jovo

Ma majdnem supervisor lettem. De megsem. Meg nem. Egyelore.

Csak hogy meg zavarosabb legyen itt bent a ki-mit-csinal-milyen-pozicioban es akkor-hany-embert-is-kell-felvenni mocsar, hetfon felmondott N, a supervisorom. Es akkor persze most az o helyet is be kell tolteni - lehetoleg belso emberrel. Es bar rovid ideje vagyok konkretan ebben az irodaban, de ugye a cegnel mar jo regota, gondoltam egy probat mindenkepp meger. Es N, es A is batoritottak, ugyhogy beszeltem a fonokommel. Nem mondott konkretan nemet, es az egyetlen kifogasa neki is az, hogy alig harom honap, es nem ismerem meg elegge a helyi viszonyokat es az ugyfeleket. De hogy tudja, hogy meg tudnam csinalni, es azt is ertekeli, hogy ambiciozus vagyok. Meg orul, hogy kezdek magabiztosabb lenni.

Osszessegeben nem jottem ki negativan a beszelgetesbol, sot kaptam egy igeretet, hogy ha kicsit lenyugodtak a dolgok, beszelunk a jovorol, tervekrol, celokrol, trening-lehetosegekrol.

Kulonben valoszinuleg tenyleg korai lett volna. De igy legalabb ertesere adtam, hogy nem szandekozom orokke ebben a szekben ulni. Es mintha meg orult is volna neki.