Eden Project - III

Úgy döntöttünk, ebéd után megyünk az esőerdőbe. És mi más lehetett volna az ebéd, mint cornish pasty? Húsos a fiúknak, hagymás-sajtos a lányoknak. És miután így felkészültünk... beléptünk az ajtón...

... és sokk. 

Hiába tudja az ember, hogy meleg, és párás. Belépsz, és mintha falba ütköznél. Nehéz a levegő. És természetesen rögtön beködösödött az összes fényképezőgép. Óvatos törölgetés, tíz másodperc, és újra. És újra. Szemüvegeseknek esélytelen. És a meleg... egy darabig jólesik, szokatlan persze, nem ehhez vagyunk szokva itt Angliában, de nem kellemetlen. Úgy egy húsz perc múlva viszont már mindannyian törölgettük a homlokunkat, és próbáltuk szellőztetni a ránkragadt ruhákat. Mi lehet itt, mikor süt a nap, neadjisten nyár van...?

De persze mindez nem számít. Mert le vagy nyűgözve. Az egész építménytől, a technológiától, a növényektől, hogy itt tényleg másfél hektár őserdő van, hogy minden burjánzik. És teleszájjal vigyorogva gyönyörködsz.

Pálmák, és liánok, és bambusz, és ezermillió növény, amit nem ismerek, meg persze itt is a haszonnövények: cukornád, kakaó (aminek a babja a növény szárán nő, ti tudtátok?), vanília, ananász, banán... És nagy, említettem már, hogy milyen nagy ez az 'üvegház'? Nem mondom, hogy el lehet veszni benne, mert azért be van határolva, hogy merre lehet csavarogni, követni kell az ösvényt... de ettől eltekintve... majdnem el lehet veszni benne.

Az extra (kis pluszpénzért hatalmas élmény): van egy kis lógós terasz a nagy kupola közepén. Ide lehet fellépcsőzni, és belátni a dzsungelt felülről. Tériszonyosoknak csak óvatosan (bár anya és Z is élvezte), mert az egész cucc mozog, és csak egy rács van a lábad alatt, de amúgy szerintem kötelező. 

Eden Project - II

Nem is tudom, hol kezdjem. De talán hagyjuk a legjobbat a végére.

A kisebbik sátor a mediterrán világ növényeinek ad otthont. Spanyolország után nekünk ez inkább otthonos volt, mint kifejezetten különleges, de azért akadtak érdekességek. Az éghajlat hasonlóságai miatt ide sorolták pl Dél-Afrikát is, és ott jónéhány dologról fogalmunk sem volt, hogy micsoda.

Hatalmas agavék, rengeteg színes bougainvillea, jázmin, rózsaszín amarilliszek...

Akármilyen szépek voltak, a legtöbbet mégis a haszonnövényeknél időztünk. A kis kert mellett volt egy néni, aki már épp készülődött haza, de volt nála egy cserép, ami felkeltette a figyelmemet. Egy gyapotnövény. Odamentünk, megfogdostam, és mint az ilyen nénik szoktak, elkezdett velünk beszélgetni. És beszéltünk a gyapotról, a pamutról, hogy a gyapjú a legtisztább anyag, amit viselhetsz (legkisebb ökológiai lábnyom, persze leszámítva, ha Új-Zélandról szállítják), hogy az iparilag termelt fehér gyapotot mennyi vegyszerrel kezelik, viszont van egy sokkal ellenállóbb, ami nem fehér, hanem a barna gyönyörű árnyalatait viseli, és tökéletesen alkalmas biotermelésre. Aztán volt nála egy mini rokka is, amit épp egy könyvméretű dobozzá csomagolt össze, és ezzel összefüggésben megtudtuk, hogy miért van az indiai zászló közepén egy kerék... de ez most hosszú sztori lenne. Mindenesetre rengeteg információval gazdagabban fejeztük be a beszélgetést.

Eden Project - I

Van ez a hely, ahova azóta el akartam jutni, hogy ideköltöztünk. Vártam és vártam, és kétszer már majdnem, de valami mindig közbejött. Pl a távolság, mert azért jó sokat kell autózni. Vagy az időjárás. Vagy az, hogy ez azért nem egy kifejezetten férfibarát program. És gondoltam, most hogy jöttek anyuék, tökéletes alkalom adódott végre valóra váltani egy álmot. Persze kicsit féltem is, hogy felspannoltam magam, aztán majd csalódnom kell, de szerencsére nem így lett. 

Az Eden Project egy régi kaolinbánya gödrében létesített kert. Ami még nem tenné különlegessé, számtalan, többféle céllal létesített kert van Angliában... ami viszont igen: a világ legnagyobb üvegháza, benne másfél hektárnyi esőerdővel.

A két buborék nem csak a mérete miatt különleges, nem hiszem, hogy van még hasonló - fémvázon hatszögletű, háromrétegű fóliapárnák. Az általuk körbezárt levegő súlya nagyjából megegyezik a fémvázéval. Tényleg hatalmas. 

Először a kertbe érkezik meg az ember (nem, először megveszed a jegyet, amivel aztán sok más látványossághoz hasonlóan egy évig bármikor ingyen visszajöhetsz) - és bár már vége van a nyárnak, és sok mindent betakarítottak, egyértelmű volt, hogy igazi kis paradicsom lehetett. Gyógynövények, zöldségek, gabonák, mindenhol kis ismeretterjesztő táblák, hogy mit-mire használnak; kis földtörténeti ismertető az igazi ősi növényekről; és persze rengeteg rengeteg virág.

Az van megint, hogy boseg zavara, meg hirtelen oktober lett, es nem irtam rogton, es most iszonyu elmaradasban vagyok, es ezert csak huzom-halasztom, es ettol meg nagyobb lesz az elmaradas... Lehet, hogy ujra kene gondolnom ezt az egesz blog-dolgot, ugyse olvas senki...

Köd van, és sötét, és hideg, és a csillagászati ősz beköszöntével bekapcsoltuk mi is a fűtést pénteken.

A hétvége különben gyönyörű volt, enyhe és napos, visszakaptam az autómat a szervizből, és olyan címszavak voltak, hogy tükörtojás, tea, apple crumble, Starbucks, Sunday roast.

izzik bizony

Az van, hogy elmentem délután sétálni, és ezermillió fényképet csináltam persze, de az utóbbi időben semmi más nincs itt, csak képek, és igazán rá kéne venni magam végre, hogy írjak is. Vagyis nem is csak írjak, de gondolkozzak, és fogalmazzak, és legyen mondanivalóm... mert ezek valahogy elmaradtak.

Tehát egyelőre galagonya, én meg gondolkozom.

whomping willow

Mostanában viszonylag csendesen telnek az estéink. Z ül a gép előtt, kattintja a kattintgatnivalókat, én kucorgok a kanapén, bogarászok, alkotok... és mindeközben Harry Potter hangoskönyvet hallgatunk. Nem gondoltam volna, de úgy tűnik, nem csak én élvezem. Hihetetlen hangulatos, és nagyon jól esik Stephen Fry mély hangja, ahogy minden szereplőt eljátszik, váltogatja a hangszíneket, akcentusokat... Már a második könyvnél tartunk, azt hiszem ilyen ütemben elég gyorsan végzünk majd velük.

Ami pedig az én bogarászásomat illeti... a 22-es számon dolgozom a listámról. Már elhorgoltam háromnegyed gomolyag fonalat, és gyűlnek a 'kész' darabok az asztalon, de még bőven van mit gyakorolnom. Nagyon jó könyvet vettem, részletes leírások és ábrák vannak minden öltéshez/mintához, amit nehéznek találok, az hogy egyenletesen tartsam a feszességet. Persze tudom, 'gyakorolni, sokat gyakorolni'.

bizonyíték

... hogy a napos délutánok ellenére azért titkon tényleg ősz van.

Ha csak negyedórára is... Felkeltem, még félkómásan levonszoltam magam, és már csak ott tűnt fel, hogy betejüvegeződött az ablak. És gyönyörű volt, ettől persze rögtön felébredtem, vissza fel, nézzük meg a várost is ködben - aha, ahogy én azt képzelem, kb a következő tetőig lehetett ellátni. Vigyor. Imádom, hiányzott. Aztán mire végeztem a zuhannyal már fel is szállt.

szombat

Mert szeretünk nevetni, és mert az egyik kollégám búcsúpartija volt, és amúgy is, élőben eddig még ilyesmin soha, pedig a BBC-n mindig nézzük őket... szóval szombat este comedy night volt. Hárman adtak elő, de nekem legjobban a 'házigazda' tetszett... Nem a mi esténkről van a videó, de nagyon jól visszaadja a hangulatot.