Tegnapelott reggel volt egy kis kalandunk: Megyunk Maryhez reggel, probaljuk kinyitni messzirol, semmi. Kozelebbrol, semmi. Hmm. Biztos megadta magat az elem a taviranyitoban. Kinyitjuk kulccsal, indulnank - semmi. Meg se nyekken. Hmmmm... Ja hogy valaki rajtafelejtette a vilagitast... Szegeny Mary. Persze hegynek felfele allunk, raadasul esik az eso. Most milegyen? Aha, itt ez a kedves fiatalember, raboljuk az idejet egy kicsit (meg tartsuk fel a forgalmat a reggeli csucsban). Beforditottuk autokat lejtonek, akkor guruljunk, hatha elindul. Semmi. Szerencsere jo hosszu lejto, elgurultunk majdnem az allatkertig, most mar legalabb messze vagyunk otthonrol is... Akkor probaljunk talalni valakit bikakabellel. Haha. Persze meg mindig esik. Huh, jo, ez a holgy tud egy garazst a kozelben, nekik biztos van valami otletuk. Es tenyleg. Es meg jo fejek is, minden terites nelkul kolcsonadank egy ilyen hurcolaszos inditobigyot. Hurra! Akkor most probaljunk meg nem lefulladni egyik kedvenc lefulladoshelyunkon sem. Sikerult. Es csak 20 percet kestunk.
De jo moka volt, ugyhogy eljatszottuk tegnap megegyszer - ezuttal sik terepen, munkabol hazafele indulaskor... :)
Hatarozottan kell Marybe egy lampabekapcsolvahagyasjelzo csipogo.
1 comment:
ha addig nem sikerül Nobival viszünk nektek, és be is szereljük, olcsóé' :)
Post a Comment