A kiralyi palota. A sztoribol nem szabad kihagyni, hogy benaztunk egy sort elotte, mert odamentunk szepen, es toprengtunk, hogy Alcazar vagy Katedralis, hatalmas sor volt mindenhol, meg kozben majdnem del lett, tuz a nap, negyven fok. Es tudom, ezert sirtunk egesz nyaron, legyen napsutes, meg meleg, de akkor is... es aztan leultunk arnyekba, kicsit pihegunk, iszunk vizet, meg eldontjuk mi legyen, es meglattam valamit, kattintok, es... megtelt a memoriakartya. Nembaj, csere. Es... nem talaltuk. Uristen, a szobaban hagytuk. Szoval a negyven fokban keresztulcaplattam a fel varoson, vissza a hostelbe - csak, hogy rajojjek, a memoriakartya vegig nalunk volt, csak epp a hatizsak egy olyan zsebeben, amit nem neztunk meg (mert ott biztos nincs). Luzer. De legalabb Z ezalatt elment fodraszhoz, lett neki spanyolos/kisfius nagyon rovid frizuraja.
Tehat. Alcazares, mert tobb palotarol van szo, osszekotve romantikus kis udvarokkal/kertekkel. Eredetileg a morok epitettek, csupa csipke, zold, es viz, de az emeleti reszeket a kiralyi csalad a mai napig hasznalja, ha Sevillaba jonnek. Eleg nagy keveredese kulonbozo stilusoknak, de osszessegeben megis harmonikus valahogy. Es magnolia-, narancs-, es jazminillat mindenhol. Meg menyasszonyok (ugy tunik mindenki ezen a szombaton hazasodott, es persze mind itt akartak fotozkodni). Es kaki-t ettunk az egyik kis szokokutnal.
