Szoval elindultunk. Hajnali fel otkor. Es nagyon hosszu volt, es nagyon faraszto. Es bar nem vegig en vezettem, egy szemernyit sem tudtam aludni. Viszont moziztam. Nezegettem. Vegig, a hihetetlen valtozatos tajat (ugyan csak az autopalya mellett, de igy is) Bristoltol Glasgow-ig. Aztan beautoztunk Glasgow-ba, csak hogy megnezzuk, milyen is. Eleve nem voltak szandekaink, hogy alaposan is megismerjuk, es vegul ez nem is nagyon valtozott. Persze nem lattunk belole sokat, tenyleg csak keresztulgurultunk, de elegge annak latszott, aminek eddig is gondoltuk: iparvaros. Es lehet, hogy nagyon feluletesek vagyunk, es bar megakadt a szemem itt-ott egy-egy erdekesebb epuleten, forman, szinen, vonalon, ez igy eleg is volt.
Kovetkezo megallonk a Loch Lomond, ami nemcsak Skocia, hanem ugy osszessegeben a Brit Szigetek legnagyobb tava. 39 kilometer hosszu, es legszelesebb reszen 8 km szeles. Amugy egy skotnak soha ne mondd, hogy to, mert szerintuk a loch az loch es nem to. Mondjuk olyan szinten ez igaz is, hogy loch-nak hivjak a tengerbol benyulo obloket/fjordokat is. Tehat a Loch Lomond partjan van egy kis falu, Luss, itt alltunk meg. Es megallapitottam, hogy Skocia kek. Es szurke.
Korben hegyek, hatalmas vizfelulet, kis szigetek. Es persze szel, es felhok, de szerencsere nem esett. Es a toparton bajos kis falu: mezeskalacs hazak, kis templom, apro kertek, sok virag.
Es turistak. Es megallapitottuk (ismet), hogy az indiaiak furak.
Ja es meg valami, leginkabb, hogy el ne felejtsem: volt egy kedves kis kocos poni, akit bar volt zold a keritesen belul is, megetettunk a kinti fuvel, es csupa lonyal lettem, de nagyon aranyos volt.
No comments:
Post a Comment