Ami úgy kezdődött, hogy az időjárás megint egész nap azt csinálta, hogy esik-nem esik, csak most durvábban, mondjuk, hogy locsog-kevésbélocsog-nemlocsog. És mikor beültünk a kocsiba nem esett, mire beindítottam a motort, zuhogott, mikor a benzinkúthoz értünk, hatalmas cseppekben esett. És mindeközben szikrázóan sütött a nap. Mindez azt eredményezte, hogy (mivel kelet felé megyünk haza) mögöttünk a nap, előttünk gyönyörű sötét felhők, és ez az amit a legjobban szeretek, mikor borús az ég, és a nap megvilágítja a fákat (és ugye ilyenkor kéne fényképezni - még mindig várom az adományokat, by the way). És mindennek tetejébe az egész városon átívelve kristálytisztán, élesen, ragyogott a szivárvány. Meg kicsit haloványabban a párja.
Szóval akárki is intézte el ezt nekem, köszönöm.
1 comment:
szivesen :),ha megtalálod a koboldok fazekát, osztozunk?:)(nincsenek messze az írek),hátha ott is van egy fazék valahol.....
Post a Comment