Kora délután érkeztünk, a repülőből kilépve rögtön forrólevegő-falba ütközve... végre.
Reptérbusz, másikbusz, lepakolunk a hostelben. Nem a központban, de nagyon hangulatos, csupa azulejos (festett kerámia 'csempe', nagyonspanyol) minden. És végrevégre spanyolul is beszélünk megint. Vagy legalábbis próbálkozunk.
Elindulunk csavarogni, de a folyó másik partjára nem jutunk át - Triana nagyon tetszik, nem túristás, hanem nagyon életszerű. Találunk egy hatalmas, vörös templomot, előtte óriási fikuszfa (fogalmam sincs, mi az igazi neve, de ilyen nagy fényes levelei vannak, mint a Ficus Elastica-nak), és annyi madár, és akkora ricsaj, csiripelés, amit én még soha. Viszonylag korán (= nyolc körül) beülünk egy tapasbárba, mert már kopog a szemünk. Kecskesajt, olajbogyó, sonka, padlizsán, és persze bor. Aztán persze muszáj lesétálni, eljutunk a hídig, és még elcsípjük a tűzijáték végét. Csak nekünk, csak most. Az élet szép. Még mindig nagyon meleg van, eszünk fagyit, közben nézzük az embereket. Végig-végig édes jázminillat terjeng mindenhol. Hazasétálunk, és kerül jázmin a hajamba is.
No comments:
Post a Comment