skocia - eloszo

A skot kaland ugy indult, hogy a pentek hajnali indulas mellett szerda este meg egyaltalan nem volt biztos, hogy megyunk. Egyreszt a kollegak ijesztgettek minket, hogy nem jo otlet felautozni, mert hogy hosszuhetvege, es mindenki az utakon lesz, meg amugy is tul hosszu, es nem fogjuk elvezni, mert hogy folyton csak a kocsiban ulunk majd es nem latunk semmit. Masreszt felmerultek bennunk anyagi megfontolasok, hogy ugye valsag van, es nagyjabol mar elore elkoltottuk a fizetesunket (na jo, mondjuk nem alapveto elelmiszerre, hanem honapok ota tervezett luxuscikkre). Harmadreszt... megneztuk az idojarasjelentest. Es azt hiszem ez nyomott leginkabb a latban. Mert ugy nezett ki, hogy nappal egesz jo, kis tavaszias 10-12 fok, viszont ejszakara 2-3 maximum. Mi meg satrazni akarunk. Es ha ez nem lenne eleg, akkor a szaraz idoszakok kozott johetnek zaporok-zivatarok, a magasabb teruleteken ho formajaban, termeszetesen szellel kiserve. Es akarmennyire akarja latni az ember lanya Skociat, valoszinuleg nem sok ertelme van hoban-fagyban-szelviharban megismerni. Vagy megis. Mert vegulis ezt akarjuk latni. Es vajon van-e olyan idoszak Skociaban, amikor nem esik? Lehet, hogy juniusban se lesz jobb...

Szoval toprengtunk, es toprengtunk, es vegul valamikor csutortok delutan eldontottuk: megyunk.

dyrham

[arra gondoltam, mégiscsak el kellene valamikor kezdenem, most meg ilyen nyomi vagyok amúgy is. szóval szépen sorban.]

Két hete történt, és ha kínoznátok se tudnám megmondani, hogy mit is csináltam szombaton egész nap, bár azt hiszem az volt az az ominózus tojásfestős hétvége. Meg kalácsot is akartam sütni, de valami volt az élesztővel, vagy nem volt elég meleg a konyhában, vagy rosszul álltak a csillagok, de az istennek se akart megkelni a tészta. És így süti nélkül mentünk Zsókáékhoz, akiknél viszont eltüntettünk mindenféle borokat cserébe. Reggelre aztán megkelt a kalács, meg is sütöttem, el is vittem az egyiket Zsókáéknak két fél tálca petúnia kíséretében, mert azt a színkeveréket, ami nekem kellett a ládákba, csak nagytételben lehetett venni, viszont nálam ugye sajnos véges a kapacitás, és a virágoknak élni kell, úgyhogy elosztottuk őket. Útközben pedig összeszedtem Szabinát és elmentünk ketten kirándulni. És így nem kellett Znek végigunatkozni, hogy kert, meg virágok, meg fotó.

Mint tudjuk, Angliában rengeteg történelmi ház / park között válogathatunk. Nos a mi választásunk most a Dyrham Parkra esett, ami ráadásul olyan felháborítóan közel van Bristolhoz, nem is értem, hogyhogy nem jártunk még ott korábban. A házat végül nem néztük meg, mert tavasz van, és bár nem volt ragyogó napsütés, nem is esett, és próbáltunk annyi időt a szabadban tölteni, amennyit csak lehet. Sétáltunk, üldögéltünk, megebédeltünk, kávéztunk, fotóztunk... totál nyugi.

Nyugalmunkat csak a park lakói zavarták meg egy kicsit - ők is csak annyiban, hogy teljesen felvillanyoztak minket. Méltóságteljes, szépséges, hihetetlenül szelíd szarvasok. Először úgy olyan ötven méterről láttuk meg őket. Rögtön suttogásra váltottunk (pedig amúgy sem kiabálva beszélgettünk), meg majdhogynem lábujjhegyen oldalogtunk mindig-kicsit-közelebb... Olyan négy-öt méterre lehettünk, mikor aztán Ők úgy döntöttek, ennyi talán elég, felálltak és kicsit odébbsétáltak. Nem rohantak el, csak hogy az a négy-öt méter megmaradjon. Mi meg térdeltünk a fűben és csodáltuk őket. Később beszélgettünk egy fehér szakállas bácsival távcsővel, gondolom ő lehetett a vadőr - összesen kb kétszáz szarvas él a parkban, a bakok két kisebb csapatban, plusz a suták a kicsinyekkel. A bácsi útmutatása alapján őket is megtaláltuk, bár sokkal ijedősebbnek bizonyultak a hímeknél. Persze így is élmény volt.

london calling

Na jo, nem teljesen igy terveztem, de meg mindig nincs mese. Raadasul mi most elmegyunk kocsmazni talalkozni mas kulfoldre (masikkulfoldre) szakadt baratokkal Londonba. Majd jovunk.

itthon

Megjottunk am, minden rendben, csak egyelore kicsit meg ossze kell szedni magunkat, aztan majd jovok a soksok meselnivaloval.

nyuszi

Még múlt pénteken úgy döntöttem, hogy a húsvét az ne csak egy hétvége legyen, és hogy idén végre én is festek tojásokat. És azt is eldöntöttem, hogy természetes módszerekkel kívánom mindezt megtenni, de nem hagymahéjjal, mert az milyen snassz, úgyhogy legyen cékla. A cékla szép piros, remélhetőleg a tojások is szépek lesznek. És akkor most leírhatnám a teljes folyamatot, de igazából a kép magáért beszél: nem lettek. Halványak, és foltosak (mondjuk ki, rondák). De az enyémek.

Most pedig kellemes ünnepet mindenkinek, mi elhúztunk Skóciába.

október

Csak, hogy írjak valamit: visszajött az ősz. Szürkeség van, és esik, és hideg. Még jó, hogy a laptop melegít az ölemben. Pedig a hétvége egész jó volt, talán majd holnap mesélek.

Ízelítő.

"Szállnak az alkonyi felhõk,
mint halovány-haju lányok,
tûz-szinü csillag az ékük,
libben a fátyol utánok."

[Weöres Sándor]

almak a polcon

Mindjart megyek haza, gondoltam akkor az utolso tiz percben ezt megosztom veletek, ugyis eltelt mar egy honap az elozo ota... tehat keresokifejezesek, amikkel megtalaltak a blogot megint:

* avon folyo (igenigen, az itt van mellettunk)
* sudokurol mindent (nem igerek semmit, leginkabb csak szeretjuk)

* kave gyorsitja a szerotonin (gyorsitja, az biztos. nekem is mindig dobog a kis szivem tole)

* almak a polcon (inkabb a kanapen, tobbnyire)
* bristol uj cipo masni (lasd itt)
* a propolisz (immunerosito, foleg jo sok cevitaminnal)

* thursday kiejtese helyesen (gyakorolni gyakorolni gyakorolni, kulonben is pentek van)

* Emile Hirsch (nekem nagyon tetszett a filmben)
* oroszlanboges (hehe, igen, kozel van az allatkert, de itt tobb volt)
* szurdok kialakulasa (megint a folyonk)
* krokuszok (szerintem az no a titokzatos cserepben)

hurra, pentek!

Meg ha kodos is. Olyan kodos, hogy reggel a kemenyt se lattam a tetoablakbol, nem hogy a varost. Raadasul bejottem, es nem mukodik az emailrendszerem, mert valami van valami certification, amit ket evente meg kell ujitani, es en [tadamm] tegnap ket eve kezdtem itt. Es fura nagyon, nem kicsit erzem magam felkarunak az emilek nelkul.

De persze hurrahurra, mert mar csak ot es fel ora van hatra a hetbol.

pen y fan

Ma egész napra napsütést mondtak, ehhez képest egész nap felhős volt, ennyit az időjósokról. Viszont nekem szerencsém van, mert egész este a vasárnapi képeket rendezgettem. És akkor hétágra sütött. Ragyogott. Szikrázott. 

Már régóta terveztük, és most végrevégre elmentünk Z egyik kollégájával (Alex) túrázni. Walesnek három nagy nemzeti parkja van: Snowdonia, ahol egyben a szigetek legmagasabb hegycsúcsa is található, a Pembrokeshire tengerpart, ami gyönyörű, és drámai, és mindenféle védett állatok élnek ott, és a Brecon Beacons. A térképen csak egy zöld pacni, dimbekdombok, barlangok, vízesések, némi erdő... Hát ide mentünk. És megmásztuk a Dél legmagasabb pontját. Persze, ha azt vesszük, ez se nagyon magas, 886 méter az még mindig csak domb. De azért elég kimerítő volt ... nameg ugye én kb kétszer annyit mentem, mint mindenki más, mert jaj, nekem el kell mennem a domb másik oldalának a szélére is, hogy onnan is legyen egy fotó, meg én itt visszamegyek úgy tizenöt métert, mert abból a szögből jobb volt... És most van nagyonsok majdnemegyforma képem a csupasz dombokról.

De persze imádtam.

Azok a gyönyörű, halvány, kopár dombok. Csak némi fű, meg moha. És a nap meg a szél.

Ja és megvolt a szezon első grillezése is - kis hordozható tálcás, és ugyan kicsit megfagytunk, de nagyonnagyon jó volt.