Valahol itt hagytuk abba az
Andalúzia sztorit legutóbb, és mivel most épp olyan időszak van, amikor vagy nyavalygok, vagy nem írok... akkor inkább mesélek.
Miután kipihentük magunkat az árnyékban, délután felkerekedtünk megint a napsütésbe. Hallottunk már sokat a sevillai katedrálisról, hogy gyönyörű, és kihagyhatatlan... És tényleg, kívülről imádtam. Csupa csipke, csupa kis égbenyúló tornyocska meg díszítés, szépséges, kontrasztos a kék-kék-kék ég előtt. Belülről viszont... eeeh... nekem nem volt akkora szám. Nagy, meg szép... de pl a granadai sokkal jobban tetszett.
Viszont van a katedrálisnak egy harangtornya, a Giralda, amit imádtunk. Nagyon sokat kellett felfelé mennünk, de nagyon megérte.
A harangok, a galambok, a látvány...
No comments:
Post a Comment