeink is). Most elvileg huszonkét napig nem megyünk sehova, noszogassatok nyugodtan, ha esetleg nem jelentkeznék elég rendszeresen.

megint

Azt el is felejtettem mondani, hogy megint nem vagyunk otthon, mert hétfő ünnep, és mi ilyenkor rögtön csavargunk. Szóval Amszterdam. Már vagy négy órája itt vagyunk, és egyelőre nagyon tetszik. :)

pursuit of happiness

"A large income is the best recipe for happiness I ever heard of."

[Jane Austen]

Persze nem teljesen ertek egyet. Sosem art, ha van penz, de engem egeszen egyszeru dolgok is boldogga tudnak tenni.

Szeretem...

* mikor a felhok folul a napsugarak nyalabokban ernek a foldre

* a frissen mosott haj selymesseget

* elfujas utan a gyertyafust illatat

* a harmatcseppek csillogasat a fuvon

* a pattogatott kukoricat

* mikor reg nem olvasott konyvekben mindenfele preselt emlekeket talalok

* a lufikat, csillagokat, viragokat, pillangokat

* kikanalazni egy erett avokado belsejet

* nedves , fekete termofoldben turkalni

* a zold es feher uvegeket - minden formaban

* dalokat az esorol

* szivarvanyt

* a labnyomokat a homokban a tengerparton

* tejszinbol habot verni

* a kosztumos filmeket

* a terkepeket

* a paradicsomot - minden formaban

* a varatlan kepeslapokat

* a kezzel keszitett dolgokat

* a dobozokat

* kezzel irni

* gyumolcsdarabokat szorni a pitetesztaba

* a hegyeket, a tengert, a napsutest

* mikor mar az elso par utemrol megismerek egy-egy szamot

* az oltonyos fiukat

* az evszakokat

Coraline

[csak megnyugtataskepp, hogy meg mindig olvasok, ha nem is mindig irok rola]

A Coraline egy nagyon fura konyv. Gyerekkonyv, mese, magaval ragado, hihetetlen elvezetes, alig lehet letenni... megis alaposan meggondolnam, hogy mikor adom eloszor a gyerekem kezebe, hogy olvassa. Mert a Coraline ijeszto is.
Coraline egy hateves kislany, aki a tortenet kezdete elott nem sokkal koltozik szuleivel egy szep nagy hazba. A hazban ket masik lakas van, a tetoterben egy fura oregember lakik, aki allitasa szerint egereket idomit, a foldszinten pedig ket fura venlany a kutyaikkal. Coraline-ek laknak kozepen, es nappalijukban van egy titokzatos ajto, ami nem vezet sehova, csak egy teglafalra nyilik. Coraline szulei mindketten otthon dolgoznak a szamitogepukon, es bar nagyon szeretik kislanyukat, nem nagyon figyelnek ra, nagyon elfoglaltak es szorakozottak.

Tortenetunk a nyari szunetben jatszodik, es mivel szulei nem ernek ra foglalkozni vele, Coraline eleg sokat unatkozik. Sorra latogatja a haz tobbi lakojat, felfedezi a kertet... es ujra es ujra visszater a rejtelyes ajtohoz a nappaliban. Az ajto zarva van, de a kulcs ott log a tobbi kozott es Coraline kivancsisaganak engedve tobbszor is kinyitja az ajtot... mig egyszer az ajto mogott nem a szokasos teglafalat, hanem egy sotet folyosot talal. A folyoso vegen egy, a sajatjukkal teljesen egyezo lakast talal, ahol nagy orommel es szeretettel varja mar a masik apukaja, es meginkabb masik anyukaja. Ugy tunik, a masik oldalon minden sokkal erdekesebb - anyukaja finomat foz neki, a szobajaban csupa nagyon erdekes jatek varja... de van egy kis problema. Masik szulei szeme helyen nagy fekete gombok csillognak, es azt akarjak, hogy Coraline maradjon veluk orokre, o is kapjon gombszemeket es soha ne terjen vissza igazi csaladjahoz. A kislany nem akar gombszemet, elszalad, de a gonosz masik anyuka eltunteti igazi szuleit, igy kenytelen visszaterni a folyoso vegen levo lakasba, hogy megmentse oket. Es innentol jon a hatborzongatas, szellemgyerekekkel, es osszes gyerekkori remalmunkkal, sotetseggel, szornyekkel, es leginkabb, hogy a szuleink gonoszak (ugye nem csak en hittem azt egyedul, hogy anyu titkon boszorkany?), es nem is szeretnek minket. De szerencsere Coraline nem marad teljesen egyedul, a szellemgyerekek segitenek neki, es van egy beszelo macska is, es a vegen minden jora fordul.

Imadtam a konyvet, Coraline nagyon szeretheto karakter (kicsit koraerett, komoly, csendes, okos gyerek), es egy kicsit tartok is tole, hogy milyen lesz a mozi, mert a plakatok alapjan egeszen mas jon le, mint ahogy en kepzeltem... na majd meglatjuk.

medvehangya

Az egesz hetvegenk arrol szolt, hogy ettunk es alkoholizaltunk. Mar penteken elkezdtuk, Sikeszeknel volt kis osszejovetel, borozassal, aztan szombaton grilleztunk a parkban Jonekkal (ez durva teazasba torkollt nalunk), vegul vasarnap vacsi Gyurieknal. Erre Z tok alaposan keszult, bulihordo, meg a lanyoknak kinezett egy koktelt (Ritz Fizz - Amaretto, Blue Curacao, lime, pezsgo)... ehhez kepest mindenki kicsit punnyadt volt, a tarsasjatekok elo sem kerultek.

A masik meghatarozo elem pedig a medvehagyma volt. Azt tudtuk mar, hogy van a kornyeken, sot, ket eve szedtunk is egy keveset, mikor itt voltunk kirandulni. Es hat hurra internet, mihez is kezdenenk nelkule - kiderult, hogy sokkal kozelebb is talalhatunk. Szoval szombat reggel, Portbury kiserdo, es tengernyi medvehagyma. Friss, zold, gyonyoru, illatos. Az osveny masik oldala pedig keklett a harangviragoktol. Tudtam en, hogy kene fenygepet vinnem magammal, de Z nem engedte... :) De a lenyeg: hogy szedtunk egy zacskonyit, szoval most mindennel ezt eszunk. Medvehagymas rantotta reggelire, medvehagymas pac a grillezeshez, medvehagymas avokadokrem, medvehagymas vaj, medvehagymas pogacsa... Es van meg, szoval a tovabbi tervek kozott szerepel a medvehagymaleves es a medvehagyma-pesto is, alig varom.

reggel

Z reggeles a héten, én meg nem, de azért ma felkeltem viszonylag korán. Mondjuk ennyi álomkóros alvás után nem csoda - nem tudom mi van velem, de a héten kétszer volt olyan, hogy hazajöttem, és na jó, akkor csak egy kicsit ledőlök ide a kanapéra... aztán Z ébresztett, hogy akkor mossunk fogat és menjünk aludni. De azt hiszem tegnap kigyógyítottam magam: hátul a raktár mögött van egy ilyen kijelölt dohányzós hely, padokkal, kimentem oda megenni az ebédemet. És sütött a nap, felraktam a lábam, olvastam, és bár lehetett hallani a kamionokat, amint húznak el az épület másik oldalán, mégis valahogy olyan csendes volt, mint az ebédutáni olvasásaim a mamánál a lugas alatt. Na mindegy. Szóval felkeltem, elindítottam egy öblítést az adag ruhán, amit tegnap este elfelejtettem kiteregetni, ettem zabkását, és most itt ülök a kanapén a laptoppal, és szemben a faágon egy madár hintázik, meg billegeti a farkát teljes beleéléssel. Semmi különös, csak olyan jó.

Na megyek teregetni.

[ja, és rájöttem, hogy elfelejtettem linkelni - ha valakit érdekel az összes kép a skót kirándulás első napjáról - erre tessék]

special menu

Nem volt nagy a séta különben, de mire visszaértünk a sátrakhoz, kitűnően hoztuk a Vuk-tüneteket (= kicsi vagyok, éhes vagyok, fázom...), és tényleg, engem szabályosan rázott a hideg, valószínűleg a kevés alvástól, és semmi másra nem tudtam gondolni, mint egy meleg levesre. És ez sem volt könnyű, mert a kis falu egy étterme és két kocsmája tele volt, nem is nagyon értették, hogy akarunk enni, ha egyszer nem foglaltunk asztalt...? Viszont a végén megint jól jártunk, mert visszagurultunk egy faluval, és végül a leghangulatosabb helyen vacsoráztunk. Egy régi kis templomépületből kialakított étterem, ilyen lovagi - középkori stílusban kialakítva. És ami a legfontosabb: volt meleg levesük. A néni különben itt is nagyon aranyos volt. Mondta, hogy van ugye a menü, amit elénkrakott, meg van a 'special' menü, ami most olcsóbb, és ezmegaz van rajta, szeretnénk-e látni. Hát persze, szeretnénk látni, akkor hozza. És hozta. Hozott egy méteres táblát. Tudod azt a krétás fajtát. Rajta a menüvel. Mi meg majd leestünk a székről, annyira röhögtünk. És ettünk levest, aztán a fiúk haggist, mi meg isteni zöldségtortát, és ittunk scotch whisky-t.

Valahogy így ért véget az első napunk. Úgy tűnt a skótok, bár nehéz néha megérteni őket, de nagyon kedves emberek, mi pedig nagyon szerencsések vagyunk. Mert ott voltunk már egy napja, és szárazon megúsztuk. Addig esett, amíg vacsoráztunk. Tehát vissza kemping, sátor, hálózsák, nagyonhideg, de mégisjó.

meseország

Loch Long - Argyll Forest Park

Továbbautóztunk, mert a terv szerint az éjszakát egy másik loch partján töltöttük (Long Loch, ami egy tengervizes loch különben). Persze jöttek a bonyodalmak, mert a kemping, amit ajánlottak, épp felújítás alatt volt, és nem üzemelt, és amit az építkezők javasoltak, arról kiderült, hogy valami klubtagság kéne hozzá. De persze minden jól sikerült a végére, lett kemping, felvertük a sátrakat, és még kirándultunk is. És kiderült, hogy tévedtem.

Mert Skócia igazából ZÖLD. És vizes. Akármerre néz, akármerre lép az ember, kis patakok csörgedeznek le a domboldalról. És fura, mert nem lesznek belőlük nagyobb patakok, hanem csak egyenes vonalban sietnek lefelé, ezernyi apró vízeséssel tarkítva. Sétálsz, és csobog a hegy. Meg csivitel, de ahhoz jobban hozzá vagyunk szokva. És vannak fenyők, lenyűgözően sok féle, és sok színben. Méregzöld, friss fűzöld, halvány olíva, ezüst, és még valami sárgás-barnás is, amit nem is teljesen értettem, mert ugye azt tanultuk, hogy a fenyő örökzöld, akkor hogyan? Pedig igen. És a tűlevele is mindnek más; van hosszú, rövid, egész tüskeszerű, és puha selymes, és van ami kis apró pamacsokban nőtt. És a mohák! Említettem már a mohákat? Abszolút érthető persze a rengeteg víz miatt, mégis elképeszti az embert (legalábbis engem), ahogy mindent beborít. Az összes fatörzsön, meg a fák között, és az út mellett se fű nő, hanem térdig érő moha. És persze ebből is számlálhatatlan féle-fajta, és persze mind gyönyörű. Mese. Nem is tudom, hogy írjam le. Mintha mindent beborítana egy zöld takaró. Vagy puha szőnyeg. És közben körülötted ugye csobognak a kis patakok, és háromlépésenként minivízesés.

kek(es)szurke

Bristol - Glasgow - Loch Lomond

Szoval elindultunk. Hajnali fel otkor. Es nagyon hosszu volt, es nagyon faraszto. Es bar nem vegig en vezettem, egy szemernyit sem tudtam aludni. Viszont moziztam. Nezegettem. Vegig, a hihetetlen valtozatos tajat (ugyan csak az autopalya mellett, de igy is) Bristoltol Glasgow-ig. Aztan beautoztunk Glasgow-ba, csak hogy megnezzuk, milyen is. Eleve nem voltak szandekaink, hogy alaposan is megismerjuk, es vegul ez nem is nagyon valtozott. Persze nem lattunk belole sokat, tenyleg csak keresztulgurultunk, de elegge annak latszott, aminek eddig is gondoltuk: iparvaros. Es lehet, hogy nagyon feluletesek vagyunk, es bar megakadt a szemem itt-ott egy-egy erdekesebb epuleten, forman, szinen, vonalon, ez igy eleg is volt.

Kovetkezo megallonk a Loch Lomond, ami nemcsak Skocia, hanem ugy osszessegeben a Brit Szigetek legnagyobb tava. 39 kilometer hosszu, es legszelesebb reszen 8 km szeles. Amugy egy skotnak soha ne mondd, hogy to, mert szerintuk a loch az loch es nem to. Mondjuk olyan szinten ez igaz is, hogy loch-nak hivjak a tengerbol benyulo obloket/fjordokat is. Tehat a Loch Lomond partjan van egy kis falu, Luss, itt alltunk meg. Es megallapitottam, hogy Skocia kek. Es szurke.

Korben hegyek, hatalmas vizfelulet, kis szigetek. Es persze szel, es felhok, de szerencsere nem esett. Es a toparton bajos kis falu: mezeskalacs hazak, kis templom, apro kertek, sok virag.
Es turistak. Es megallapitottuk (ismet), hogy az indiaiak furak.
Ja es meg valami, leginkabb, hogy el ne felejtsem: volt egy kedves kis kocos poni, akit bar volt zold a keritesen belul is, megetettunk a kinti fuvel, es csupa lonyal lettem, de nagyon aranyos volt.