Candy

Hazajöttem, és valami fura volt. Nem tudtam volna pontosan megmondani, hogy mi, csak úgy néhány dolog nem pont ott volt, ahol hagytam, meg volt egy porcica a szoba közepén, amit én nem engedtem oda... igen, az ilyen apróságok is feltűnnek az embernek, mikor tíz napig egyedül van, szóval igazán nem kéne, hogy akárki más elmozdítsa a cuccait. De mivel nem tudtam hova tenni a dolgot, nem foglalkoztam vele, mentem a konyhába lepakolni a vásárlást... és akkor ért a döbbenet. Mert eltűnt a hűtőnk.

Panaszkodtunk már rá egy ideje a karbantartó bácsinknál, úgy látszik végre lépett is. És kaptunk egy újat.

Először kicsit tapsikoltam, meg örültem, még vissza is pakoltak az újba, tök rendesek, hurráhurrá; akkor be is pakolom az új cuccokat én is... És hát... Az új hűtő nagyon pici. Mármint persze kívülről akkora, mint a régi volt, pont kitölti a helyet, meg minden, de belül meg valahogy sokkal kisebb. Minden*. Két polc van csak, nem három, és az ajtón is, és mivel ilyen önleolvasztós vagymi rendszer van benne, ezért kevésbé is mély, mint a másik volt. Szóval most az eddigi ócska, jegesedő egy darab hűtőszekrényünk helyett van egy hiperszuper, A+ energiabesorolású kétharmad hűtőnk. Még nem döntöttem el, hogy jól jártunk-e. 

* na jó, egy dolgot találtam: a zöldséges fiókba mintha több minden férne. ez pozitív. mondjuk azt nem tudom Z mit fog hozzá szólni...