A hulye hulye hulye fejem, hogy nem tanulok meg a sajat hibaimbol sem, es ujra es ujra elkovetem ugyanazokat az idiota hibakat. Es aztan fizetek erte. Mert ki az az idiota, aki megint rajtahagyta az autoradio elejet ejszakara, es akinek masodszorra is feltortek erte az autojat? Tadamm, hat persze, hogy en. Szoval Ebi romokban (utasoldali ablak szilankokra, zar felfeszitve, ajto osszebarmolva, belso vilagitas kitepve a helyerol, na meg persze a radio). Meg en is romokban. Cimeres hulye. Mutogatni kene.
Friday, 27 February 2009
Monday, 23 February 2009
keywords
Sari csinalt egy ilyet, es en is kedvet kaptam. Az en keresokifejezeseim nem olyan izgalmasak, de ezeket azert viccesnek talaltam...
- mualkotasok rizsbol
- valodi malnaszorp
- csodaorszag mese
- winter ananasz
- 5 perc angol konyv
- autoberles Bergamo
- okos holanc
- narcisz eheto e macska
Vajon mit mondanak rolam?
Sunday, 22 February 2009
krókuszok
Amúgy pedig itt a tavasz. Egész hétvégén káprázó, ragyogó, napsütéses idő volt, meg balzsamos, langyos tavaszi levegő. Az a fajta, mikor az ember minden másodpercet a szabadban szeretne tölteni.
És persze ez az a hétvége, mikor az ember párja teljesen lerobban, és az egész hétvégét ágyban tölti, teával, cévitaminnal és zsepivel. Húsleves, császármorzsa, banánkenyér, videózás. És a friss, tavaszi levegővel csak a teszkóba futás, és az ebéd utáni röpke szellőztetés alatt találkoztam. Viszont meggyógyítottam. Jövő hétvégén pedig vendégeink is lesznek, nagyon ajánlom a jóidőnek, hogy tartson ki. És nyílnak a krókuszok a ház előtt.
Saturday, 21 February 2009
Bergamo
Elérkeztünk hát a síelés-mese befejező részéhez. A bónusz nap Bergamoban.
Túl sokat nem tudok mondani, bájos kisváros, de kevés volt az időnk. Sétáltunk, gyönyörködtünk, pizzáztunk.
Képek a szokásos helyen.
mééééég
Hó, meg síelés, meg ilyenek. Mondjuk ez nem Olaszország, és mi sem vagyunk ilyen ügyesek, de csak hogy érezzétek, ez milyen jó. És szép. Nézd a fákat! :)
Juhúúúúú
Friday, 20 February 2009
6
Amugy pedig masnapos vagyok. Ugy volt, hogy vegre osszejovunk a csajokkal (az uj evben meg nem sikerult), es vegre jol kibeszelgetjuk magunkat. Ehhez kepest szep sorban mindenki lemondta, es ketten maradtunk Szabinaval. De ha mar egyszer ott voltunk... szoval dumaltunk, iszogattunk... Mar indultunk hazafele, mikor kaptam egy smst Ztol, hogy kocsmazik a focis haverokkal, es a kocsma ott volt egy saroknyira, szoval csatlakoztunk. Es kozben lecsuszott a masodik harom koktel. Es biliardoztunk is, de leginkabb arra emlekszem, hogy hihetetlen sokat vihogtunk. Jo volt. De meg kell mondanom, a csutortok esti hat koktel nem tesz jot a penteki munkakedvnek.
angelina
Az meg csak most jutott eszembe, hogy meg az indulas elott is voltak bonyodalmak. Peldaul tenyleg tok torvenyszeru, hogy utazas elott fazik meg az ember, pedig egesz evben nem volt beteg egyebkent. Persze nem volt komoly, kis torokfajas, nehez fej, csopogo orr... tehat forro tea + cevitamin + propolisz. Es csak hogy biztos legyen, pentek este meg ilyen forroitalt is csinaltam magamnak. Es aztan elkeztem furan erezni magam. Kb fel oran belul mindenhol viszkettem, es a szam egyik fele a haromszorosara dagadt. Hurra. Nagyon szekszi. Tudom, hogy allergias vagyok (bar eddig ezzel egyutt ot ev alatt osszesen haromszor jott elo), csak azt nem tudjuk meg mindig, hogy mire. Valami adalekanyag, vagy szinezek, vagy tartosito, vagy ilyesmi. Na mindegy, kicsit panikoltam, hogy nincs kalciumtablettank, de aztan felturtam a gyogyszeresdobozt es megtalaltam a regi gyogyszert, ami viszonylag gyorsan eltuntette a viszketest. Mindenesetre ilyen cuccot nem iszok tobbet.
Thursday, 19 February 2009
mocskos
Be kell vallanom valamit. Amióta megvan a kisautóm (csaknem egy éve), még sohasem mostam le. Persze ehhez a lustaságom mellett hozzájárul a csodás angol időjárás is, ha egyszer ilyen gyakran, és ennyi eső esik, nincs nagyon szükség rá.
Szóval igazán eshetne már egy kicsit. Mert az utóbbi időben csak hó volt, meg havaseső, aztán meg csak ilyen szemetelő izé, ami már nem köd, de még nem eső, és csak arra jó, hogy a kocsik felcsapják a szutykot az én kis aranyosomra, és most már ott tartunk, hogy lassan csíkokban folyik rajta a kosz. Tehát jöhet az eső.
Vagy talán mégis erőt veszek magamon, és elviszem lemosni.
Vagy talán mégis erőt veszek magamon, és elviszem lemosni.
Wednesday, 18 February 2009
Tuesday, 17 February 2009
les triplettes de belleville
A Belleville randevú nagyon fura mese. "Champion mélabús kisfiú, akit nagymamája, Madame Souza nevel. Kedvetlen gyermekkorában egyetlen társa Bruno, a nem túl szép, sőt ronda és mafla kutya. Mikor a mókás Souza mama felismeri, hogy a fiúcskát kizárólag a biciklik érdeklik, megajándékozza őt eggyel. A kezdeti örömöt hamar szigorú szellemű edzőgyakorlatok váltják fel - a bicegő idős hölgy esernyővel a kezében, síppal a szájában dirigál. Az évek múlásával Champion a biciklizés nagymesterévé válik, olyannyira, hogy egy napon elindul a híres Tour de France-on. A verseny alatt azonban két, feketébe öltözött, titokzatos férfi elrabolja őt. Nincs mit tenni, Madame Souza és hűséges kutyája, Bruno Champion keresésére indulnak. A nyomok az óceánhoz vezetnek, így hát vízibiciklivel könnyedén átszelik azt. A túlparton egy nagyvárosban találják magukat, melynek neve Belleville. Itt találkoznak a Belleville-i zenészhölgyek triójával, az 1930-as évekbeli Music Hall hajdani különc sztárjaival, akik különleges, elsősorban - sőt, mindig - békából készült eledeleken élnek, s a porszívótól, biciklikeréktől és hűtőszekrénytől kezdve szinte mindent képesek hangszerként megszólaltatni. A három hölgy elhatározza, hogy segítő kezet nyújt Madam Souzának és Brunónak a francia maffia ellen folytatott ádáz küzdelmükben."
Ennyi a sztori. Akár Disney-film is lehetne belőle, kellően megcukrozva és felhabosítva. De nem. A szereplők mind kicsit torzak (jó, mondjuk ki, rondák), túl lassú, a helyzetek túlságosan valóságosak, mindennapiak, kicsit ironikus... viszont működik. Tökéletes zene, tökéletes csendek, a rondasággal is szerethető karakterek. Karikatúra. Nem tudom, miért nem láttam eddig.
Subscribe to:
Posts (Atom)
