A skot kaland ugy indult, hogy a pentek hajnali indulas mellett szerda este meg egyaltalan nem volt biztos, hogy megyunk. Egyreszt a kollegak ijesztgettek minket, hogy nem jo otlet felautozni, mert hogy hosszuhetvege, es mindenki az utakon lesz, meg amugy is tul hosszu, es nem fogjuk elvezni, mert hogy folyton csak a kocsiban ulunk majd es nem latunk semmit. Masreszt felmerultek bennunk anyagi megfontolasok, hogy ugye valsag van, es nagyjabol mar elore elkoltottuk a fizetesunket (na jo, mondjuk nem alapveto elelmiszerre, hanem honapok ota tervezett luxuscikkre). Harmadreszt... megneztuk az idojarasjelentest. Es azt hiszem ez nyomott leginkabb a latban. Mert ugy nezett ki, hogy nappal egesz jo, kis tavaszias 10-12 fok, viszont ejszakara 2-3 maximum. Mi meg satrazni akarunk. Es ha ez nem lenne eleg, akkor a szaraz idoszakok kozott johetnek zaporok-zivatarok, a magasabb teruleteken ho formajaban, termeszetesen szellel kiserve. Es akarmennyire akarja latni az ember lanya Skociat, valoszinuleg nem sok ertelme van hoban-fagyban-szelviharban megismerni. Vagy megis. Mert vegulis ezt akarjuk latni. Es vajon van-e olyan idoszak Skociaban, amikor nem esik? Lehet, hogy juniusban se lesz jobb...
Szoval toprengtunk, es toprengtunk, es vegul valamikor csutortok delutan eldontottuk: megyunk.
No comments:
Post a Comment