Loch Ness

Skócia folyt. - Loch Ness

Legurultunk a hídról, és csak mentünk-mentünk-mentünk, és már nagyon késő volt, és sötét, de minél közelebb akartunk érni. És sikerült is közel érnünk, viszont nem volt kemping sehol, úgyhogy hurráhurrá találtunk egy kis parkoló-féleséget és éjfélkor nekiálltunk sátrat verni egy túraútvonal elején (nagyjából a tilos a vadkemping táblától öt méterre). Nagyon fáradtak voltunk, és nagyon-nagyon hideg volt (ekkor lehetett 2-3 fok), de soha nem fogom elfelejteni azt az estét. Egyrészt persze a nagyon-nagyon hideg miatt, az ilyesmi valahogy megmarad az emberben, hiába van nagyonjó hálózsákja, meg minden. Másrészt viszont az ezermillió csillag miatt, amit az égen láttunk. A Loch Ness partján úgy tűnik nem nagyon van fényszennyezés, és gondolom olyan hideg is a tiszta ég miatt volt, de én annyit még soha soha nem láttam.

Reggel aztán korán ébredtünk, és gyönyörű volt a titokzatos köd a tó fölött, viszont Nessie nem mutatkozott. Fort Augustusban a kisbolt kávézója még nem nyitott ki, de szerencsére kaptunk meleg teát a baguett mellé, azt kortyolgattuk, amíg végignéztünk egy zsilipezést. Mint kiderült, a tavak (loch-ok) össze vannak kötve kis csatornákkal, és a szintkülönbségeket a zsilipekkel hidalják át. Nem emlékszem, hogy hány lépcső volt ott, de sok, és reggeli közben elnézegettük, ahogy lifteznek a vízzel, és eresztgetik át a hajókat. Kép erről nincs, mindkét kezem az evésre használtam :)

napsütéses szerda

[Indexed]

(de azért remélem a hétvégére is marad)

polaroid love

Legújabb szerzeményünk, legújabb szerelmem. Ugyanilyen, csak fekete. Imádom. Le is teszteltük, működik (nem úgy, mint a másik, amitől sajnos úgy néz ki meg kell válnunk...). Most már csak kell egy szkenner, hogy meg is tudjam mutatni az álomvilágot amit kreálni lehet vele.

giccs

Skócia folyt. - Isle of Skye

És a napnak még nincs vége, mert egyszercsak a hídon ez történik.

trotternish ridge

Skócia folyt. - Isle of Skye, Quiraing

(tudom, tudom, rég volt... ez az előzmény)

Utunk a sziget északi részébe vezetett, a Trotternish félszigetre, ami tulajdonképpen egy hegygerinc. Gondolom mondanom sem kell - szűk kis utak, hegyek, tenger, gyönyörű. Annyi látnivaló lett volna, és nekünk annyira kevés időnk volt... a kitűzött célokra kellett koncentrálnunk. Például, hogy észrevegyük a 'storr-i öregembert', azaz ezt a sziklát. Vagy a vízesést, aminek már elfelejtettem a nevét, de nagyon jópofa kis patak, ami a tengerbe ömlik. De leginkább, hogy odaérjünk időben a hegyre, kirándulni egyet. És odaértünk, leparkoltunk, eddigre kicsit felszakadoztak a felhők, és felmásztunk az első dombra, és... lélegzetelállító. Szó szerint. Meseország. Smaragdvilág.

Fogalmam sincs, mit csinálhattam különben, de gondolom csak álltam és bámultam. Aztán elindultunk az ösvényen, és tovább bámultam. Mindenesetre lementünk egy völgybe, másztunk egy kis hegyet, kicsit eltévedtünk, másztunk kerítést, láttunk nyulat. És közben nem bírtam betelni a látvánnyal. Felértünk a tetőre, és több meglepetés is ért. Egyrészt be lehetett látni a szigetet (na jó, a félszigetet a szigeten) - láttuk mindkét oldalon a tengert, és ez egy kicsit furcsa érzés volt (valami olyasmi, hogy ez a hegy milyen nagy, mi ilyen kicsik vagyunk rajta, de igazából olyan, mint egy nagy hajó... és én vagyok Alice csodaországban. most pedig erről ennyit, mielőtt teljesen hülyét csinálok magamból...). A másik meglepetés pedig: a hegy teteje egy mocsár. Persze eddig is ugye akárhol voltunk Skóciában, mindenhol folyt, csörgedezett a víz a hegyről, százezer kis patak gyakorlatilag lépésenként. De most láttuk is, hogy honnan jön a víz. A tető lapos, sárga, és füves, és teljesen át van itatva vízzel. Kb térdig áztunk át, mire áttapicskoltunk rajta, elég hihetetlen volt.

Közben pedig délután lett, sofőrt cseréltünk, és elbúcsúztunk e varázslatos kis szigettől.

reklám

Amíg mi Szardínia, addig ugye a fiúk Hollandia, és Z bátor volt, és a filmes EOS-t vitte. Előhívattuk a képeket, és én nagyon büszke vagyok rá, mert szerintem hihetetlen jók lettek.

Klikk után több kép.

vallomas

Mindig csodaltam azokat a lanyokat (fiukat is), akik kepesek folyamatosan rendet es tisztasagot tartani maguk korul. Leginkabb, mert ez nekem sosem sikerul. Felre ne ertsetek, en szeretem a rendet, csak ne nekem kelljen megcsinalni. Vagy talan ez igy nem teljesen igaz, regen tokre szerettem oooorakat tolteni azzal, hogy leszedem a konyveket, portalanitok, visszapakolom a konyveket... De ez elmult. A mosogatas / portorles / porszivozas / vasalas / mittudomen csak egy kotelezo tennivalo a sorban, draga ido, amit ezermillio mas dologra tudnek forditani.

Viszont az utobbi idoben tobb olyan hatas is ert kulonbozo helyekrol, hogy most tenyleg elszegyelltem magam. Szeretnek en is olyan lany lenni, aki csudaszervezett, mindig csillog a furdoszobaja, megtalal mindent rogton a konyhajaban, rendben vannak a konyvek a polcon, es szin szerint sorbarendezve (termeszetesen kivasalva) az osszes ruhaja. Ma kezdem, drukkoljatok.

Ps

Még mindig rengeteg feltöltetlen skót (és London, és Amszterdam) fotó van a gépemen, szóval most válogatás meg photoshop. Talán egyszer majd a mesélésben is utolérem magam...

the time traveler's wife

Mindig meglepodok, mikor visszalapozok, es kiderul, hogy nem irtam meg korabban szamomra tok meghatarozo dolgokrol. - Mint peldaul ez a konyv.

Meg valamikor nagyon regen olvastam, anyunak vettem eredetileg, foleg azert mert hallottam rola es en is el akartam olvasni, de szerencsere o is szerette. Mult heten megneztuk a belole keszult filmet, es kellemes csalodas, jobb lett, mint amire szamitottam.

A fohos, Henry, egy furcsa genetikai betegsegben szenved, a legvaratlanabb helyzetekben egyszercsak egy masik idosikban talalja magat. Tudatosan nem tudja az 'utazasokat' iranyitani, de tobbnyire sajat eletenek fontos fordulopontjain, vagy egy-egy szamara fontos szemely kozeleben talalja magat - meztelenul, mert termeszetesen targyakat/ruhakat nem vihet magaval. Huszonnyolc eves, mikor talalkozik Claire-rel, aki pedig azt allitja hateves kora ota ismeri... es persze szereti. Hihetetlen szep szerelmi tortenet az ovek, soksok sirassal es fajdalommal az orom es nevetes mellett, de talan pont ettol lesz annyira valosagos, es szeretheto a konyv. Most azt tervezem, elolvasom angolul is.

"we laugh and laugh, and nothing can ever be sad, no one can be lost, or dead, or far away: right now we are here, and nothing can mar our perfection, or steal the joy of this perfect moment"

[Audrey Niffenegger]

zoknis

Mert kozben szeptember lett, es kezdodik az iskola a szerencseseknek, ezt meg beszkenneltem a multkor otthon, es mi mas lenne jobb alkalom kozze tenni fogatlan kicsivikit, milyen boldog volt az uj konyveivel sok sok evvel ezelott :)