Meg a katasztrofarol. Merthogy az lett a hetvegenkbol, az en hulyesegem miatt. Mert en kitalaltam, hogy haromnapos hetvege, es menjunkmenjunk, es mindenfele program, meg hegymaszas, keresztul Walesen... Es Z mar az elejen sem lelkesedett, hanem maradt volna itthon, hogy nyugi legyen, meg mittudomen. En meg kotottem az ebet a karohoz, es bar morgott, de elindultunk. Es aztan semmi nem jott ossze ugy, ahogy kellett volna (lekestuk, nem talaltuk, elromlott, fajt, nemvoltjo), es persze kozben egymast is kiidegeltuk.
El akartam menni, mert latni kell, es gyonyoru, es majd csinalok gyonyoru fotokat, es meseszep lesz, en meg csudakreativ meg minden - ehhez kepest elmentunk, es voltak ugyan jo pillanatok, de osszessegeben nem volt jo, nem voltam kreativ, es nincsenek fotok.
Szegyellem magam, es ez ilyen bocsanatkeres-feleseg is.
xx
No comments:
Post a Comment