
Aztan persze, mivel nem egy tul magas teruletrol van szo, a banyak idovel elkerulhetetlenul a tengerszint ala kerultek, a vizet ki kellett pumpalni, hogy a banyaszok tovabb dolgozhassanak - a motorok es pumpak szerves reszei lettek a banyaszatnak, es a cornwalli kulturanak.
Es ha mar egyszer Cornwall = banyak, mi sem hagyhattuk ki az elmenyt. Vasarnap ide-oda, megyunk a banyaba. Csepergett, mikor felkeltunk, kod, mikor elindultunk. Vegig a tengerparti uton, de csak sejtettuk, hogy hol van a viz, kicsit dobozban ereztem magam soveny-kod-soveny (mogottem Z Szonjaban) (elottem Siki kellett volna hogy legyen, de rallizott, szoval ot nem lattam). Raadasul reggeli nelkul indultunk, ehes is voltam. Remenykedtunk, hogy talalunk valami pihenohelyet, asztalokkal, es akkor majd ott, de nem talaltunk. Aztan megerkeztunk a banyahoz, es ott se volt semmi, pedig a latvanyossagoknal mindig szokott, de persze feltalaltuk magunkat, bealltunk egy ilyen felig nyitott muhelybe (ott nem esett) - bagett, kremsajt, gepsonka, csemegeubi. Es mire befejeztuk, az eso is elallt, hurra. Bar persze ugyis a fold ala megyunk...
Lattuk a banyaszok oltozoit, meg muzeumot a banya torteneterol, meg hogy hogyan lett a felhozott kovekbol on... es ezeket nem meselem el mindet, mert egyebkent is, ami legjobban megfogott minket, az a HANGULAT volt. A szinek, a szagok, a regi kaveautomata az oltozoben...
No comments:
Post a Comment