mañana

És holnap... holnap végre nem egyedül alszom.

cic

Mai napom fénypontja apró kudarcba fulladt. Az van, hogy Sharleen és Robyn két napig Londonban vannak, és Achilles kutyahotelben alszik addig, de Tibet itthon maradt, ezért megkértek macskaszittelésre. És meg kellett volna néznem, hogy nem szoros-e a nyakörve, meg hogy nem hozott-e zsákmányt haza, és megölelgetni kicsit, de a szittelés tárgya nem jelent meg a randinkon. Szóval raktam ki kaját, meg friss vizet, és szomorúan feljöttem. De lehet, hogy kicsit később megpróbálom még egyszer.

majdnem gyöngyök

Ami miatt nem volt tegnap este jó kedvem, és majdnem írtam róla teljesen kiakadós posztot... de persze minden jó, ha vége jó, és ma már sokkal kevésbé látom drámaian a helyzetet...

Szombat este feltörték az autómat. Igen, megint. Nem, nem hagytam benne a rádiót, sőt, semmi sem volt az autóban, nem csak szem előtt nem, de egyáltalán. És nem csak az enyémet törték fel, hanem még másik kettőt is (az egyik a srácé a földszintről), és azokban sem volt semmi. Ja de, az egyikből elvittek egy marék aprót. És ez a legbosszantóbb az egészben. Nem azt mondom, hogy boldog lennék, ha elviszik a rádiót, vagy ha megpróbálják elvinni a kocsit, de ez az értelmetlen rombolás ez kiborított teljesen.

De aztán ügyesen intézkedtem ma, voltam bontóban, és vettem üveget, és holnap reggel be is szerelik nekem. És ha már úgyis ott leszek, lesz végre újra hátsó ablaktörlőm is  :)

Harbour Festival

Gondolom más városokban is így van azért, de Bristolra mindenképp nagyon jellemzőek a fesztiválok. Most hétvégén volt pl a szokásos hajós ünnepünk (a régebbiek itt és itt), és egyedül ugyan, mert a végén senkit nem tudtam rábeszélni, de én is lementem körbesétálni.

Idén átrendezték kicsit a dolgokat, és így nekem lett egy új kedvenc helyem. Első évben a cirkuszosokat szerettem a legjobban, tavalyelőtt a zene fogott meg, tavaly pedig a rengeteg helyi és nemzetközi ételkülönlegességek, mindenféle jóság... De most, most a tudatosság. Összegyűjtöttek az 'amfiteátrum'ba egy csomó zöld céget, és egy kis ökofalut csináltak - mondanom sem kell, itt töltöttem el a legtöbb időt (és nem csak azért, mert az egyik sátorban önkénteskedtem egy pár órát). 

Az egyik kedvencem az egyik sarokba kitelepített ideiglenes kis kert, tanösvénnyel, ami az allotmenteket meg közösségi kerteket népszerűsítette. Az allotment egy, az önkormányzat tulajdonában lévő földterület, amit felosztanak pici parcellákra, és kiutalják emberkéknek gondozásra, kertészkedni. Az rád van bízva, hogy mit termelsz, zöldség-gyümölcsöt, vagy csak virágokat, de szeretik hangsúlyozni, mennyivel egészségesebb az, amit magad nevelsz, és friss, és nem utazta át a fél világot, a környezetvédelmi vonzatairól nem is beszélve. És ugyanígy vannak olyan kertek is, amik nincsenek parcellákra osztva, hanem közösen ápolják egy csoport tagjai. Tőlünk pár utcányira is van egy ilyen, szerintem valamikor egy ház állt ott, és mikor lerombolták, nem építettek a helyére újat, hanem inkább ültettek egy ilyen kertecskét, fákkal, virágokkal, meg padokkal.

A másik nagy kedvencem az a sarok volt, ahol az alternatív energiaforrásokat reklámozták - napkollektorok, szélkerekek... és a legviccesebb: felállítottak egy sorba vagy nyolc biciklit, és a járókelőkkel termeltették az áramot. Azok meg vígan tekertek a szomszédos színpadról dübörgő jó kis folkzenére.

És persze emelett volt a szokásos kaja, meg hajók, meg lakóhajók, meg zászlók, meg kalózok, meg kavalkád.

Az van, hogy írtam jó csomót arról, hogy mit csináltam ma, erre valahogy eltűnt a semmibe, nekem meg így a nap vége már amúgy se volt olyan jó, még ez is itt az én idegeimet húzza, szóval nem írom újra.

Majd holnap. Vagy nem.

Widemouth Bay

Szörf megint, ezúttal Cornwall-ban. Kicsit többet kellet érte autózni ugyan, de a táj gyönyörű, és az autópálya után klassz kanyargós, dimbes-dombos utak vannak, igazi élmény vezetni, többször kéne jönnünk. A szörfsulis emberkék hihetetlen kedvesek voltak (azt, hogy jóseggűek, már meg sem említem :)), a tulaj európai bajnok volt valamikor, szóval tényleg, a profiktól tanulunk...

És a tenger pedig... a tenger hozta a formáját, és ismét tökéletesen elvarázsolt. Pedig nagyon-nagyon fáradt voltam, reggel még gondolkoztam azon is, hogy lemondom az egészet, mert én ezt ilyen állapotban nem fogom tudni csinálni. Napok óta nem aludtam eleget, meg pihentetőt, és azért a vízben észnél kell lenni az embernek... Aztán mikor először megláttuk a vizet egy dombról... már csak az izgatottság maradt.

Volt ugyan néhány alkalom, mikor fenn voltam a deszkán, evez-evez, elkap a víz, juhú... de kész, ennyi, én most képtelen vagyok kinyomni magam, és megpróbálni felállni... de szerencsére voltak olyanok is, mikor sikerült, és a két óra pillanatok alatt elrepült.

From 2010.07.31. - Widemouth Bay

lányrablás

Az volt, hogy kellett volna menni a Downsra ugrálnunk (szörfös tréning), ehelyett Szabina megkért, hogy el tudnám-e vinni megnézni egy motort, amit esetleg megvenne. Aztán miután ezt lebeszéltük, írt, hogy hozzak fogkefét. El lettem rabolva, ottalvósra.

És kaptam tortát, ittunk pezsgőt, meg a második üveg bort fogyasztjuk. Csoki, pattogatott kukorica, duma duma duma... Köszönöm csajok!

harminc dolog

Szóval... van ez a születésnap-dolog holnap... És eddig nem nagyon írtam róla, de teljesen ki voltam bukva az utóbbi időben. Mert basszus ez az utolsó kettessel kezdődő évem, komolyan öregszem, és a majdnem harminc éves, az már tényleg felnőtt, ugye? Ehhez képest itt vagyok én, és mit értem el az életben? Még ha nem is beszélünk az olyan dolgokról, hogy házasság, lakás, kutya-macska, gyerek, karrier, rengeteg olyan dolog van, amit még nem csináltam. 

Tehát - írtam egy listát. Harminc dolog, amit szeretnék harmic éves korom előtt megcsinálni. Persze ez nem fogadalom, nem történik semmi, ha esetleg valami mégsem jön össze, de egy irányvonal.

Aztán majd meglátjuk.

1. kajakozni a tengeren
2. megnézni egy színdarabot Londonban
3. varrni valamit
4. beiratkozni egyetemre
5. 10 km-t futni
6. sikeresen szörfözni
7. elmenni egy fotóstanfolyamra
8. venni egy gumicsizmát
9. legalább hetente egyszer járni jógázni
10. 1000 (de legalább 100) darvat hajtogatni
11. kötni egy sapkát     ✓
12. lyukkamerával fényképezni
13. elmenni egy klasszikus koncertre
14. életben tartani a növényeimet
15. havi egy 'randi'
16. vonatozni Angliában
17. elmenni bálnát nézni
18. minden nap egy fotó
19. megtanulni búvárkodni
20. szerezni egy diktafont
21. megnézni havonta egy fekete-fehér filmet
22. megtanulni horgolni
23. autósmoziba menni
24. 'csak úgy' ajándékokat adni
25. önkénteskedni
26. látni a Sarki Fényt
27. képeslapokat küldeni
28. megtanulni egy dalt (gitár és ének)
29. egy napot teljesen egyedül tölteni
30. dokumentálni ez egészet

Candy

Hazajöttem, és valami fura volt. Nem tudtam volna pontosan megmondani, hogy mi, csak úgy néhány dolog nem pont ott volt, ahol hagytam, meg volt egy porcica a szoba közepén, amit én nem engedtem oda... igen, az ilyen apróságok is feltűnnek az embernek, mikor tíz napig egyedül van, szóval igazán nem kéne, hogy akárki más elmozdítsa a cuccait. De mivel nem tudtam hova tenni a dolgot, nem foglalkoztam vele, mentem a konyhába lepakolni a vásárlást... és akkor ért a döbbenet. Mert eltűnt a hűtőnk.

Panaszkodtunk már rá egy ideje a karbantartó bácsinknál, úgy látszik végre lépett is. És kaptunk egy újat.

Először kicsit tapsikoltam, meg örültem, még vissza is pakoltak az újba, tök rendesek, hurráhurrá; akkor be is pakolom az új cuccokat én is... És hát... Az új hűtő nagyon pici. Mármint persze kívülről akkora, mint a régi volt, pont kitölti a helyet, meg minden, de belül meg valahogy sokkal kisebb. Minden*. Két polc van csak, nem három, és az ajtón is, és mivel ilyen önleolvasztós vagymi rendszer van benne, ezért kevésbé is mély, mint a másik volt. Szóval most az eddigi ócska, jegesedő egy darab hűtőszekrényünk helyett van egy hiperszuper, A+ energiabesorolású kétharmad hűtőnk. Még nem döntöttem el, hogy jól jártunk-e. 

* na jó, egy dolgot találtam: a zöldséges fiókba mintha több minden férne. ez pozitív. mondjuk azt nem tudom Z mit fog hozzá szólni...

tele volt