időjárásjelentés

hog roast

Ma ilyen céges összejövetelen voltunk, ahol volt egészben sütött malac (nem nekem), golf, meg rounders, meg sok gyerek, babáztam is, meg volt élőzenekar, akik játszottak mjúzt (akiket amúgy három hét múlva látunk megint élőben, alig várom). Sütöttem almatortát, meg ettem álcsirkét, és egész jó is volt.

De ami a lényeg: hogy egy bááájos pici faluban voltunk, a Cotswolds csücskében, zöldzöldzöld dombok körben, mézeskalács kőházikók, színes ajtók, romantika.

piros

Ja és tegnap befestettük a lányokkal a hajam.

365

Nem tudom, hogy érdekel-e valakit, de ha esetleg igen: IDE gyűjtöm a napi képeket. Még háromszáznegyvenhat van hátra.

miért vagyok vegetáriánus?

Ezt a kérdést sokszor megkapom, és már régóta terveztem írni róla, úgyhogy most megpróbálom összeszedni a gondolataimat, és összefoglalni, hogy miért is.

1.) nem eszem húst, ezzel jónéhány állatot kímélek meg a szenvedéstől. a nagyüzemi hústermelés egyáltalán nem veszi figyelembe az állatok igényeit: minél többen vannak minél kisebb helyre bezsúfolva, természetellenesen gyorsan felhízlalva, sokuk egész élete folyamán nem is lát napfényt. a lemészárlásuk majdhogynem megváltás számukra

2.) nem eszem húst, ennyivel is kevesebb kemikália kerül a szervezetembe. ahhoz, hogy az embertelen körülmények között életben tartsák az állatokat, rengeteg gyógyszert, antibiotikumot etetnek meg velük. meg ugye nem maguktól nőnek olyan gyorsan olyan nagyra sem...

3.) a húsgyártás nem túl hatékony biznisz. gabonát termelnek, hogy megetessék az állatokkal, amit aztán megetetnek az emberekkel... csakhogy így a végén kevesebb élelemhez jutsz, mint ha maradtál volna a gabonánál. a földterületen, amin egy kiló húst előállítanak, kb százötven kiló krumplit lehetne megtermelni. hány éhes afrikai gyereket lehetne azzal jóllakatni?

4.) környezetvédelem. a marhák emésztés közben metánt termelnek. a metán pedig üvegházgáz. viccesen hangzik, de a szarvasmarhák jelentősen hozzájárulnak a globális felmelegedéshez.

5.) a zöldségek finomak. nem mondom, nekem is vannak gyengébb pillanataim, a sülő szalonna illatának az egyik legnehezebb ellenállni... de általában nem kell erőlködnöm, mert nem hiányzik a hús - nekem sem, és a szervezetemnek sem. 

Ezzel persze nem akarok senkit 'megtéríteni', inkább csak gondolatébresztő. Már az is sokat segít (az egészségednek és a környezetnek), ha lecsökkented a húsadagot, minden nap helyett mondjuk csak heti kétszer-háromszor eszel, és az olcsó 'gyári' helyett ha nem is a nagyon drága bio-terméket veszed, de legalább olyat, ami 'free-range', azaz a csirkék kapirgálhattak, és a marha is látott zöld füvet.

séta az esőben

Dúskálnom kellett volna ma a fotótémákban, mert két tökéletes programot is terveztünk - ehhez képest egész nap nyomi, esős idő volt, így egyikből se lett semmi. Egész nap itthon punnyadtunk (persze tettünk-vettünk, de szóval érted), sütöttem csirkét (meg magamnak vega virslit :)), Keresztapát néztünk, aztán hirtelen hat óra volt, és én még nem csináltam meg a napi fotómat. Irány a Downs, valamit csak találok. Kb öt lépés után kezdett el zuhogni, és volt nálam ugyan esernyő, de azért nem úsztam meg szárazon...

Granada - a busz

Gondolkoztam rajta, hogy ez a bejegyzés akár kaphatná a Sevilla - busz címet is, több időt töltöttünk a hétfőnkből itt, mint ott, mert persze megint bénáztunk, de akkor sorban. 

Nagyon spontának akartunk lenni, és nem foglaltunk előre semmilyen szállítóeszközt Sevilla és Granada között. A hostelben aztán kiderítettük, hogy van vonat is, meg busz is, de persze a vonat sokkal drágább, jó nekünk a kicsit hosszabb utazás is. És kinéztük a buszpályaudvart is, minden rendben. Aztán mikor reggel indultunk, elbizonytalanítottak minket a helyi bácsik a buszmegállóban, hogy akkor melyik pályaudvarra is kell mennünk, és elküldtek minket a másikra, ahonnan mire visszakeveredtünk a jó helyre, elment a buszunk, a következőre nem volt hely, az azutánira meg naaagyon sokat kellett várnunk. Szerencsére rögtön a buszok mellett volt egy park, ahol épp ilyen nemzetközi vásárt tartottak, körbemászkáltunk egy kicsit (természetesen minden csomagunkkal felszerelkezve), ettünk nemzetközit, aztán egy árnyékos padon vártunk / olvastunk. 

De aztán eljött az idő, és felszálltunk a buszra, és kigördültünk a szépséges Sevillából... a pusztába. Imádott, gyönyörű, kopár, fakó Spanyolországom. Halványkék ég, sehol egy maszatnyi felhő se, sárga/vörös föld... és ameddig a szem ellát olaj- olaj- olajfák...

És a dombok, és a hegyek... és én szerintem nem olvastam egész úton egy betűt se, mert a nagy kopársággal együtt ez a mozi sokkal izgalmasabb volt. From 2010.10.12-16. - Granada

a kisolasz

A jóság az, mikor hazaérsz fáradtan, és persze semmi nincs itthon, de csak egy telefon, öt perc séta, és máris az asztalon a vörösbor / olasz sör, és jön a pizza-paszta.

"Nagy városokról beszélt a messzi vándor
Ott az emberek nem ismerik egymást
A katonák se hordanak puskát, hanem a nagy tereken muzsikálnak
Sokan gyűlnek oda, a gyerekeket magasra tartják, ugy hallgatják
Meghallgatják, aztán odahaza elmesélik, milyen szép volt és azok is örülnek neki
A lányok ott is kinevetik a fiúkat, de azért szeretik őket
Fényes nappal is szeretik egymást
Nagy hidak vannak, amelyeken el lehet álldogálni és nézni a vizet meg a hajókat
Úszkálnak ide oda, az utasok meg hangosan fölkacagnak
Hirtelen elhallgatnak s úgy nézik a nagy vizet, amint komolyan elmegy a hullámok alatt
Azok meg csillognak, mint a pengék
S olvashatni a gyönyörű könyveket, akkora nagy a világosság
Pedig már egészen beesteledett."

[József Attila]

Rengeteg tervem van, hogy mit is fogok csinálni az elkövetkező pár napban, de valahogy most konkrétan nincs semmi. Süt a nap, sül a lazac, és úgy általában jó. De hogy azért ne maradjatok blog nélkül... mit szólnátok egy kis Andalúz csavargáshoz?