A Plaza de Toros, azaz 'bikater', maga az arena, ahol a bikaviadalokat rendezik. Tobbnyire kor alaku, a romai amfiteatrumokhoz hasonlo epulet, kozepen homokkal felszorva (az 'arena' szo spanyolul homokot jelent). Persze vannak kivetelek, mint peldaul San Sebastianban a sima, kockakoves, teglalap alaku ter, ahol a kornyezo hazak erkelyeire lehetett jegyeket venni az eloadasra.
A hagyomanyos spanyol bikaviadal a 'corrida de toros' (bikak versenye) - ahol harom matador (olo) kuzd meg ket-ket bikaval. Mindegyik matadornak hat segitoje van: ket picador, akik lohaton ulnek, harom bandillero, akiknek a szines kendoik vannak, es egy kardhordozo. A bandillerokat es a matadorokat hivjak altalaban torreadoroknak, ok 'tancolnak' a bikakkal. Az egesz harc gondosan koreografalt, allando szorakoztatast nyujt, a ruhak, a szinek, a mozdulatok... de akarhogyis, a vegen a bikanak meg kell halnia. Nem fogok itt most belemenni a bikaviadalok etikai oldalanak feszegetesebe, a bikak lassu halalaba, sem a masik oldal, a spanyol kulturalis orokseg vedelmebe... meg tudom erteni, hogy ragaszkodnak hozza, de nyugodt szivvel (es gyomorral) vegigulni nem tudnam.
Viszont az epulet... az epulet, az lenyugozo. Szombaton reggeli utan ezt neztuk meg eloszor. Nagyon szep volt, ahogy a feher/sarga karika ragyogott a kek eg elott, de a szajtatos dobbenet akkor jott, mikor beertunk. Mert hatalmas. Alig fert bele a nagylatoba. Es azt is csak akkor, mikor az idegenvezeto mar elkuldte a csoportot, mi meg visszamosolyogtuk magunkat kettesben fotozni...
1 comment:
Nagyon szép épület, egyszer talán még visszajutunk spanyolba és akkor megnézzük.
Post a Comment