Tegnap Z focimeccsen volt Londonban (Anglia-Mexiko, a Wembley-ben), en meg szalma, otthon, egyedul, mit is csinaljak...? Vasaltam vegre, rengeteget (masfel devedenyi Jobaratok). Tudok am idoziteni nagyon, hetek ota halogatom, es mikor allok neki? Hat persze, hogy a legnagyobb hosegben ami Bristolban elofordulhat. Na mindegy, azert orulok, hogy produktiv voltam, kinyitottam az osszes ablakot, es elveztem a balzsamos augusztusi estet. Es meg foztem is.

Ma mar enyhult egy kicsit a meleg, meg egy kicsit be is felhosodott, de nem is baj, jol esne egy kis eso. Sot. Tulajdonkeppen egy jo viharra vagyom, legyen dorges-villamlas is meg minden lecci.

barbara

A rebarbararol nekem az jut eszembe, hogy volt egy nagy bokor a kortefa alatt a mamanal, de valahogy sosem emlekszem, hogy ettuk volna, mindig csak a csigatenyeszetet etettuk a kert vegeben a hatalmas levelekkel. Itt viszont nagyon nepszeru, meg rebarbaras joghurt is van, meg sok-sok sutemeny meg edesseg, es hat meg kell hagyni, hogy szepen is nez ki.

Itt volt tehat az ideje, hogy vegre en is kiprobaljam. Nem volt egyszeru valasztani a sok recept kozul, de vegul igy elsore egy konnyut valasztottam: rebarbara- es eperkompot mentaval. Kicsit sikerult persze elbenaznom (a rebarbara szetfott egy cseppet, meg azt hiszem kicsit sok cukrot raktam bele), de az eredmeny meg igy is jo: rozsaszin, illatos, savanykas, edes. Eddig leginkabb csak szagolgattuk, de attol nem felek, hogy megmaradna...

nap nap nap

Koszos a lábam. Mert az utóbbi pár órában a füvön mászkáltam a Downs-on mezítláb, egy viking fadobálós játékot játszva. Közben sült a tonhal a grillen, és tinto de verano-t ittunk. A kutyás lányok az alagsorból hihetetlen aranyosak, és azt hiszem sikerült becsípnem egy kicsit, mert fogalmam sincs, hogy mit írjak még. Kb fél órája jöttünk be, addig világos volt, és meleg is, szerintem minden idők leggyönyörűbb hétvégéjét kaptuk. Megvolt a nyár Bristolban. Huszonhét fok, napsütés. Fantasztikus. Holnap minden angol kenegetni fogja sajgó bőrét, de mi okosak voltunk, mert előbb kenegettünk, szóval remélhetőleg enyhe rózsaszín píron kívül más bajunk nem lesz.

És mondtam már, hogy mennyire szép időnk volt? És sütött a nap egész hétvégén? És nem csináltunk semmit, csak élveztük... :)

“If you are going to be an artist — even a photographer — I think you have to major in fantasy.”

[Norman Parkinson]

Catalunya - hazafelé

Még egy utolsó poszt, képekkel. Mert Girona reptér nagyon tetszett, a hegyekkel körülvéve.

És mert szépséges, napsütötte, és persze zöld zöld zöld Angliába érkeztünk meg.

Catalunya - Rupit

Vasárnapra Sergio tervezte nekünk a programot - próbált időjárást is, ami végül nem egészen olyan lett, ahogy ő elképzelte, de szerintem így volt tökéletes a hangulat.

Ha valakinek azt mondom Spanyolország, rögtön a tengerpart jut az emberek eszébe, homok, pálmafák, a tapasztaltabbaknak a vörös földek, halványzöld olajültetvények... és hiába tudtuk, hogy Spanyolország sokoldalú, erre azért még mi sem számítottunk.

Rupit egy hihetetlen bájos kis középkori falu - szürke kőházak, vörös cseréptetők -, szépséges hegyek-völgyek között Catalunya közepén. Van kb másfél utcája, egy hotel, két étterem, két pékség, egy húsbolt, iskola, patak (és legközelebb a vízesést is megnézzük!). És lógott az eső lába, szürke volt (de én jó angol módjára halásznadrág-papucs kombóban, haha), de ez a párás-ködös idő annyira jól illett a hegyekhez, és ugye a szürke is nagyon jól megy a zölddel... imádtam. Leginkább talán Toledo-hoz tudnám hasonlítani, a szűk kis utcákat, a színeket... tényleg mesebeli.

Most jön az, hogy legszívesebben az összes képet megmutatnám itt, de ugye véges a hely, szóval menjetek nézegetni az albumba. Mert még el kell mesélnem, hogy természetesen itt sem maradtunk kulináris élvezetek nélkül. Az egyik pékségben szereztünk helyi lapos kenyeret (aminek elfelejtettem a nevét, Hajni segíts!), amit elrágcsáltunk séta közben; a fáradalmak után pedig beültünk a csodálatos, panorámás étterembe, és mindenféle katalán jóságokkal csillapítottuk éhségünk. Meg persze leöblítettük egy kis orujo-val.

From 2010.05.02. - Rupit

Catalunya - Sitges

Szombat dél körül megérkeztünk, rögtön egy baszk bárral kezdtük, nehogy éhenhaljunk, egy pár tapas fejenként simán lecsúszik, mellé txakoli (cider szerű, nagyon könnyű, enyhén buborékos bor - ez az, amit magasról csorgatnak a pohárba)... aztán nem is tudom, sétálgattunk, aztán mentünk ebédelni. (említettem már, hogy mennyit ettünk?) Igazi kis helyi kifőzde-szerűség, Hajni és Sergio törzshelye, mosolyogva köszöntik őket, olyan desszertet kapunk, ami nincs is a menün.
Aztán: délutáni kiruccanás a katalán 'melegfőváros'-ba. Tengerpart, homok, kisváros, horchata a teraszon... és persze reeeengeteg megbeszélnivalónk volt.

From 2010.05.01. - Sitges

Az nap befejezése pedig: felmásztunk a Tibidabo hegyre, ahol még sosem voltunk korábban, pedig belátni onnan az egész várost (még inkább, mint a Park Güell-ből). És csepereg az eső, de akácillat van, és gyönyörű.

tomba truites

Nem tudom, mivel érdemeltem ki, de búcsúajándékként ezt a szépséget kaptam Hajniéktól... és Z kb azóta rágta a fülem, hogy igazán ki kéne próbálni, hogy jól működik-e.

Ha esetleg nem derülne ki így első ránézésre, ez egy tortilla-fordító. Lehet ugyan próbálkozni egy fedővel, mint ahogy én is eddig, de a profiknak (= spanyoloknak) ilyen van. És bár nem lett olyan szép, mint Hajnié (azt hiszem rakhattam volna bele még egy tojást), azért egész jól sikerült... Még egyszer nagyon szépen köszönöm! :)

Catalunya

Hihetetlenül élveztük mindketten legutóbbi kis kiruccanásunkat. Először is ugye végre nagyon hosszú idő után újra láttam drága barátnőmet, másodszor ugye Spanyolország - hazamegyünk, harmadszor... mindketten voltunk már Barcelonában többször is. És gyönyörű, és imádjuk, de láttuk már, és most nem érte mentünk. Nem volt rajtunk nyomás, hogy akkor még milyen látványosságokat kell megnéznünk (mellesleg gyakorlatilag a Sagrada Familia szomszédságában laktunk), hanem tényleg csak élveztük a pihenést, sétáltunk, beszélgettünk, és rengeteget és nagyon jókat ettünk. Ráadásul szerintem Spanyolországban ennyit még soha, főleg nem májusban, de szinte végig esett az eső, amíg ott voltunk. És ez így volt jó. Majd mindjárt mutatom, hogy miért.

tango diferente

Gotan Project @ Bristol Colston Hall