como la luz fluye

Chambao @ Bristol Colston Hall

ido

"Idotlen fenyek kozt repultem a
fenyszigettenger porszemszigeten
szigetporszemek fenyporszeme, en."

/Szabo Lorinc/

Cardiff Castle

Hogy azért mégiscsak írjak egy kis kultúráról is:

A Cardiff kastély fura módon a város közepén található, történelme pedig (természetesen) régesrégre nyúlik vissza. A kastély területén már a rómaiak idejében is valami erődítésféle állt, amit azóta már számtalanszor átépítettek a legújabb divatnak megfelelően. Ettől még nem válna különlegessé az épület, mert ez elég sok várra/kastélyra jellemző. Érdekessé akkor fordult a történet amikor a kastély valamikor a 18. században a Bute grófok kezébe került. A Bute család a 19. században kikötőépítésben, bányászatban és ingatlanban utaztak, amiből nem kis vagyonra tettek szert, mellékesen megszerezték a márki címet, és Cardiff kedvenc nemesi családjává váltak, mivel az egykori kis halászfalut virágzó kikötővé formálták. Ez már csak azért is nagy szó, mert az eredetileg skót család évente kb. hat hetet töltött összesen itt - jópár 'házuk' volt mindenfelé szétszórva az országban.
John Crichton-Stuart, Bute 3. márkija, az erősen katolikus (saját döntésére keresztelkedett át, az akkor még anglikán többségű országban!), kicsit elvarázsolt világban élő, de dúsgazdag üzletember-arisztokrata 1868-ban felkérte William Burgest az elismert műépítészt, hogy alakítsa át a cardiffi kastélyt késő gótikus, középkori stílusban. A viktoriánus Nagy-Britanniában nagy divat volt ez a historizálás (mondjuk Magyarország is ügyesen tartotta velük a lépést ebben az időben, lásd a milleneumi emlékműveket és épületeket Budapesten), sok hasonló stílusú épület található szerte az országban.
Képek.

so cool, so rock'n'roll

A hétvégét megint nem töltjük magányosan - pénteken érkezett hozzánk Gyilok (az ő vendégszeretetét élveztük még nyáron Truroban). Ráadásul nem üres kézzel jött, így már tegnap este élvezhettük a kétgitáros magánkoncertet.
Reggel sooookáig lustiztunk, a fiúk pizzát sütöttek reggelire, aztán elindultunk Cardiffba. Mio valamiért mindenáron Gloucesteren keresztül akart minket vinni, de nem hagytuk magunkat, belőttük az irányt és robogtunk, meg is érkeztünk - majdnem rögtön a várhoz. Majdnem, mert rendőrök állták utunkat és terelgettek el minket. Fura volt, de persze mindegy, találtunk parkolóházat, majd sétálunk. Aztán sétáltunk, és rengeteg ember volt mindenhol. És oké, hogy Wales fővárosa, de azért mégis. És akkor feltűnt, hogy az embereken mez van, meg hülye kalapok, meg zászlók, meg ki van feste az arcuk... és rájöttünk, hogy rögbi van. Wales-Olaszország. Itt, Cardiffban. Így persze érthető volt a sok rendőr, meg útlezárások, de nem baj, lehet, hogy egyébként nem lett volna alkalmunk az út közepén korzózni. :)
Nem láttunk olyan sokat a városból különben, viszont nézegettünk kirakatokat, megállapítottuk, hogy bizonyos szempontból Cardiff 'nagyvilágibb', mint Bristol - egészen más üzletek vannak itt, ráadásul több, és nagyobbak is.
Ha már egyszer három zenésszel voltam (két már zenész, egy látens), muszáj volt betérnünk egy hangszerboltba. Hatalmas volt, rengeteg szépséggel, mindenki talált kedvére bogarásznivalót.
Úgy egy óra múlva sikerült elszakadni, és megnéztük a várat.
Addigra megint sok ember lett az utcákon, vége lett a meccsnek (Wales győzött, hurrá), meg nagyon éhesek is lettünk, és valaki tudta, hogy van ilyen Cardiffban, és akkor már nem volt kérdés, hogy hová megyünk. Irány a .:Hard Rock Cafe:.! Hihetetlen jót ettünk, és koktél, és zene.
A nap színe a bordó.

csend

Annyira szeretnek irni nektek ide valamit, de nem jonnek a szavak. Szurke, hideg hetkoznapok vannak csak.

Brean Down

A rengeteg meg- és kibeszélnivaló miatt aztán otthagytuk a srácokat magukban (Ibi nálunk aludt), és az egész szombatot is ötösben tölthették. Vasárnap már együtt kerekedtünk fel - nem messzire ugyan, de így is látványos volt. Brean Down-ban egyszer nyáron már jártunk a strandon, most fel is másztunk. A 'hegy' kb 110m magas, és másfél kilométer hosszan nyúlik be a Bristoli Csatornába. A csücskén álló erődöt a 19. században építették, majd a második világháborúban fegyverezték újra, de a hely nagy népszerűségnek örvendett már az ókorban is, erre utalnak egy kelta szentély és egy vaskori erőd maradványai. Nem mellesleg pedig gyönyörű.

sok jó

Jaj, szóval persze, tudom, hogy elmaradásban vagyok, és ha már így beharangoztam, hogy eseménydús hétvége meg minden, akkor írjak is róla...

Az egész ott kezdődött, hogy még valamikor januárban voltunk a lányokkal 'kocsmázni', ahol Ibi megemlítette, hogy ugye van a Sikesznek születésnapja, és hogy mivel nagyon hiányolja a barátait, meglepetésként idehozza neki őket egy hétvégére. Hú, ez tényleg tökjó, meg akkor majd csinálhatnak mindenféle pasis dolgokat. Aztán hazamentem, mesélem Zének, aki meg mondja, hogy tényleg tökjó, őt meg hívta Patrik, hogy ugye már beszéltünk róla korábban, hogy jönne megnézni/megvenni a szerelmét, és akkor most jönne. Haha, egyre izgalmasabb, de persze nembaj, sokan leszünk. És akkor a korona minderre akkor került fel, mikor Szabina hívott csütörtök délután, hogy a nő közölte vele, hogy már nem szeretné, hogy tovább ott maradjon, és esetleg jöhet-e hozzánk... És hát ugye sok jó ember kis helyen is, szóval jöhetett. :)
Így pénteken volt készülődés, tortasütés (nyers maradt :(), éjféli repterezés, lakásban elbújás, és naaaagy meglepetés.

el

Hosszu es (varhatoan) esemenydus hetvege all elottunk, szoval most el, aztan majd jovunk vissza a sztorikkal - osszeeskuvesrol, szuletesnaprol, baratokrol meg ilyesmi. Vagy majd meglatjuk.

200.

És ez a kétszázadik.
Pezsgő.

choc/love