Bristolban meg gyonyoru idonk volt, aztan ahogy letertunk az autopalyarol a 'hardcore' terepre, a felhok is elkezdtek surusodni felettunk. Gyonyoru volt kulonben. Gyonyoru es felelmetes. A hatso ulesen harman ittak folyamatosan (na jo, 'baranyivast' tartottak - akarhanyszor baranyt lattak, ittak. szoval folyamatosan), en pedig olyan emelkedokon vezettem, ahol meg soha (csak egyesben lehetett menni!), es nem is gondoltam, hogy ezen a kornyeken van ilyen.
Mire meglattuk a tengert, elallt az eso, sot a nap is kikandikalt, sokkal vidamabban gurultunk be ezek utan Lynmouth varoskaba. Ezt ugy kepzeljetek el, hogy HEGYHEGYHEGY (igy, nagybetuvel, ugye emlekszunk meg, hogy csak egyesben lehet kozlekedni) - tenger - hegy. A tenger es a hegyek kozott a falu. Meg van egy kis medvehagymaillatu volgy, patakkal. Csodaszep. Persze kicsit elaztunk a seta kozben, de hat meg mindig Anglia vagy mi. Ezutan jott csak az igazi helyi nevezetesseg: a sziklavasut, ami olyasmi, mint a siklo, vagy a fogaskereku otthon, csak megsem. Adott ugye a HEGY, ami nagybetus, mert meredek, es vannak benne sziklak. Meg van viz, mert ugye itt ne lenne? Es a ket fulkes 'vonatot' ugy mozgatjak, hogy fent megtoltik a fenti kocsit vizzel, es annak a sulya huzza fel a masik fulket az emberkekkel. Akik kozben gyonyorkodhetnek a tajban.
Fent aztan keresztulsetaltunk a testvervaroskan, Lynton-on, hogy felkeressuk a Valley of Rocks-t. A nev alapjan arra szamitottam, hogy ez valami holdbeli taj, teleszorva kovekkel-sziklakkal... a masodik resze igaz is, de maga a volgy zold, es vannak kecskek, es persze ott a tenger, ami plusz hatalmas vonzero. A legnagyobb sziklahoz fel is masztunk, aztan csak ultunk es elveztuk a joidot. A fiuk termeszetesen azonnal talaltak maguknak elfoglaltsagot: feltetlenul ki kellett talalnunk, hogy milyen magasan vagyunk. Ennek erdekeben a fel hegyet beleszortak a tengerbe, kozben szamoltak a masodperceket, aztan oooorakon keresztul vitatkoztak, hogy kinek az elmelete es keplete adja a legpontosabb megoldast. A magassagmeros GPS meg ott lapult KZ zsebeben. :)
Eddigre mar delutan volt, es megettuk a szendvicseinket, es szerencsere Z is uton volt mar, szoval osszeszedtuk, es elindultunk a szallashely fele. Egesz nap, egesz uton ment a huzavona (nagyjabol a jo kis angol idojaras valtakozott esett/nem esett), hogy satorban aludjunk-e, vagy menjunk hostelbe. Reszunkrol nem volt kerdes, tudtam, hogy Zol a satorra szavaz, akar esik akar fuj, mert poen, meg egy kis viz kulonben sem art. Vegul negyen dontottek a hostel mellett, odafuvarozzuk oket, mi tobbiek pedig megprobalunk valami kempinget talalni. A falu kozepen lattunk is egy kis tablat, szoval elindultunk, elvileg 2.5 merfold. Es csak mentunk es mentunk es mentunk, egyik oldal soveny - masik oldal soveny, es Judittal rohogtunk, hogy elhoztuk a fiukat ide a semmi kozepebe mert lattuk azt a kis tablat, es hogy kapunk majd a fejunkre, es meg is kellett allnom egy kicsit, mert nem birtam mar vezetni a nevetestol...
Vegul persze minden jora fordtult, kiderult, hogy egy FARMON van a kemping, az epuletek mogott smaragdpazsit (na jo, birkaszarral pottyozott smaragd), meg kis patak, es ott vertuk fel a satrakat a patakparton... komolyan nem is kivanhat senki ennel hangulatosabbat.
folyt. kov.
No comments:
Post a Comment