A terveknél kicsit (sokkal) több időt töltöttünk Tintagelben, így kb három napirendi pontot töröltünk, és rögtön az utolsóra ugrottunk: megkeresni a szállásunkat és sürgősen vacsorát szerezni. Az eleje kiemelkedően jól ment, elsőre megtaláltuk a kempinget, pikkpakk felhúztuk a sátrakat, és átgurultunk a városba.
St Ives egy tündéri kisváros, félsziget, domb, szűk utcák, lépcsők, hangulatos kis éttermek végig a parton. Sajnos elég későn érkeztünk, így végül a városból nem sokat élvezhettünk, csak a naplemente maradt. 
Vegigsetaltunk a homokos parton, a vakmeroek befutottak a (nagyonnagyon hideg) vizbe is kicsit, de eddigre mar tenyleg ehen akartunk halni, talalnunk kellett egy szimpatikus kis ettermet gyorsan. Szimpatikus ettermet talaltunk is gyorsan sokat, csak eppen mindenhol problemat okozott 11 embert leultetni. A vegen mar mindenfele terveket dolgoztunk ki, hogyan tudnank nehany asztalt felszabaditani magunknak, mikor megtalaltuk az igazit. Tengerpart, halszag, a reszeg tulajdonos szolgalt ki minket... es nem tudom, a tobbiek hogy vannak vele, de en OLLLYAN lepenyhalat ettem, hogy jobbat kivanni sem lehetne.
Vegigsetaltunk a homokos parton, a vakmeroek befutottak a (nagyonnagyon hideg) vizbe is kicsit, de eddigre mar tenyleg ehen akartunk halni, talalnunk kellett egy szimpatikus kis ettermet gyorsan. Szimpatikus ettermet talaltunk is gyorsan sokat, csak eppen mindenhol problemat okozott 11 embert leultetni. A vegen mar mindenfele terveket dolgoztunk ki, hogyan tudnank nehany asztalt felszabaditani magunknak, mikor megtalaltuk az igazit. Tengerpart, halszag, a reszeg tulajdonos szolgalt ki minket... es nem tudom, a tobbiek hogy vannak vele, de en OLLLYAN lepenyhalat ettem, hogy jobbat kivanni sem lehetne.
No comments:
Post a Comment