all hollow's eve

Ééééés... ez a hétvége is eltelt. Csendesen, de nagyon tevékenyen. 

Tevékenyen, mert átrendeztük a lakást teljesen. Már amennyire ebben a hatalmas lakásban lehet ugyanazokat a bútorokat tologatni... mindenesetre ez a felállás eddig még nem volt, és egyelőre nagyon tetszik mindkettőnknek. Még van néhány apró simítás hátra, aztán majd jövök képekkel. 

Csendesen, mert ugye múlt héten mindketten itthonvoltunk, ezért nem igazán akartunk ugrálni a hétvégén sem, nem voltunk Halloween partiban, és megint nem lett őszi ruhatáram. De persze jó volt ez így.

Most lett kész a kis svéd mandulatorta amit sütöttem, elvileg mindjárt megérkeznek a vendégeink és jól megesszük.

Amúgy pedig megint vége lett egy hónapnak, heló november.

Granada - el Realejo

Granadában a szállásunk el Realejo-ban, a régi zsidónegyedben volt. Szűk, macskaköves kis utcák, legtöbbjük csak gyalog vagy robogóval megközelíthetőnek látszik, de le lettünk dudálva, szóval igen - a helyiek bejönnek kocsival is. :) A hostel nagyon hangulatos, kis belső udvaros ház, jó hűvös van bent. Fáradtak vagyunk, és éhesek... de kíváncsiak is. Az utcáról zene- és leginkább dobszó hallatszik be, elindulunk a hang irányába. 

Pár utcányira rá is akadtunk a forrásra - kis tér, templom, sok ember, tömjén, Virgen. Nem tudjuk, milyen Szűz, hogy mit ünnepelnek, de igazából nem is fontos. Maga az ünneplés, a körmenet, az ének annyira spanyol, része a mindennapoknak (ez egy hétfő!), hogy csak mosolyogsz és örülsz nekik.

Még világos van, de mi már éhen halunk, szégyen, de muszáj valami. Kiülünk az utcára a többi turista közé, és ha turista, akkor már adjuk meg neki rendesen: paella és sangria. 

Kis csavargás, mazcleta a hostel előtt, mexikói a señor pirotecnic, beszélgetünk vele és megint örülünk.

Z unatkozott és játszott egy utcai lámpával ♥

... seta a Westonbirt Arboretumban

Itthon vagyok, rendezgetem az ezermillió őszi képet. És az ősz = komolyzene. Mostanában Chopin. Mindjárt mutatok szépet...

hideg, meg sárga

Csak hogy adjak egy kis életjelet magunkról: nekem sikerült lemerítenem az elemeimet, és jól megfáztam, csütörtökön kezdődött, és ma reggel értem az orrbedugulós + köhögős fázisba, pedig a négy nap alatt mindent megtettem, hogy ez ne így legyen. És jöhetnék most a magyarázattal, hogy ez azért van, mert nincs egy rongyom sem (különben tényleg), de szerintem inkább mozgáshiány, meg vitamin, változnak az évszakok, meg elegem van a munkából (nem mintha itthon maradtam volna).

De a lényeg az, hogy gyönyörű őszünk van ugyan, de közben tényleg hideg lett, ma már kaparnom is kellett a jeget a kocsiról, és ilyenkor én semmi másra nem vágyom, csak sűrű, forró levesekre. Pénteken hazaértem munka után, és persze hulla voltam, de egész nap minestronéról álmodtam, és már majdnem rávettem magam, hogy meg is valósítsam, mikor Z bedobta, hogy menjünk inkább le a kis törzshelyünkre. Imádom, imádom, imádom, hogy öt perc alatt vagyunk ott, gyakorlatilag kívülről tudjuk a menüt, mosolyog a pincér, mikor meglát, és negyedóra múlva már kanalazom.

Szombaton chili con carne - carne nélkül, szóval mondjuk, hogy csilisbab, tegnap pedig...

Két ilyen gyönyörűség, egy szál zeller, egy répa, hagyma, fokhagyma, kicsi csili, só, bors, zsálya - illatos, szépséges, sűrű leves.

Már csak a színért is megéri... :)

good morning, sunshine

Az első deres reggel, de szerencsére kocsit kaparni nem kellett, elolvadt mire leértem a ragyogó napsütésben.

Amúgy dögrováson vagyok, de igyekszem összeszedni magam a hétvégére.

sapka

Nem tartott ilyen sokáig, már úgy egy hete kész van. Kék, és be kell vallanom egész büszke vagyok rá. Abban nem vagyok biztos, hogy hordani is fogom, mert mintha egy kicsit nagy lenne rám (egyenméret volt  a mintakönyvben, és úgy tűnik nekem az átlagosnál kisebb fejem van) - szóval ha valakit érdekel, csak tessék-tessék, megy postafordultával.

És megvan az első dolog, amit kihúzhatok a listáról.

víz, víz, tiszta víz

Blog Action Day van ma, és a téma: VÍZ. Nem csináltam még ilyet, de ugye mindennek eljön egyszer az ideje...

A víz jelentőségét számunkra (és a bolygó számára) gondolom nem kell részletezni: a Föld kétharmadát víz borítja, és az emberi test is körülbelül ugyanekkora hányadban áll vízből, az Élet (ahogyan mi ismerjük) nélkülözhetetlen feltétele. Épp ezért lenne fontos, hogy vigyázzunk is rá - ne szennyezzük azt a kevés tiszta vizünket, ami van, és ne pazaroljuk.

Két dolog van még, amit most megosztanék:

Az egyik egy érdekesség - a különböző élelmiszerek megtermeléséhez szükséges vízmennyiség. Mennyivel több víz kell egy kisebb darab marhahús (harminc deka húshoz 4650 liter) előállításához, mint pl egy kiló krumpliéhoz (900 liter). Újabb pluszpont a vegetáriánusoknak... :)

A másik nem kapcsolódik szorosan - eddig sajnos akármennyire is szelektáltuk az összes szemetünket, nem sikerült azt a szokást levetkőznünk, hogy üveges vizet vegyünk. Nem mindig, és nem sokat, de azért mindig meg tudunk tölteni egy zacskót a palackokkal, hogy elvigyük a gyűjtőbe. Tudjuk, hogy valószínűleg nem nagyobb az ásványianyag tartalma, és gyakorlatilag csak az extra szemétért fizetünk... mégis, meg tudtuk magunknak magyarázni, hogy rossz a csapvizünk íze, hogy most kell, mert utazunk, és az útra... De most megkaptam az utolsó lökést, és megrendeltem egy ilyet. Hurráhurrá, még egy kicsit zöldebbek lettünk!

Amúgy pedig hosszú-hosszú szünet után ma voltam először spanyolon. És majdnem sírtam a végén szégyenemben, annyira gyalázatosan rosszul ment. Se nyelvtan, se szókincs. Van mit behoznom bőven, és az sem vigasztal, hogy legalább érteni értek mindent - sokra megyek vele, ha aztán nem tudom megválaszolni a kérdéseket, meg nem tudom kifejezni magam. Vagy hogy elfelejtettem az összes ragozást és igeidőt. Nyeh. De legalább megvan a hétvégi programom...