visszaszamlalas

Mar csak harmat kell aludni es utazunk.
Nagyon kivancsi vagyok, milyen lesz ez a karacsony, elore elnezest a csaladtol (ezredszer is), nagyon remelem, valahogy majd tudunk karpotolni titeket az ajandekok helyett.

Vigyazzatok meg egy kicsit a hidegre meg a hora, jovunk!
Es alig varom.

ebed

Helyett:
csokitorta.

helyzet

Tul sok minden tortenik mostanaban amirol nem tudok (vagy nem akarok) irni, es mivel minden percunket ez tolti ki, egyelore nincs blog. Vagy esetleg irnek cimszavakat, ami meg felreertheto, azt meg nem akarom. Azt hiszem, mi ugysem fogjuk elfelejteni ezt az idoszakot.

Es az is lehet, hogy kicsit tavolabbrol szemlelve (par nap, par het, par honap) majd konnyebb lesz.

Longleat

Most hogy leültem írni a vasárnapi programunkról, elkezdtem keresni egy előző bejegyzést, a szafariról, hogy utalhassak rá, és rájöttem, hogy az az, ami sosem született meg.

Longleat egy hatalmas birtok. Szafari- és élménypark, labirintus, kisállatkert, tükörbarlang... és a 'ház'. Nem is tudom, hol kezdjem.
Legutóbb az élményt Z kapta ajándékba Sikesz+Ibitől születésnapjára. Ez volt az a bizonyos eset, mikor zuhogó esőben indultunk szafariba, és párás volt az ablak, és csak úgy lehetett kibírni meg kilátni, ha lehúztuk az ablakot, amit ugye nem szabadott volna, de az állatok is fáztak, és be voltak húzódva fedezékbe, a zsiráfok is, meg a wallabik is, meg minden. A majmok kint voltak, és látványosan jól érezték magukat, de kicsik is, meg messze is, és akkor a Sikesz lehúzta az ablakot és elővette a BANÁNt a hátizsákból. Még el sem kezdte kibontani, de ezek a kis zsiványok már megérezték, és elkezdtek seregleni, na akkor jött a villámgyors ablakfel, meg röhögés, meg a majmok által kocsiszétszedés (Lou, és szerencsére csak egy kicsit). Az összes látogató minket irigyelt, mi meg alig bírtuk lerázni őket, végül átszoktak a többi kocsira is, mi meg elmenekültünk a tigrisek közé. Közben hallgattuk a dévédét amit a bejáratnál kaptunk (!!!), mindenféle ismertetőket meg kis sztorikat a park lakóiról. Például, hogy az oroszlánok nagyonnagyon szeretnek itt, és szaporodnak is rendesen, túlzottan is, és ezért az oroszlánlányoknak fogamzásgátlót kell szedniük. :)
Aztán láttuk még a labirintust, ami ezúttal nem csak olyan gyereklabirintus volt, mint a múltkori Symonds Yatban, hanem _igazi_ útvesztő. Még az elején szétváltunk kettesével, és én nem tudom, mennyi ideig keveregtünk, de az biztos, hogy volt olyan kereszteződés, ahol ha ötvenszer nem jártam, egyszer sem. De fura módon sokadszorra sem bosszantott fel a dolog, nagyon élveztem, a vigyor teljesen ráragadt az arcomra... A rengeteg látványosság közül még két kisebbre jutott akkor időnk: a tükörbarlangra, ami inkább gyerekeknek szól, és a kisállatkert (ami még inkább gyerekeknek szól, nem mintha ez elriasztana minket), amit viszont muszáj megemlítenem, csak hogy mindenki tudja, hogy a kisvidrák a világ legaranyosabb lényei, a kis kerek fejükkel és a füttyögésükkel.

Na és akkor most pedig megnéztük a házat és megismertük ennek az egésznek a hátterét. Mert az is van neki. Ott kezdődik, hogy 'ház'nak hívják, pedig simán lehetne kastély is. Fénykorában 400 szolga dolgozott a házban és körülötte a 900 holdas pagonyban birtokon. Próbáltam több infót találni róla a zinterneten, mert a fejem szitasága, főleg a számok tekintetében sajnos közismert, de nem találtam sokat, szóval a hivatalos, ömlengős ismertető elmarad, jön amire emlékszem:
A házat sok-sok évvel ezelőtt építette Lord Bath (aki különben márki), és már akkor is roppant impozáns lehetett, de hamarosan a család kicsinek találta, és kibővítették. Persze történtek átalakítások is, folyosókat zártak le, szeretőt ástak el, a királyi család többször járt itt látogatóban... és ami a lényeg: a ház végig-végig a család tulajdonában maradt. A mai napig. Alexander Thynn, Bath márkija ott lakik. Ő a hetedik márki, és a 14. generáció, 450 év alatt. És ettől lesz a hely még különlegesebb. Mert él. Ahogy keresztülvezettek minket a szobákon, szinte minden helyiség tele van nemcsak a szokásos portrékkal az ősökről, de fényképekkel is a kandallókon. Az épületben minden bútor, szőnyeg, váza úgy került oda, hogy ők megvették, tetszett nekik, használták... És ezért nem is egységes a stílus, nem múzeum, nem gyűjtemény; nem mindenhol ugyan, de volt helyiség, ahol kimondottan azt éreztem, hogy akármekkora hatalmas is, ez egy otthon.
Tudnék még pár érdekességet, de késő van, nekem holnap korán kell kelnem, így csak egy plusz adalék: a ház úrnője Budapesten született, Gyarmathy Anna Abigél néven. :)

megyek

Iskolaba.
Haha.

vege

A szavazast ezennel lezarom, csapodik a pezsgo a motorhaztetohoz....

a holgy neve ezentul * Phoebe *.

egyen

haho, hajo

A hetvege legnagyobb megkonnyebbulese: Mary tuleli. Kicserelik a kuplungot, es ha minden igaz, ma delutanra keszen lesz, holnap reggel el is hozhatjuk.

Ezen kivul olyan dolgok tortentek meg, hogy autovasarlas (neeem, most nem mi, hanem Ibi+Sikesz, az uj szerzemeny neve Vilma), meg bevasarlas, meg fozes, meg lusti... aztan ami nagyonnagyon jo volt: jatek a parkban a narancssarga frizbimmel, amit Z lott nekem Veszpremben az allatkert elotti vasarosoknal :)

Persze egesz ejszaka vihar volt, le akarta vinni a tetot folulunk, es meg reggel is zuhogott, igy a kirandulos korankeles helyett majdnemdelig agybanhemperges volt, majdnemdelben reggeli meg Jobaratok (meg mindig nem tudtuk megunni). Aztan a fiuk skype-on elkezdtek ledumalni, hogy azert delutan menjunk valahova itt a varosban, meg van jopar dolog, amit nem lattunk, de ismet kiderult, hogy kettejuk kozott a kommunikacio valahogy nem teljesen ugy mukodik, ahogy kene, ferdul a ter, es elvesznek a szavak, vagy nem tudom. Mindenesetre a vegen megiscsak elindultunk, megegyeztunk az uticelban, szereztunk egy potyautast, eseses vegre megneztuk a hajot. 'A' hajot.

Az SS Great Britain tobb szempontbol is nagyon hires. Eredetileg lapatkerekes gozosnek terveztek, de az epitok hamar felismertek az uj technologia, a csavarhajtas elonyeit, igy atalakitottak a hajot es motorjat, hogy alkalmas legyen a csaknem 5 meter atmeroju propeller mozgatasara. Vizre bocsatasa idejen (1843) messze a legnagyobb hajo volt a vilagon, az elso csavarhajtasu tengerjaro, es az elso kovacsoltvas hajo. Az evek soran aztan tobbszor atalakitottak, hat arbocot kapott, igy uzemelt gozoskent es vitorlaskent is, jart Amerikaban es Ausztraliaban, resztvett az elso majd masodik vilaghaboruban is. Hosszu elete alatt tobb, mint 100000 merfoldet tett meg a vilag tengerein, serult teste a Falkland-szigeteken pihent nagyon sokaig, ahonnan vegul 1970-ben hoztak haza Bristolba.

Lenyugozo a hajo is, de engem legalabb annyira elkepesztett mindaz az erofeszites, amit a helyiek megtettek e tortenelmi emlek megmentesere. Az elso, hogy sok-sok-sok merfoldrol egy tutajon hazahoztak. Abban a szarazdokkban allitottak ki, ahol annak idejen epult - nemi atalakitasokkal. A sok-sok ev, viszonytagsag es sos viz kovetkezteben a hajotest iszonyuan el van korrodalodva, es a romlast sajnos teljesen megallitani nem, csak lassitani tudjak. Ennek erdekeben a dokkot egy al-viztukorrel (uveglappal) az eredeti vizvonalnal legmentesen lezartak, es ejjel-nappal ket gigantikus paratlanito mukodik alatta, hogy eleg szarazan tartsak a levegot. Harmincot even keresztul dolgoztak a helyreallitason, es tenyleg meses lett.

mas/nap

De hogy milyen konnyu engem (es Zt is) boldogga tenni: tegnap vettem csirkemajat, megsutottem, es mindmegettuk (majdnem, meg maradt keves ma ebedre). Sot. Csinaltam melle zoldborsofozeleket, amit en nem szeretek ugyan, de Z nagyon, es ez volt eletemben az elso, es allitolag jol sikerult. Szoval ennyi. A problemak nem tuntek el, de ha tele a poci, egesz mas a vilag.

Ja es a park is gyonyoru volt ma reggel - Nullafok, csupacsupa der minden, a pazsit, a fak, az autok... es kozben sut a nap, es csak ugy ragyog es csillog a varos.

rossz megint

Nem is tudom, hol kezdjem, valahogy semmi se jo megint. Mary megint beteg, kezd szurkeseg lenni, meg eso meg hideg, raadasul a lakasban valahogy nem tudjuk rendesen beallitani a futest, es valahogy mikor kene, akkor pont nincs eleg meleg... Es a hulye angol bankokat emlitettem mar? Es hogy faj a fejem es haza akarok menni?

Meg osszeszedheti magat villamgyorsan ez a mai nap, de eddig a fenypont az ebed helyett bevagott tejberizs volt...

szavazás

töktorta, hagymaleves

Tudom, megint eltelt egy hét bejegyzés nélkül, de valahogy nekünk úgy telt el, mintha sose lett volna. Z éjszakás volt, és ilyenkor mintha teljesen álomvilágban élnénk... Reggel csendben kelek, öltözök, indulok, jókislányként dolgozom, persze túlórázom, aztán haza, de mivel fáradt vagyok, meg egyedül amúgy sincs kedvem, nem főzök, nem rendezkedek, aztán Z hazaér, és akkor még fennmaradok vele, amíg bírok, aztán bezuhanok az ágyba, és másnap kezdődik az egész előről, szóról szóra ugyanígy... Pedig szombatra volt beütemezve a két hete tologatott Halloween-partink, igazán lett volna mit készülni rá. De mivel se a tököt nem faragtam ki, se a jelmezeket nem varrtam meg, se a dekorációkat nem készítettük el, végül a buli halloween jellegét lemondtuk és csak simán maradt a buli. Amire persze még így is lehet készülni, de legalább végre kitakarítottuk a lakást, meg elrendezgettünk dolgokat, és már csak egyetlen dolog hiányzott: a vendégek. Akik viszont szépen sorban lemondogatták, így végül öten maradtunk. Szabina, aki végre beköltözött a városba, így talán majd többet látjuk, és a lengyelek - akikre mint tudjuk mindig lehet számítani, ha alkoholról van szó :))) Tehát ittunk, és röhögtünk, és répa-tök tortát ettünk, meg persze UNO.
Aztán vasárnap meg fejfájás. Meg napsütés, ragyogó, tehát megyünk. Persze az órát simán lecsaptuk, nem is tudom, hogy gondoltam, hogy fel tudunk kelni rendes időben, szóval megint csak közelre. De így is gyönyörű volt. A tökéletes ősz, arany napsütés, ragyogó színek, Somerset dombjai. A vár az ismét csak rom, de híres (Robin Hood-ot is forgattak itt), és tükörtó van mellette, aranyerdővel és smaragdgyeppel körülvéve. Mesés.
Záráskor haza, suhhanak a fák, Sonja jól fűt, de itthonra már nagyon fáradtak vagyunk. Gyorsan valami finomat, meleget - egy hagyma, egy póré, meg fokhagyma, a maradék gomba, rittyrotty, mellé sajtos pirítós... és film.

nem bűn

bonfire - még mindig tűzijáték

[igen, azok a kis csillogó dolgok a nagy feketeségben a város fényei, és amik mozognak, azok a tűzijátékok szerte a városban. és igen, a fenti fantasztikus felvételek tőlem származnak, légyszi vegyétek figyelembe, hogy harcoltam a széllel az ablakban :)]

szolgalati

Tisztelettel megkernek minden kedves olvasot, hogy azonnal ragadjanak billentyuzetet es adjanak eletjelet magukrol. Mert tok jo latni, hogy az elmult ket hetben tartosan ketto fole emelkedett a latogatok szama itt az oldalon, de mint tudjuk, roppant kivancsi fajta vagyok, es szeretnem tudni, kik vannak az IP szamok mogott.

Tessek kommentelni nekem. Most.

remember the fifth of november

1603-ban meghalt I. Erzsébet. A katolikusok, akiket uralma alatt üldözött, reménykedtek, hogy utódja, I. Jakab toleránsabb lesz velük szemben. De nem lett. Így aztán 1605-ben 13 fiatalember úgy döntött, hogy erőszakhoz kell folyamodniuk az üggyel kapcsolatban. Tervük az volt, hogy felrobbantják a Parlamentet - benne nemcsak a királyt, hanem egycsapásra a walesi herceget és más angol elöljárókat is. Harminchat hordó puskaport hordtak össze a Lordok Háza pincéjébe, a merényletet pedig november 5-re tervezték. Csakhogy. Néhányuk elkezdett kételkedni az ötlet nagyszerűségében, eszükbe jutott, hogy a robbantásban esetleg ártatlan járókelők (esetleg katolikusok) is megsérülhetnek. A tervet nem fújták le, de egyikük titokban levelet írt LordokHázabeli barátjának, hogy a bizonyos napon maradjon távol a Parlamenttől. A levél persze eljutott a királyhoz, aki rögtön elrendelte a merénylők letartóztatását. A leghíresebb közülük Guy Fawkes, akit máglyán kivégeztek.
Azon az éjszakán az esemény hírére az emberek szerte az országban tábortüzeket gyújtottak, hogy így ünnepeljenek. A tradíciót pedig máig őrzik, kicsit modernebb formában: kb egy hete minden este folyamatosan halljuk a tűzijátékok durrogását. Szombatra meghirdették, hogy hattalmas attrakció, Bristol legnagyobb tűzijátéka, meg jótékonyság, meg minden. A fél parkot körbekerítették, jöttek vásárosok, vidámparkosok, 'bucsusok'... hát akkor menjünk. Végül aztán be nem mentünk (rosszak vagyunk, nem adományoztunk) (pedig volt óriási tábortűz), csak kívül álldogáltunk a füvön, és vártuk a hihhetetlen legjobbabb tűzijátékot. És csalódtunk. Késtek is, és annyira nagyonnagyon jó sem volt. Viszont utána volt házibuli Ibiéknél, és az jó volt. :)

legujabb szerelmem

bucsu

Sokaig remenykedtem, hogy ez nem fog bekovetkezni, de megiscsak elfaradtak. Mar nem olyan dus, elettelteliek, fel is kopaszodtak egy kicsit es csak logatjak a fejecskeiket. Meg kuzdenek a hajnali hideggel, nyujtozkodnak a bagyadt oszi nap fele, de azt hiszem lassan vegleg el kell bucsuznom a petuniaimtol.

hullámokról álmodom

Hihetetlen, hogy észre se vettük máris november van, ami tulajdonképpen már majdnem tél (mondjuk [koppkopp] szerencsénkre itt még mindig 16-18 fok). Extra felüdülésként emlékezzünk az augusztusra - ragyogó napsütésben láblóga a sziklákról a déli parton... igaz, mindezt örjöngő szélben, úgy kellett kapaszkodnunk egymásba, hogyha már egyszer repülünk, akkor Totó nélkül ugyan, de együtt.
A bizonyos hosszúhétvége második napjára gyártottam sonkás-sajtos-spenótos szendvicseket, és viszonylag korán felkerekedtünk Maryvel világot látni. Kaptunk kölcsön egy kicsit részletesebb térképet, de még így is sikerült elkeverednünk, megint olyan helyeken mászkáltunk, hogy hű - egyautó széles utacskák, egyik oldal sövény, másik kőkerítés... persze teljesen bele vagyok szerelmesedve az ilyen helyekbe, még örültem is neki. Tettünk egy kis kitérőt, kísérletet arra, hogy megnézzünk egy 'Fókamenedék'et. Azt hittük valami rezervátumféle, de mint kiderült, inkább állatkert, rengeteg gyerekkel. Nem akartam Z türelmét már rögtön reggel eljátszani, szóval inkább továbbgurultunk.
A 'The Lizard' a brit szigetek legdélebbi csücske, ez volt következő úticélunk. Könnyen megtaláltuk a falut, mivel ez amolyan igazi turistalátványosság, rendesen ki volt táblázva. Megérkeztünk, éééés mit találunk? Veterántalálkozót, persze, hát akkor megnézzük, úgysem nagyon volt ilyesmiben részünk, mióta elszakadtunk otthonról... És persze érdemes volt, mert gyönyörű öreg autókat láttunk, tökéletes, újszerű állapotban. Meg persze voltak motorok is, hogy Z örüljön, meg kisbolt a tér túloldalán és ettünk cornwalli fagyit. Aztán közben majdnem dél lett, és itt már jó erősen sütött a nap, amit én nagyon élveztem, csak másikfelem nyűgösködött, mert ugye előző nap égett le szörf közben. Azért követtük a táblát, letrappoltunk a falu szélére és... nem is tudom, hogyan tudnám leírni... Az igazi VAD szépség. Sziklafalat ostromolnak a hullámok, sirályok játszanak a habokban, csodálatos színek, zuzmók, mohák, kisvirágok, és hófehér világítótorony a királykék égbolt előtt... Csak állsz és nézed. Vagy letelepedsz és megebédelsz, ahogy mi tettük, közben vigyázol, semmidet se nyúlják le a madarak, és persze ne is vigye el a szél. Hallgatod a zúgást, a sirályok nyávogását, és tudod, hogy nagyon könnyen hozzá tudnál szokni, erre aludni el, erre ébredni. Jaj, és a tenger és homok és só és nyárillat!

És még folyt.köv.

a halloweenról - első felvonás

A mai napom kicsit eltért a megszokottól. Olyanok történtek, hogy reggel fekete combcsizmát húztam, meg tépett minit, és volt fekete maszkom meg köpenyem. Aztán a monitorom csillogó boával volt körbetekerve és az asztalom fölött narancssárga és fekete lufik lógtak. Megpróbáltam dolgozni, de szuperhősök, sithek és kalózok zargattak, fánkevésre kényszerítettek, és még papírrepülőt is kellett hajtogatnom... Viszont este sajnos vissza kellett adnom a lila, szőrös gumipókom, pedig egész jól összebarátkoztunk.

elmaradas

Rengeteg tartozasom van (pl meg mindig nem szamoltunk be a haromnapos cornvalli hetvegenk masodik ket napjarol sem, aztan most a London es baratai), de az elso es legfontosabb, hogy nagyon sok boldogsagot kivanjunk egy roppant fontos embernek az eletemben.
Visszamenoleg is

*** Boldog Szulinapot Ocsi! ***

Es remelem hamarosan teljesul az almod...

the dark side

A csalad itt volt, maszkaltunk sokat, jo volt, hazamentek, es szeretnek irni rola sokat, de nincs idom. Reggel koran indulok, este keson erkezem, ami kozte van, arrol pedig inkabb ne is beszeljunk. Fenyt kernek es meleget, ha lehet.

José Gonzáles Live @ Bristol

a tomegkozlekedesrol

Nem tudom, emlitettem-e mar, de akkor most. Ugye vannak ezek a buszok. Van tobb kozlekedesi tarsasag is itt, de a legnagyobb a 'first', nekik van a legtobb buszjaratuk, lefedik az egesz varost. Elmeletileg. Bent a varosban ez gyakorlatilag is egesz jol mukodik, van menetrend, jon a busz, integetsz, megall, utazol. Ha nem integetsz, nem all meg, de az mar egy masik mese. Viszont ha valahova kulvarosba, vagy varoson kivulre szeretnel utazni (es szeretnenk, mert mindketten kulvarosban dolgozunk), akkor mar szembesulsz nemi nehezsegekkel. Ritkabbak a jaratok. De persze ez siman belefer, azert a felorankent egy busz sem rossz. A nagyobb problema, hogy a menetrendet eleg egyedulalloan ertelmezik. Nekem, kelet-europai utazonak, az az elkepzelesem, hogy kitalalom, hova akarok menni, es mikorra, megnezem a menetrendet, hogy ezt melyik busszal tudom elerni, a menetrendben jelzett erkezes elott mondjuk ot perccel kimegyek a megalloba, a jelzett idoben jon a busz, es akkor idoben odaerek vele, ahova menni szeretnek. Ezt a gyakorlatot probaltam itt is mukodtetni, de mint erre a heten sokadszorra feny derult, sajnos nem megy.

A busz mellett autos segitseget is igenybe kell vennem reggel a bejutashoz, az elkepzeles az, hogy a fonokom haza elotti buszmegalloban szallok le, es onnan vele jovok dolgozni. Ez ket hetig igy is tortent, majdhogynem doccenomentesen, aztan hetfon reggel: varok a szokasos buszra, 08:10, nem jon. Semmi gaz, kimaradt, a kovetkezovel meg mindig beerunk idoben, 08:27. Nem jon. Na itt mar kezdtem ideges lenni, foleg miutan minden korulottem varakozo mar reg elment (masik busszal), es nagyon hulyen ereztem magam, hogy lehet, hogy tudnak valamit, amit en nem, volt valami kiiras menetrendvaltozasrol, vagy beszuntettek a vonalat, vagy mi??? De persze sok valasztasom nincs, vartam. Es vartam. Es vartam. Es aztan megjelent egy busz, 08:43. A menetrendben a kovetkezo 08:49. Tokjo. 40 perc.

Aztan tegnap reggel gondoltam ugyes leszek, kimegyek korabban, hatha... Ket zebranyira voltam, mikor lattam a buszomat kanyarodni, 08:01. A menetrend szerint 08:10. Es a kovetkezo ismet valamikor haromnegyed korul jott. Megint negyven perc.

Es ennek az egesznek ket kovetkezmenye van:

1) MUSZAJ vennunk meg egy autot. Igen, azon kivul, amit Daninak veszunk a rommatort helyett.

2) Megfaztam. Eloszor miota itt vagyunk. Ugyhogy most zsepi az orromrakotve, tea, propolisz, cevitamin. Meg van masfel napom meggyogyulni.

tuz van babam!

Zoli reggeles muszakban van a heten, es persze nem vagyok eleg elorelato ahhoz, hogy este vasaljak neki inget, ugyhogy keltem vele en is reggel koran. Es visszaaludtam ugyan meg egy kicsiket, de azert ez erosen ranyomja a belyeget a napomra - olyan vagyok, mint amit ketszer ragott meg a kutya, de aztan mar neki sem kellett. Tehat ittam reggel kavet az automatabol. Altalaban csak forrocsokit szoktam, vagy esetleg kapuccsinot, jol erzem en magam az alacsony vernyomasom kis alomvilagaban... Ma viszont a kave megloditotta kicsit a verkeringesem, es ilyenkor van az a furasag, hogy az agyam almos, a testem meg fel van porogve.

Na erre a porgesre kezdett el az elobb ektelenul sivitani, na mi? Persze, tuzjelzo, ajaj, gyorsan mindenki kifele, persze az angolok kulonosen komolyan veszik az ilyesmit, a negy firemarshall pikkpakk osszeterelt mindenkit a gyulekezohelyen... aztan kiderult, hogy neeem, nem a kenyerpirito, ami rendszeresen beinditja, hanem a villanyszerelok csinaltak valami kis zarlatot a raktarban.

Mindenesetre kisszivem most majd kiugrik a helyerol.

ferfias jatekok

Szombaton megint egy 'eletemben elso're kerult sor. Egyik kedves kolleganom szuletesnapjara voltunk hivatalosak. Egy eleg puccos helyen volt az esemeny, mert ugye az angolok nem nagyon rendeznek hazibulit, de a puccossaghoz kepest nem is volt olyan veszes az arszinvonal. Avon Gorge Hotel, a teraszrol pazar panorama a folyorol es a hidrol, gintonic es Guinness. Es persze, mivel angolokrol van szo, hatalmas kivetito a sarokban. Az angol csapat bekerult a rogbi vilagbajnoksag elodontojebe, eeeeees [dobperges] a legnagyobb ellenseggel, a franciakkal jatszanak. Hat jo. Nem mintha nagy sportrajongo lennek ugye, de akkor legyen, ilyet meg ugyse lattam. Amit a rogbirol tudtam, nagyjabol kimerult abban, hogy ilyen hosszukas labdaval jatsszak, es futnak is vele, meg rugjak is, es hogy kozben lokdosik egymast, meg birkoznak... Es nem, nem ez az, ahol ki vannak tomve olyan szelesvallura, mert az az amerikaifoci. Persze mindezt nem mertem elarulni nekik. Aztan elkezdodott, sokat kiabaltak, meg felugraltak, es nem sokat ertettem belole (barcsak ott lett volna Papa, o minden sportot ismer), aztan az ujzelandi kollega kozelebb huzodott es elkezdte kommentalni nekunk az esemenyeket, meg magyarazni a szabalyokat, es akkor lassan korvonalazodott a dolog. Megkimellek titeket tole, de akarmilyen hihetetlen, messze nem annyira unalmas, mint ahogy en azt kepzeltem, a vegere egeszen belelkesedtem en is, bar biztos nagy hatassal volt ram a ketszer tizenot kis rovidnadragban rohangaszo hapsi*, meg a korulottem orjongo tomeg is, a meccs vegen mindenki allt, ugralt, orditott, tocsakban allt a sor es a cider a padlon, ahogy kilotyogott a poharakbol, orulet, teljesen megbolondultak... Merthogy Anglia megverte Franciaorszagot, azaz bekerultek a dontobe, hurrahurra.

A donto jovo szombaton, szoval keszulj csalad, Londonban kocsmazunk! :)

[* Komolyan mondom, a focistak se rosszak, mondjuk hogy ok inkabb a jokepuek esetleg, de ilyen szep ferfitesteket nem nagyon lehet latni koztuk... Ezek olyan igazi ferfias ferfiak.]

"Zúg már az ősz, gyűlik és kavarog,
fehér habokba szaggatja a zöldet.
Fogócskáznak az apró viharok,
az ablakban a legyek megdögölnek.

Nyafog a táj, de néha némaság
jut az eszébe s új derűt lel abban.
Tollászkodnak a sárga lombu fák,
féllábon állván a hunyorgó napban.

Kell már ahhoz a testhez is az ágy,
Mely úgy elkapott, mint a vizek sodra.
Becsomagoljuk a vászonruhát
s beöltözünk szövetbe, komolykodva."

/Jozsef Attila/

Csutortok 05:00 GMT

Tiszta ido.
Homerseklet: 7 Celsius fok (44 Fahrenheit)
Szelirany: K
Szelerosseg: 2 mph
Nyomas: 1029 mB, csokkeno
Relativ paratartalom: 98%
Es nem, nem esik.

reggeli randik

Van egy új haverom, Z még nem ismeri. Pár napja minden reggel vár rám, hangosan köszön - de persze csitítom, ne ébresszük fel az alvókat. Szürke pöttyös ruhája van, és a szomszéd cakkos kéményen ülve szokott várni rám. Elég beszédes típus, de még nem jöttem rá honnan való, mert több nyelven is beszél. Tudja nagyon cifrázni is, de van, hogy csak verébül csivitel nekem. Viszont ma már este is megismert, ahogy hazaértem. :)

king of the bongo

Akkor most józanon.
Szóval apró kis majom Gibson testű gitárral, hatalmas hanggal és rengeteg energiával. Valóban, ott ugrál, és megmondja a frankót. Valóban közhelyes, fogyatkozik belőle az árnyalt de egyértelmű üzenet, ami régen elgondolkodtatott.

Az albumot jó előre megszereztük. Első hallgatásra csalódtam. Azután lassan ráéreztem a jobb számok ízére, és a második menet egész elviselhető volt. A koncerten már tökéletes volt az összhang a régi és az új zenék között.

Embertelen tömeg egy szűkös aulában, a végén színpad, szemben bár és két emeletnyi karzat. Millió spanyolajkú a tömeg közepén, mind bolond a maga módján, mind eszét vesztve ugrál, akár a zenészek a színpadon. A dobos állva tombol, a pörgős számok között a líraibb részek nyújtanak menedéket megfáradt izmainknak, hogy erőt gyűjtsünk, majd ismét kitörjünk. Az "Ó, azok az angolok" elengednek, ha tolakszom, udvariasan arrébblépnek, ha másodszor is egymásra taposunk és mosolyogva kérnek elnézést, hogy lefejeltem a tarkójukat.

Négyet húzott a zenekar a Lúdas Matyi egyéni legjobbján: összesen hétszer jöttek vissza, és a koncert utolsó órája csak ráadás volt.

Azt sajnálom csupán, hogy a két post együtt nem ad vissza semmit a hangulatból, a zenéből, az emberekből, mindabból, amiből nekünk tegnap bőséggel kijutott.

this world go crazy

Az ember apró. A tükörben mindig nagynak látszik, mint tortából az utolsó falat, mint gyermek a mérlegen, mint az öntudat, melyet ezer apró hang éltet bennem, s melyből hiányzik a hang. A hang, mely néha eljő, s az ember egyszerre törpe lesz, és artikulál, de éneke messze átüvölti a változás jeges fuvallatát, s a törekvő csendet, mely napról napra teret nyer magának szürke magányunk sárguló térképén. Az ember tehát kicsi, hat ember még kisebb, és félelmetes erővel bír a gondolat, mely egy emelvényről a sűrű tömegen át a szívekig ily könnyedén utat talál.
A magaslatról a zenész szólt hozzánk elébb, majd a népszerűség, és - amint azt valaki olyan jól megfogalmazta volt - a műharcos, a populista, kommersz politikus. Mégsem hisz magában, mert falak visszhangozzák minden szavát. Mert hazugság minden, mert miért vagyunk itt, s bár anyám most nem mondta, én boldog voltam. Mert az igazság hamis arca tekint le rám, és bátortalan , üveges tekintete elhomályosul, midőn gondolatai felérik a valóság kamrájának legfelső polcait, s a fémdobozban maradi sütemény helyett súlyos érv lapul.
Mert ott voltunk, és elhittük. És mert nem mondta senki százezerszer, de mi együtt éreztük az éjszakát. És nem kiáltott senki farkast, és tudtuk, hogy a tömeg igazi ereje a mozdulatlanság, és a biztos tudat.
Mást vártam. Rosszabbat. Kevésbé átütőt. Mást kaptam. Jobbat. Ska-koncertet, Bob Marley szellemét, 50 percnyi ráadást, kifogyhatatlan energiát, és a zene feltétlen szeretetét. És örülök, hogy ott voltam, és életem eddigi egyik legjobb estéje volt.
Manu Chao @ Carling Academy, Bristol

arany és narancssárga

Még hét közben kitaláltam, hogy ha már itt az ősz, és ilyen szépséges színek vannak, meg avar- és földillat, akkor használjuk is ki, és keressünk egy helyet, ahol kicsit természetközelbe kerülhetünk. Ki is néztem egy történelmi házat a kertjével. Aztán péntek este elmentünk Zsókáékhoz kártyázni, és az utolsó pillanatban Phil megemlítette, hogy van egy arborétum Bath mellett, és miért nem megyünk oda. Persze mentünk, és nagyon jól tettük. Bár nem annyira Bath mellett van, mint inkább úgy 20 mérföldre tőle (Bristoltól is kb ennyire van), de nagyon könnyen megtaláltuk (egyszer sem tévedtünk el!), aztán a parkolók bejáratánál bénáztunk egy kicsit, de ennek köszönhetően valahogy ingyen jutottunk be.
És bent pedig... Hatalmas területen (600 hektár) hihetetlen növényválaszték (több, mint 3000 féle fájuk van) - igazi paradicsom nekem. A háttérinformációkat persze csak utólag olvasgattam el, és csak ámulok megint, hova kerültünk. A helyet a Sunday Times a közelmúltban beválogatta az első 30 'kihagyhatatlan' látványosság közé; történelmi múltja, a fajgazdagság és a kiültetések módja is egyedülálló. Kiemelten híres az itt található 'Nemzeti Juhargyűjtemény' - na ennek örültünk mi most nagyon, ugyanis (mint pár perce megtudtam) idén a szokásosnál korábban kezdődött a levelek őszi elszíneződése, szóval mi ma teljes őszi ragyogásban láthattuk.
Katt.

csak hosok

Na a hosoket vegul el is felejtettem megemliteni. Napok (hetek) ota lazban egunk, nem eszunk (de), nem alszunk (na ezt tenyleg keveset): Heroes-t nezunk ezerrel. Most a vegere ertunk az elso evadnak, es kicsit csalodas, kivancsi vagyok a folytatasra.

romantika, hoditas es hosok

Szombaton vegre eljutottunk Bath-ba, ami ugyan itt van egy kopesre, de eddig meg csak atutaztunk rajta.

A Jane Austen Centerben kezdtuk egy kis meglepetessel, mert ugyan nem latszik rajta, de Ibi is oregszik. Meghallgattunk egy eloadast Jane eleterol egy jofej nenitol, vegigjartuk a muzeumot, aztan beoltoztettek a fiatalokat, akik olyan szepek lettek, hogy csuda, es meg a nap is kisutott egy kicsit a kedvukert.

Aztan persze felhos lett megint, meg kicsit szemerkelt is, de ilyesmik mar nem tudnak minket elriasztani, setaltunk a belvarosban, megneztuk a folyot, a katedralist, ami gyonyoru, aztan mar nagyon ehesek voltunk, es elkezdtuk kutatni Anglia legoregebb kocsmaja utan, mert Z hallott valamit a kollegaitol, hogy itt van valahol a kornyeken. Aztan kiderult, hogy egyaltalan nem, igy csak ettunk szendvicset, hogy tuleljuk, dobtunk be penzt Lou-nak (hogy o is tulelje, mert kiderult, hogy fizetni kell a parkolasert), es sorbanalltunk, hogy megnezzuk Bath legnagyobb nevezetesseget, a Romai Furdot.

A furdo nem csak azert nagy dolog, mert Bath kicsi, es mert kozel van. Britannia egyetlen melegvizu forrasa kore epitettek a romaiak Eszak-Europa legpazarabb templom-furdojet. Az elso szentelyt a keltak epitettek itt, Sulis istenno tiszteletere, akit a romaiak Minervanak hivtak. Ennek ellenere a falu romai neve Aquae Sulis (Sulis vizei) volt. A furdot kozel 400 evig hasznaltak a romai hoditas alatt, majd a romaiak kivonulasa utan sokaig nem hasznaltak, az epuletek rombadoltek, a forras eliszaposodott. Vegul a 15. szazadban emeltek kore ismet epuletet, majd a 19. szazadban tartak fel a romai maradvanyokat, es nyitottak meg a nyilvanossag elott is. Mi meg orulunk neki.

puhasag

Tegnap este ismet egy uj arcat mutatta nekunk az angol idojaras - apro, szuros, szitalos eso esett, amit latni alig lehetett, csak erezni inkabb.

Ma reggelre az egesz varos kodtakaroba burkolozott, almosan-feheren-csendesen, cseppet sem konnyitve meg ezzel az ebredesem. Mintha alomvilagon autoztunk volna keresztul, a zold pazsitot alig latni a parkban es a faknak is csak aranylo lombkoronajuk log ki a para olelesebol. Szep.

na mim van?

Gyonyoru, gombolyu, mosolygos, fenyes, narancssarga, cakkozasra varva. Az van nekem. :)

hires

Kornyekunk termeszeti szepsegeirol mar sokan, sok helyen megemlekeztek. Most ismet reflektorfenybe kerul egy kicsit a BBC jovoltabol. Sorozatot forgatnak Anglia tajairol, parkjairol, es epizodot szenteltek mind Bristolnak, mind Bathnak. Kulon cikk szol kedvenc parkunkrol, ami mindennapi tevenk az ablakban. Olvassatok, szeressetek - angolul persze, de legalabb hangolodik a csalad az utazasra...

huvi

Hideg van. Oszi, csipos. Pedig igazabol nincs is, de ugye a paratartalom... Raadasul Maryben nem jo a futes - fujja a levegot ugyan, de nem melegiti fel. (Vicces, ha belegondolok, hanyszor szenvedtunk vele, hogy felforrt a vize...) Na mindegy. Szoval sal, pulcsi, a kesztyumet meg otthonhagytam.

ido

32,5 orat tuloraztam szeptemberben ugy, hogy ebbol egy hetet otthon voltunk. Egy normal munkahet 37,5 ora, tehat egy honapban majdnem ot hetet dolgozom. Hurra.

majdnem szuret

Akartam irni, hogy tok jo - mentunk, ottvoltunk, visszajottunk, es meg mindig/megint sut a nap, es akkor elkezdett esni. Gyonyoru kulonben, sulyosan esik, lassan, egybefuggoen.

Es megvaltoztak a szinek is, azt hiszem, lassan mar itt is osz lesz.

Es irnek is meg sokat, mert van mit, meg igazabol barmit, csak ne kene dolgoznom... De kell, es ossze is kene szednem a gondolataimat, de csak varjatok, egyszercsak beernek, es majd potyognak ide szepen a bejegyzesalmak.

szomoru

Elloptak a tukrunket. Jobboldalrol.

Nem gondoltam volna, hogy itt tortenik velunk ilyesmi. Szegeny Mary.

szeptember

" - Olyan hirtelen lesz hűvös. Nincs már ereje a napnak. - Ezt mondta, de körbepillantott, s láthatta, a gyep továbbra is süppeteg mélyzöld, a ház ragyog a lombok s a bíbor golgotavirágok közt, s a magas kékségből távolságtartó károgásokat hullatnak a varjak. De valami moccant, csillant, ezüst szárnyat billentve a légben. Mert azért csak szeptember volt, szeptember közepe, és délután hat óra múlt."

Virginia Woolf - A világítótorony

titkos kertek

Annyira persze nem titkosak, mert nagyon buszkek rajuk a cornwalliak. Az orszag ezen kinyulo csucskeben egyedulalloan enyhe a klima a Golf-aramlat melege miatt (szinte sosincs fagy), es ezert szamos kertnek ad otthont. A kertek tobbsege a korai 19. szazadbol valo, a viktorianus gyujtoszenvedely es az egzotikum iranti fogekonysag mutatkozik meg bennuk - palmafak, bambuszok, japankert, rododendronok, mini oserdok...

Sajnos csak egyre volt idonk (es Zolnak turelme): Heligan elveszett kertjeire. A hely (57 hold ultetett kert, 100 hold erdo, 300 hold legelo) a 17. szazadtol egy neves csalad tulajdonaban volt, hires botanikusokat es kerteszeket foglalkoztattak a kollekcio osszegyujtesevel. Egeszen az elso vilaghaboruig, amikor a hazat katonai celokra lefoglaltak, igy a kertet senki sem gondozta, elvadult. A helyreallitas a 20. szazadban kezdodott el, es folyamatosan fejlesztgetik ma is. Azt hiszem, nem a legjobb idopontban mentunk, valoszinuleg tavasszal, teljes viragpompaban meg szebb lehet, de nekem igy is nagyon tetszett. Kis szokokut az egyik eldugott teraszon, innen-onnan kilatni a legelokon keresztul a tavoli tengerre... palmakkal kisert, hofeher murvaval szort setaosveny; aztan a kovetkezo fordulonal hatalmas rododendronbokrokkal korulvett smaragdzold tisztas, hofeher padokkal...

Katt a pillere a kepekert:

es lon napsutes - elso nap

Ugy kezdodott, hogy kitalaltuk, hogy akkor penteken munka utan elindulunk. Aztan mindenki elkezdett minket ijesztgetni, hogy vagy hat ora lesz, mire leerunk... mert igen, ezt mi is eszrevettuk mar, hogy az angolok sokkal konnyebben kerekednek fel a kis cokmokjukkal (kutya, gyerek, lakokocsi, bicigli) hetvegere. Ez meg raadasul haromnapos, szoval foleg. Na es hogy menjunk inkabb reggel. De ismerjuk magunkat, hogy a reggeli indulas nem annyira nekunk valo, es ragaszkodtunk a pentekhez, hogy majd valamikor jo keson elindulunk... de azert nem egeszen ugy terveztem, hogy majdnem teljesen az indulasig meg dolgozni fogok... Na mindegy. Vegul valamikor 10 elott indultunk es 1 elott megerkeztunk, es kozben tokjo zeneket hallgattunk, es volt izgalom is, mert majdnem elfogyott a benzinunk, es meg mindig nincs benzinkut, meg mindig nincs, aztan talaltunk egyet es kiderult, hogy annyira meg nem is fogyott ki... Aztan mikor mar ott voltunk, akkor meg volt sok nagyonfontos megbeszelnivalonk Gyilokkal, es igy kb valamikor haromkor kerultunk halozsakba.

Aztan persze reggel rossz volt felkelni, de nem akartunk sok idot alvasra pazarolni a hetvegenkbol. Raadasul csodalatos napsutesre ebredtunk. Osszeszedtuk magunkat, es irany a part! Es volt nap, es homok, es szel, es so, es viz, es siraly, es szorf, es nyugi, es jooo... Aztan innentol mar csak arrol tudnek lelkesen meselni, hogy a fenyek, a szinek, a formak, es... mondtam mar, hogy van fenykepezogepem?! :)))

vissza

Megvagyunk, megjottunk, de jobb lett volna maradni. Nagyon jo volt, egy hetig tudnek meselni a harom nap elmenyeirol (lehet, hogy fogok is). Csaknem 500 merfoldet mentunk, es tobb, mint 500 kep keszult az uj fenykepezogepemmel. Most meg munka, de este mese.

vadlibak

Mar csak masfel napot kell valahogy kibirnom, aztan elmenekulunk innen hosszuhetvegere. Nem tudom mit unnepelnek most eppen (ok se tudjak kulonben, megkerdeztem az elobb), de nagyon nem is erdekel, csak orulok, hogy nem kell hetfon dolgoznunk. Szoval holnap este elindulunk delre, a tengerpartra *nyaralni*. Haha.

update: Ja es a vilag vegere megyunk. :)

bejelentk

Nagyon regen irtunk, tudom, de valahogy mostanaban nem volt semmi, csak a munka, amirol meg nem erdemes. Persze tortentek olyasmik, hogy Z szombaton autotszerelt, es nagyon buszke voltam ra, en meg vegre kitakaritottam a lakast (es egy kicsit buszke voltam magamra is). Aztan volt nalunk pokerezesnek hirdetett UNOparti lengyelekkel meg egy angollal is, es hihetetlen mennyisegu alkoholt fogyasztottunk el, aztan masnap jo kis fejfajasom volt, es nem voltam alkalmas semmire (na akkor mar nem voltam buszke magamra), ugyhogy csak osszebujtunk a kanapen a pled alatt es egesz nap Jobaratokat neztunk.
Viszont tegnap Z meglepett, ketszer is, egyik nagyobb volt, mint a masik, meg foztunk is nagyon jot, szoval boldogsagossag.

robin hood

kis csoda

Fenyes ringlot eszek, narancsos-lilas, edes, leves.

Kicsit mintha nyar lenne...

Bristol Balloon Fiesta

Merthogy volt nekunk egy ilyenunk is. Sajnos nem jutottunk vegul kozel hozza, pedig negy napig itt tanyaztak a DiscoveryChannel (meg persze egy csomo mas tamogato) jovoltabol. Csak messzirol lattuk oket - mondjuk igy is nagy elmeny volt a sok-sok ballont latni a varos felett.

Sajat kep csak egy van, de nembaj, loptam egy szepet. :)

elo tortenelem

Hatalmas kavalkadban voltunk vasarnap, es kozben egyfolytaban az jart a fejemben, mennyire elvezne kis csaladom, es hogy jovore muszaj eljonniuk. Autokaztunk ketszaz kilometert, majd egy 18. szazadi kis kastely kertjeben egy hadsereg satortaboraban talaltuk magunkat. Eddig meg talan nem is lenne annyira izgalmas, attol lett szines es lenyugozo, hogy minden katonai ero, aki valaha megfordult a brit szigeteken, kepviseltetve volt. Romaiak, vikingek, kozepkori lovagok, a rozsak haborujanak angol ijaszai... elso vilaghaborus repulok, meg a voroskabatosok, meg a vegen voltak ragozo amerikaiak is... Es ez a felsorolas meglehetosen foghijas, epp csak ami felkeltette a figyelmemet (szines volt, meg csillogo) - figyelembe veve cseppet sem harmonikus kapcsolatomat a tortenelemkonyvekkel, meg igy is buszke vagyok magamra, mennyi minden eszembe jutott... :) Nekem tetszett nagyon (sok-sok szines jelmez, csillogas, meg szolnak a dobok, nana), Z morgott neha, hogy ez vagy az nem is ugy volt, vagy nem illik oda... aztan, mikor kiprobalhatta a longbow-t, akkor mar csak kicsit morgott, es szerintem ha sikerul kicsit osszehaverkodni a vikingekkel egy sisakproba erejeig, akkor o is igazan boldog lett volna.
Kepek vannak itt, es videok is lesznek hamarosan.

Matthew

Ugy volt, hogy tegnap este Z ujdonsult kollegaival kell buliznunk, merthogy valamelyikuknek szuletesnapja van. Aztan mikor indult ertem, akkor mar gyanus volt, hogy mire a surgetes, nem szokasuk az angoloknak ennyire koran kezdeni a partizast, miert kell ottlennunk hetre? Aztan persze nem lettem kesz idoben, es akkor elarulta, hogy a buli igazabol nekem szol, meglepetes Ibiektol, es hogy tenyleg mennunk kell, mert az kellemetlen, ha ezt kessuk le... Es akkor otthagytam minden munkat a menedzseremnek, es rohantunk, kozben Mary lerobbant, aztan osszeszedtuk, rohantunk tovabb, es vegul megerkeztunk, es nem is kestuk le. A h a j o t.

Hajokaztunk, varostneztunk (egeszen mas volt ebbol az iranybol), fishandchipset ettunk...

Es megegyszer koszonom.

valsag

Jobban vagyunk mindketten. En jobban, Z kevesbe. Mondjuk most epp hanyingerem van, de betudom a rengeteg korpaskeksznek, amit az egyik kollegatol kaptam. Nem kene hogy idom legyen kulonben itt irogatni (nincs is, csak ugy teszek, mintha), mert kedvenc egyetlen supervisorom beteget jelentett, ugyhogy egyedul huzom az igat. Csak eppen nagy lelki valsagba kerultem. Egyszer volt mar ilyen regebben, de nem emlekszem, hogy jutottam tul rajta: Nem tetszik a munkam, nem elvezem, nem jo, unalmas, akarki meg tudna csinalni, nincs benne kihivas, nem kreativ, mindig csak a rutin. Meg a szurkeseg. Lehet, hogy az is hozzajarul, hogy gyonyoruen sut odakint a nap es en annyi mindent szeretnek csinalni, amire a hulye munka miatt nem jut idom... Szoval most nem jo nekem.

hős is vagyok

ehes vagyok

Nem tudom, hogy valami, amit ettunk, vagy a viz, vagy mi, de valami nagyonnemjo tortent. Jo kis hasmenesunk van mindkettonknek, nem sokat aludtunk az ejszaka. Most piritos es hideg mentatea, este fozok krumplit.

Meg jo, hogy nincs kovaszosubink, mert ugysem tudtam volna ellenallni, most mennyivel rosszabbul lennek.

kovaszosuborka kell nekem

Mert nagyon hianyzik, erre nemreg jottem ra (jo hagymas krumplistesztaval, jeghidegen. ja meg kefirrel. nyam.). Lehet azt meg szeptemberben csinalni?

wye-volgy kincsei

Az egesz hetvege pedig ugy kezdodott, hogy megneztuk gondosan az idojarast a BBC-n (a bibiszi az azert megiscsak bibiszi), aki azt mondta, hogy szombaton bujkalo napocs, vasarnap meg zuhog (mondjuk huszonnyolc fokot is mondott, ez fura volt, de elsiklottunk folotte). Tehat az elobbiekbol levontuk azt a kovetkeztetest, hogy szombaton megyunk kirandulni, vasarnap meg vegre sor kerul arra a hazimunkara, amit ket hete tologatok.
A jogyerekek szombaton felkeltek, felpakoltak a barataikat, es elindultak, aztan eltevedtek - ez most mar tenyleg visszatero motivum minden programunkban, de majd azt mondjuk, hogy direkt csinaltuk... Es tenyleg, mert ugye minden ut Romaba vezet. Azaz, ha nem tevedtunk volna el, akkor nem arra mentunk volna, amerre, es akkor nem azt lattuk volna, amit. Pedig.

A Tintern Abbey gyonyoru. Persze, ahogy Z megmondta, ha egyben lenne, igazi templom lenne, feleannyira sem lenne erdekes, mint igy, hogy felet szethordtak, a masik felet belepte a moha. De igy meg meses, es hangulatos, es jaaaj megint csupa zold minden meg szurke, es imadom ezeket a szineket es a koveket, mondtam mar? Es csak ugy meglattuk az utrol es megalltunk, mazlistak vagyunk, mondom en. Meg meg azert is, mert kezmuvessatrak is voltak pont, kezdem azt hinni, hogy csak nekunk, csak most... Es hatalmas kulonbsegek vannak az otthoni kozepkori "kezmuvesvasarok" es az itteniek kozott. Eloszor is ez nem vasar volt. Nem akartak nekunk eladni semmit. Csak volt egy par ember (akiknek egyebkent mindnek van valami hetkoznapi unalmas munkaja), akik fogtak szines csikos satrakat, es odajottek minket szorakoztatni. De ezt a szorakoztatast teljesen komolyan vettek. Kerdeztunk, es ok tudtak valaszolni, sot meseltek nekunk sokat es erdekessegeket, es ugy tunt, hogy ok tenyleg tudjak es atelik azt a szerepet ami a jelmezukhoz tartozik. Volt egy bacsi pergamenekkel, meg libatollal, es gyonyoru cirkalmas irasokkal (aki kulonben webdizajner)(es kiprobalhattuk, es irhattunk mi is, es elhozhattuk *ingyen*); es neni aki sajat maga kopulte a vajat, es kenyeret sutott, es kozepkori levest fozott kisustben; es masikneni gyogynovenyekkel, meg volt egy aki fonalat gyartott eppen... Es aztan Z kedvencei: a nyilkeszito bacsi, es a masik, aki nem tudom pontosan ki volt, de odaadta a kardjat, es vicceskedtunk vele egy kicsit.

Aztan tovabbautoztunk az eredeti uticelok fele, szinte vegig a Wye folyo volgyeben, Wales es Anglia hataran, es ott is minden olyan szepseges, es nyugis es (tudom, unalmas vagyok, de) ZOLD... Mint utolag megtudtam, termeszetvedelmi terulet kulonben, ugyhogy ide is erdemes meg visszamenni es turazni egy jot...
Szoval voltunk meg utvesztoben, ami nem volt annyira izgalmas (kicsi volt, es gyorsan megtalaltuk a kijaratot), meg egy varban, ami meg nagyon tetszett, de mar majdnem zartak, es meg ugyis vissza kell mennunk es akkor majd irok rola, es ez a bejegyzes meg mar ugyis tul hosszu, szoval itt a vege.

alma a fájától

Ismerek egy embert, aki 50 éve a fellegekben jár.

Ismerek egy embert, akinek 50 éve meggyőződése, hogy ami logikus, azzal nem kell vitatkozni.

Ismerek egy embert, aki 50 éve nem tudja eldönteni, hogy vajon az akarata és a keze együtt keményebb-e a fejénél.

Ismerek egy embert aki 50 éve a maga útját járja, mely utat ujjammal hűvös elméjének térképén végigkövetve elfárdnék, eltévednék és meghasonulnék önmagammal.

Ismerek egy embert, aki 50 éve varrja saját sebeit.

Aki ha nyúlra lő, szarvast talál.

Aki az eget tengerként ismeri.

Akinek markában 50 éve fájdalmasan ropog az idő kereke.

Akinek belülről rajzolják ráncait, s szeme sarkából soha ki nem vész a gyermeki csillogás.

Büszkeség tölt el, ha arra gondolok, hogy ezt az embert apámként ismerem.

So, who the fuck wants to see them?

Persze rendszerint nincsenek, de ha süt a nap, akkor mind az. Ma sok fok volt, és kevés benzinünk. Rendes rendőr megmondta, merre az arra, és hol a benzinkút, de elállta az utat, és mosolygott, amikor kikerültük. Hatalmas part, sok homok, tenger nincs. Van, de valahol másfél kilométerre kezdődik, mert az apály az apály, az 5 forint meg 5 forint.
Viki mosolygott, én meg csináltam róla képet fedetlen felsőtesttel. Hogy melyikünké volt fedetlen, azt nem mondom meg, mert az övé.
Eszembe is jutott a parton a trabant, amit a VP a hóban hajtott, de már nincs meg. Nagyot lehetett volna csapatni a homokban. Igazából ja, meg ilyenek. Érdekes íze van a bákárdibrízerkókuszos izének.
A kocsi kétszer főtte el a vizét. Nem tudom, mi van vele, csak azt, hogy drága lesz, mint mindig.
Főztem thai curryt. Van benne bébikukorica, meg csirkemell, meg beleborult a chili. Egy halászléhez szokott ember nem enné meg. Egy mexikói megenné, habár beledöglene, de a buli az buli, az 5 forint meg 5 forint. Egy thai még tenne rá halszószt meg némi chilit. Üljlefiamegyes. Majd főzünk hozzá sok rizst. Olyat még úgy sem há Lassan holnap van, én meg bódulok a naptól.

highday

Tobbszorosen is jeles nap van ma:

egyreszt anya+apa sokadik hazassagi evforduloja, amihez gratulalunk es meg sok ilyet, es este koccintunk ratok.

Masreszt...

*** Boldog 15. Szulinapot Mark! ***

... es ne engedd Budit belemaszni a tortadba... :)

blagdon lake

Csutortokon az allatkerti szinhazban elegge irigyeltuk a tobbieket - kockaspled, hutotaska, kiskosar, tele minden joval. Igy amikor vasarnap reggel (na jo, majdnem delben) arra ebredtunk, hogy az elorejelzett heves esok ellenere ragyogoan sut a nap, hiaba terveztunk egesz napos hazimunkat, es egyszeruen muszaj volt kimozdulni, mert ki kellett hasznalni... szoval akkor nem volt kerdes, hogy piknikezni fogunk. Persze se kosarunk, se pledunk. De erre valok a hipermarketek, hogy mindent megvehessen az ember egy helyen: kosarat, takarot, szendvicseket, innivalot... Ja mert termeszetesen semmink sem volt mar otthon, teljesen kifogyasztottuk a hutot - egy egesz citromot tudtunk volna otthonrol vinni magunkkal. Mindenesetre kalap, napszemuveg, zene a kocsiba, raboktunk a terkepre, es elindultunk. Berobogtunk az elso utbaeso aruhazba, es termeszetesen nem volt szerencsenk, mert se kosar, se pokroc, de szereztunk sok-sok finomsagot. Aztan robogtunk tovabb, es vegul az elso benzinkutnal sikerult egy piros-feher-kek-sarga-zold kockas gyonyoruseget magunkeva tenni. Es meg a kis tavunkat is meglepoen konnyeden megtalaltuk.

Es akkor jollaktunk, es sutott a nap, es csillogott a viz, es voltak szitakotok, meg kacsak is, es szepseges baranyfelhok azurkek egen, es akkor nagyon jo volt nekunk.

Szoval igy telt a szulinapom tegnap.

hajok es cirkuszosok

Jo nagy felfordulas volt varoskankban a hetvegen - iden nyolcadszorra rendeztek meg a Bristol Harbour Festival-t. Hihetetlen valtozatos programkavalkadot szerveztek ossze, tenyleg egeszen biztosan mindenki talalt kedvere valot (es mindezt teljesen ingyen).

Zene Negy szinpadon egesz nap szoltak a helyi es nemzetkozi eloadok, igen valtozatos stilusokban. Tanc Indiai klasszikus, afrikai, street dance, flamenco, kortars balett, tancszinhaz. (errol kulonben sajnos lemaradtunk, pedig jo lett volna, nade majd jovore) Cirkusz Egy kis szinpadon egesz nap megallas nelkul valtottak egymast az akrobatak, zsonglorok, bohocok (helyi es nemzetkozi, profi es amator), es megneztunk egy parat, es bar sokszor ugy erzem, hogy a cirkusz annyira nem is jo, es nemszeretem, meg ize, most megis nagyonjo volt belecsoppenni egy kis mesevilagba, elvarazsolodva orulni. Legjobban egy orosz paros tetszett mindannyiunknak - azert ok meg mindig tudnak valamit, ami masokank nem megy: annyira konnyeden mozogtak a trapezon, mintha oda szulettek volna, erolkodes nelkul, kecsesen, meseszeru koreografiaval... es termeszetesen halo nelkul. Hajok Az egesz kikoto megtelt hajokkal, regiekkel es ujakkal, vitorlasokkal es jachtokkal es lakohajokkal, es gyonyoruek voltak, orom a szemnek. A kedvenceim a szepseges regi, nagy hajok, ilyen nevekkel, hogy Pelican, Tangaroa, Kaskelot... es ahogy elkepzeli az ember, ahogy siklanak a vizen, hofeher, dagado vitorlakkal...

Amit meg nem emlitettem a tuzijatek, amirol a video megtekintheto itt.

Z játszik

"én ezt nem értem... pedig direkt beállítottam a macisűrűséget jó nagyra"

almos

Es igen, arrol is meg kell emlekeznem, hogy befejeztem a konyvet, a szinhaz utan gyors vacsi (frissen sult baguette fuszervajjal, nyami), es gondoltam meg csak par oldalt... Es aztan egyszeruen nem birtam lerakni. Z elment ejfelkor aludni, akkor meg szaz oldal volt hatra, de muszaj, muszaj volt tudnom, hogy most mi lesz.

Nagyon izgalmas vegig az egesz konyv (hihetetlen nagy akciofilm lesz belole, mar latom), folyamatosan szintentartja a feszultseget, es a vegen, amikor... De mivel nem akarok lincselest, ez az, amit nem arulok el. Erdemes elolvasni, voltak benne nagy meglepetesek, meg felismeresek, meg leleplezesek. Szoval jo.

sok huho

"Lehetséges ez? - Jaj, fülem hogy ég! -
Vadság, kevélység szárad lelkemen?...
Pokolra gõg és szûzi büszkeség,
Zászlótok alatt nem vár gyõzelem!
Jöjj, Benedetto, szerelmem tied!
Szilaj szivem kezessé szoktatom.
Ha te szeretsz, én kedvesed leszek."

Nehez volt. Nem ertettem semmit. Vagyis icipicit. De nagyon elveztem. A szineszek zsenialisak voltak, a rendezes zsenialis ("Globe-stilusban", ahogy az ismertetobol megtudtam): aprocska szinpad, ot ember jatssza az osszes szerepet... Es kozben a kozonseg? Hat PIKNIKEZIK! Marmint piknikezett volna, ha az idojaras engedi, igy egy sator alatt, muanyagszekeken vettek elo a hutotaskakat, kosarakat, es a kockaspleddel csak takaroztak. Mi meg nem voltunk erre felkeszulve, siman kibirtuk volna, de ugy, hogy mindenki vigan falatozik korulotted... szoval bufes hotdoggal enyhitettuk ehsegunk. Mondjuk neha fura volt az italiai szinhez oroszlanboges, mint hatterzaj. Mert mindez az allatkertben tortent, ha meg nem emlitettem volna :).

szazadik

selatsehall

Merthogy azt meg nem is emlitettem hogy 4 napja HarryPotter lazban egek - persze, pont en maradnek ki ebbol? Ebben az orszagban? Az osszes angol geek - hatalmas herripotter, sztarvorsz, gyurukura, akarmi rajongok. Az utolso konyv megjelenesehez mar honapok ota szamoltak vissza (en is), elorendeltek a konyvet (en is), es ejszaka sorbanalltak a boltoknal, hogy hamarabb vehessek kezukbe (en nem). Ugyanis a konyvesboltok ejfelkor kinyitottak, csak ezert. De azert ennyire nem, en megrendeltem szepen interneten, es szombat reggel hazhoz is szallitottak, ahogy kell. Aztan az egesz szombatot es aztan a vasarnap nagy reszet is vasarlassal toltottuk (nem mondom meg, mennyire nagyon sok penzt koltottunk el), es csak majdnem ket nap utan tudtam vegul elkezdeni olvasni az en draaagaszagomat. Eeees... hat az elso otven oldal nagyon nyogvenyelosen ment. Azt hiszem, tul jo a magyar forditas, jok a nevek, meg meg is szoktam oket. Es a rengeteg jelzo, es jaj. De aztan beindult a sztori, lenduletbe jott, es teljesen magaval ragadott. Es nem fozok, nem mosok, csak olvasokolvasok, es meg mindig majdnem haromszaz oldal van hatra, de nagyon elvezem.

viz, viz, viz

Hat igen, van itt egy kis viz, es most mindenki teljesen ketsegbe van esve. Pedig igazan hozzaszokhattak volna mar. A BBC-n olvasom, hogy eleve azt, hogy draga hazajuk onallosult Europatol, egy szupernagy arviznek koszonhetik, ami annyira jol sikerult, hogy a viz teljesen elvalasztotta Angliat Franciaorszagtol. A viktorianus idokben pedig 3-4 evente elarasztotta Windsort a viz, majdnemhogy mindennapos volt.

Szerencsere kulonben a siras mellett az angolok jok az osszefogasban is - mar egyebkent is akartam irni rola, szoval most. Masok megsegitese, jotekony celokra penzgyujtes legalabb annyira a mindennapjaik resze, mint a fogadas, amit mar emlitettem. Az iroda ajtajaban van egy dobozka egy rakas kulonfele edesseggel: "charity sweet", bedobsz egy fontot es elveszel egy zacsko cukorkat. Ami persze rossz biznisz, mert azert ennel olcsobban megkapnad, de nem gondolkoznak rajta, mert ehes gyerekek kapnak vacsorat az osszegyult penzbol. Aztan meg futnak a mellrak ellen, adakoznak oregeknek, allatoknak, akarminek. Es most az arviz kapcsan is osszefognak, vizet osztanak, a szomszedok segitik egymast, es ilyen tablakat raknak ki a kocsmak ele. [Ingyen etel, ital, mosdo es szallas.] Persze otthon is segitettek egymast az emberek az arvizkor, de ezt valahogy nem tudom elkepzelni...

Kepek meg: itt.

helyzetjelentes

Felho, 13 fok, 94% paratartalom.
Julius, mi?

tabortuz

Szalonna, hagyma, csopog a friss kenyerre a zsir, pattog a tuz, szallnak a szikrak, balzsamos meleg az este.

Fogalmam sincs mi ez, csak ugy megkivantam.

Meg mindig esik, 17 fok.

madárlátta

Magyar paprikából és angol paradicsomból rotyog a lecsó.

Jóság. Örülünk.

update: Isteni volt, koszonjuk! :)

ennyi

Na, hat felraktam oket a buszra, mennek hazafele.

Es egetrengeto dolgokra jottem ra: plusz ket ember tobb, mint ketszerannyit eszik, meg tobbet iszik, rengeteg szemetet termel, meg mosogatnivalot, de hogy ekkora kosz lett a lakasban az azert sok. :)

Viszont hirtelen lett egy csomo helyunk megint, johet a kovetkezo!

grrrrrr megint

Nem faztam meg penteken, mikor borigaztunk, nem faztam meg vasarnap, mikor borigaztunk, de kapcsoljatok ki a k*#@ legkondit azonnal, mert mar kapar a torkom (es kifolyik a szemem a kontaktlencsevel egyutt, de az mellekes).

Nincs meleg, angolhujek.

bebattak

Ma is sűrű napunk volt, szerencsére ezúttal eső nélkül (pedig most már sokkal jobban felszerelkeztünk, esőkabát-váltóruha...): ragyogó napsütés, néhol felhők, de gyönyörűek. Smaragdpázsit, patyolat bárányok, és persze a híres kövek a fiúknak. Fogalmam sincs, mennyit hallgattak végig az audioguide-ból, meg hogy mennyi maradt meg belőle, de talán azért tetszett nekik. Mindenesetre végigmarháskodták az egészet, minden percre jutott valami újabb poén, komolyan belefáradtam a röhögésbe így estefelé. De azt hiszem őket is kimerítette a nap: mikor hazaértünk, lehuppantak a kanapéra és pár pillanatig csak néztek maguk elé. Aztán hamar eszméltek és már kapták is maguk elé a laptopokat, hihetetlen, mekkora kocka mindkettő. :)

Z persze ügyes, és addig-addig nyúzta őket, míg sikerült vacsi után robbantani a bandát. Elvitte őket két városrésszel arrébb lévő kedvenc kocsmájába, ott kezdték, és most hazafelé minden kocsmában megisznak egy sört. Tesztelni kell a felhozatalt, ugye.

ezittaz

Hát az történik, hogy a fiúk rendesen megtapasztalták ma az angol időjárást. A BBC szerinti mai könnyű esőben konkrétan bőrigáztunk. Többször is.

Ennek ellenére remélem azért élvezték a kirándulást. A vár gyönyörű, sokkal nagyobb, szebb, jobb, mint amire számítottam, tényleg érdemes volt egyet autókázni.
Most ihlet nincs, csak forró sajtleves (cheddar, naná :)), meleg zokni és tunyulás; viszont vannak végrevégre képek - katt a képre a galériáért:

manna

1

Mindjart vege a visszaszamlalasnak, alig varom, pedig csak 0t nap lesz, de megis. Viszont ma megyunk vasarolni, irom a listat es azon torom a fejem, hova is fogom beszuszakolni azt a rengeteg kajat, amire ket ekkora legenynek szuksege lenne. Huto kicsi, konyha kicsi, lakas kicsi. De persze ugyis vannak fontosabb dolgok, mint az eves. Meg az alvas, mert most mar abban sem vagyok biztos, hogy aludni elfernek. De nembaj, ejjel-nappal fiatalok, majd bulizunk. Kaja helyett meg majd iszunk, a sor kisebb helyet foglal, mint a kenyer. Vagynemtudom.

extrém

Egy új kor alkonyához érve szelíden tekintünk vissza a régmúlt bájos pillanataira, melyek világokat váltottak meg, és gyermekkorunk kisfiús álmait hozták élményeink vidám asztalához. Ezt is kipróbáltuk, többször is, jó volt, szép volt. Nem hiszem, hogy valaha ismét fegyvert ragadnék, és apró festékbogyókkal osztanám az ellent, legalábbis nem így, nem itt, nem velük, nem ennyiért. Drága volt, de kiadós. Szar volt, de az adrenalinom legalább ismét szárnyalt picit. Esett is, fújt is, de később sütött a nap, és a tehenek bágyadtan nézték, ahogy piciny majmok módjára kúsztunk-másztunk abban a közegben, ami órákkal azelőtt még emésztőrendszerük szerves részét képezte. Csapatunk nagy részét most láttuk először, így az összjáték nehézkes volt, a stratégia lapos. A puskák mindenütt puskák, a karbantartás pedig mindenütt ismeretlen fogalom. Az enyém annyira nem működött, hogy félúton lecseréltem, és kaptam helyette egy masszív dögöt, amivel a bennfentesek lőttek általában. Ezzel már sikerült 80 méterről hólyagosra lőni a másik csapat - egy legénybúcsús társaság - ünnepelt emberének csillogó homlokát: két hét múlva valahol egy wales-i puding összeházasodik egy hat láb magas angol málnával. Vikinek persze megint mázlija volt, vagy csak jobban lő, de szerintem mázlija volt :)
Igazából nem élveztük és most szegények is vagyunk. Sajnos a csapat együtt vette dobozszámra a töltényt, mert a többiek így szavaztak, és habár ketten nem lőttünk el 700 golyót, fizettünk vagy 1800ért. Ez nagyban meghatározta az attitűdömet az utolsó, agyatlan "játék" során, aminek az egyetlen célja az volt, hogy elhasználjuk a maradék muníciót. Kb, mint Gettysburg, csak kevésbé véres, és még sokkal agyatlanabb.
Viki kérte, hogy a tegnap estéről is írjak: berúgtunk pár lengyellel, akik nagyon jó fejek voltak. Viki mesélte.

nincs

Ugy szeretnek irni valamit, de nem nagyon tudok erzeseket meg hangulatokat atadni most, se vicces lenni, mert az meg Z asztala... Csak ugy vagyunk, a napjaink szinte eszrevetlenul suhannak mellettunk. Valamelyik nap vasaltam vegre sokat, meg foztem is, es meg van ket padlizsanom (amik gyonyoruek kulonben, szoktam csak ugy nezegetni oket), azokat is elpusztitjuk valamikor. Mi is van meg? Hat persze az idojaras (ez megint ilyen angol dolog: _tenyleg_ folyton az idorol beszelnek) : tegnap iszonyat szelvihar volt. Ejszaka kb haromszor ebredtem fel, olyan hangos volt, es hiaba kohaz, neha ugy tunt, hogy a kis tetoter-kutyahazunk mindjart lerepul onnan a helyerol. De legalabb a petuniak (amik vegre kikerultek az ablakba) tesztelodnek, hogy birjak-e a szelet...

drukk

Mary megjavult tegnap (bar meg mindig sok minden van, amit ajanlott kicserelni rajta a kozeljovoben), es szerencsere nem is kellett olyan sokat fizetni erte, mint amire szamitottunk, ugyghogy hurra. Csak most akkor szoritsatok ti is, hogy tenyleg minden rendben legyen, es atmenjen ma a vizsgan.
Olyanok vannak meg, hogy elaludtam a nyakam, es most faj; meg vettunk baranymajat, es az tekergettem korbe baconnel, mert nem talaltunk csirket, de ez is nagyon finom; meg hogy ma meg nem esett - de ezek persze nem olyan erdekesek, szoval ilyeneket nem irok.

update: jejejeee, sikerult!

csak csendben, csak halkan

Nehogy elkiabaljam, de:
sut a nap.

fuggo

62%How Addicted to Blogging Are You?

pallos

Namármost, a vagyon. A vagyon arra való, hogy emberek birtokolják, s annak kárára (abból tudniillik) jól éljenek ők. Utazzák el. Vegyenek szép gitárt. Igyanak al... teákat, különleges teákat. Vagy költsék az egészet egy perszonálkompjúter sérülékeny tiszavirágaira, melyek megvásárlásuk pillanatában többet veszítenek értékükből, mint egy új Merci. A kérdés csupán, hogy hova csobogjon a cash-flow, a pénzfolyam, amiért egész héten raklapokat pakoltunk. Viki papíron, én kesztyűben. Az ember hátradől, és körbenéz, majd konstatálja, hogy mennyi mindene megvan, és most már igazán kéne valami hobbi, amitől kerekebb lesz a világ. Körülnéz, számol, ábrándozik, majd dönt. Vagy nem tudja. Mégis. Mégsem. Inkább a másikat. Vagy a kettőt együtt, bár az egy csomó pénz, és úgy sem lenne idő mindkettőre... huha, ez nehezebb, mint gondolta.
"Haddsegítsek!" - mondta a vezérműszíj, és halk pattanással előhúzta lángpallosát, hogy vaksötétben is eltaláljunk az "határozatlanok vagyunk"-pólósok savanyú paradicsomából a "debeoptuk"-pólósok keserédes sörkertje felé.

grrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr

Arra jottem ra, hogy a fenymasolas jo. A papirok legalabb egy darabig melegitik a kezem, az amugy most mar tenyleg jegcsapokka fagyott ujjaimat. Mert a legkondi folyamatosan omlik bele ide a hatamba. Mert elviselhetetlen a hoseg ugye. En valahogy nem erzem.

A BBC szerint max 17 fok van ma.

Es ez igy most kezd nem annyira jo lenni nekem. Vacvac.

doki

Na, történt előrelépés Mary és az ő forgalmija ügyében:
Természetesen megtartjuk, de szerencsére nem kell egy másik autónyi összeget kifizetnünk a szerelésért (csak egy fél másik autónyit). Az egyik kolléga ismerőse (szomszédja, akárkije) véletlenül pont szokott autókat szerelni szabadidejében, ő adott nekünk egy olyan ajánlatot, hogy azonnal elfogadtuk, és ma este el is vittük hozzá Maryt. Ő beszerzi az alkatrészeket, kicseréli a kicserélnivalót, megheggeszti a megheggesztenivalót, beállítja a beállítanivalót. És még azt is felajánlotta, hogy lebeszéli nekünk a pótvizsga időpontját meg minden. És szimpatikus is. Aztán majd meglátjuk.

nyam

Dinnyere vagyom. Nagyon.

baj

Jajaj. Mary megbukott a forgalmi vizsgan.

ebed

N, a supervisorom mar eleg regota ragja a fulem, hogy valami magyar kajat hozzak neki. Egesz hetvegen esett az eso, otthon voltunk, nem volt semmi program, meg egyebkent is ez az utolso hete... Szoval foztem neki. Igaz, hogy nem volt bele "rendes" paprika, se petrezselyem csak paszternak, de meg igy is imadtak. Mert persze akkor mar behoztam az egesz adagot, hogy kostolgassak kedvukre. Gulyas es lekvaros bukta.

A buktakeszites legviccesebb muvelete az volt, mikor megkelt a teszta, bennem pedig realizalodott, hogy a gyurodeszkamat a sodrofaval egyetemben otthon hagytuk. De aztan persze megoldottuk (huzkodos-forgatos-pizzakeszitos modon). Kulon meg kell emlitenem az elesztos kalandunkat: Szaraz elesztom volt otthon, de azert persze a friss sokkal jobb, ha mar egyszer ugyis megyunk boltba, akkor probaljuk meg. Korbejartuk a hutopultokat, a sutialapanyagos reszeket, de semmi. Hat azert kerdezzuk meg. Sikerult kifognom egy ilyen orraalamorgos bacsit, es igy nem voltam benne biztos, hogy most jol ertem-e: menjunk a pekseghez, es kerdezzuk meg, hogy ok tudnak-e adni...? Mi, hogy szivessegbol, vagy hogy? Odamentunk, nezelodtunk, de nem nagyon volt ott akarki. Aztan Z talalt egy embert: kiderult, hogy igen, ok adnak el kimerve elesztot. Kaptunk is egy kis adagot, gondosan korbecsomagolva. Otthon mikor kibontottam, es beleszagoltam, mar tudtam, hogy ez valami jo lesz - a magyar kockaelesztok kozel sincsenek ilyen frissek (legalabbis nekem meg nem volt hozza szerencsem). Pikkpakk felfutott a tejjel, szepen osszedagasztottam, es gyonyoruen megkelt nagyra. Kivettem a felet, kinyujtottam, megtoltottem, megsutottem. Es amig sult az elso adag, a talban a maradek szepen megint megkelt akkorara, mint az eredeti adag! :) Szoval jo lett, na. Foleg azok, amiket muszaj volt azon frissiben, melegen elfogyasztani, mert "sajnos" kiszakadtak, es ugye nem akartuk, hogy veszendobe menjen a lekvar... :)

update:
"That really really really was delicious and also extremely kind of you and Zolli
Köszönöm szépen!"

por

Valaki mondja meg nekem legyszi, hogyan lehet hatekonyan kitisztitani a hepafiltert! Mikor idekoltoztunk, muszaj volt venni egy porszivot, mert a konyha kivetelevel mindenhol padloszonyeg van (igen, a furdoben is!). De ha mar veszunk, akkor mar porzsak nelkulit, hogy ennyivel is kevesebb szemetet termeljunk, meg ez most olyan meno, es egyebkent is kis ufo, meg szep a szine, szoval o lett es kesz. Es vegulis be is valt, mert igazi kis meregzsak, tenyleg tok erosen sziv, es ahogy a reklamban is: "egy mozdulattal" ki lehet uriteni a port a kis tartalyabol. Csak hat a szuro... Ami kiszuri a hepakat, hogy ne keruljenek vissza a levegobe. Elmeletileg moshato. Valoszinuleg gyakorlatilag is, de egyelore valamit nagyon rosszul probalhatok, mert tegnap kb 40 percet toltottem azzal, hogy kipiszkaljam a szuro redoi kozul az ott levo mindenfeleket. Koromreszelovel. Es nem hiszem, hogy ez lenne a tokeletes modszer. Raadasul nem vagyok elegedett az eredmennyel. Szoval ha valakinek valami megoldasa van, tart karokkal varom!

cidermese

Kértetek, tehát akkor legyen most egy kis mese, a 'cider'ről:

Hivatalosan, az enciklopédia szerint a szájder alkoholos ital, amit főként erjesztett alamléből készül (néha körtéből). Viszont innentől elég változatos a kép: kevesebb, mint 3-tól egészen tizenakárhány százalékig terjedhet az alkoholtartalma (én pont most csíptem be kb két decitől), van friss almás és testesen borízű, aranyló kristálytiszta és felhősen homályos.
Csak az almákról regényt lehetne írni, mert állítólag több száz kizárólag cider alma van, de ettől megkíméllek titeket, amúgy se tudok róla sokat. A készítés során az almát ledarálják (van olyan, hogy cidermalom - elég komolyan veszik :)), szűrik, ilyesmi, majd alacsony hőmérsékleten (4-16°C) erjesztik. Ettől az erjedés tovább tart, és jobban megmarad az almaíz. Olvastam azt is, hogy vannak benne fenolok meg anioxidánsok, és ezért jó nekünk, mert egészséges (de leginkább jó nekünk, mert finom). Az angolok el se tudják képzelni az életüket nélküle, vannak fesztiválok, párolnak belőle almabrandy-t (Calvados), és bármilyen alkalomkor isszák.
Nagyon frissítő, vannak benne buborékok, de nem sok, csak épp, hogy megbizsergetnek, és, és... És most jöttem rá, hogy ittunk már korábban is ilyet. A baszk kirándulásunk során SanSebastianban a kocsmában ezt csorgattak magasról a poharunkba.
Itt eddig nagyrészt a boltit ittuk, meg csapoltat, de az is a boltira hajazott, és nagyon szeretjük. Kommersz ízlésünk van persze, mert az ínyencek a termelőire esküsznek. Amit kóstoltunk is múlt hétvégén, és az egyik nem volt annyira jó, a másik meg jó volt, de teljesen más, mint amit megszoktunk.
Későre jár, és nekem már nem jut eszembe semmi értelmes, úgyhogy a lényeg: a cider jó, a cider változatos, a cider finom, gyertek, igyátok!

születésnapodra

Hajnalban kilépek az ajtón, álmosan nézve, amint a lomha pillanat elidőzik az örökzöldek ágain, majd csillogó ruháját a járdára ejti. Esett az éjjel - konstatálom. Az ébredő felhők illata járja át a reggeli hangokat: motorok kelnek morcosan puffogva, sirályok sírnak szertefoszlott álmaik nyomában szállva, s röptükben kíváncsian hallgatják a mezőt – az éj színeit ragyogó cseppeket, a bőrkötéses tegnapok platánsorát.
Száraz szememre újra és újra zsákot húz a fény, majd elindulok gondolataim útján, kapu-autó-köszöntés-keserédes déja-vu. Látom a szekrényt, és a matricákat, a dobozokat a polcokon, a szekrényt, a medvét, a sünt, az asztalt és az ágyat. Az én ágyamat. Az esőt, ami éles határt vont a háztömbök közé a parkolóba. A bokrokat, a piros bogyós bokrokat és a telet, amely még igazán fehér volt. A késői kulcsok csörrenését, a fáradtan recsegő lépteket. Az autót, a pirosat. A zöldet. A világos Trabantot és a kék Volvot. A sárga kanalast, aki elment, és a japán szöcskét, ami nem maradt. A földet, amit a cipőm talpán hoztam és a köveket, amit nehéz fémtáskákba gyűjtve. A homályos foltokat a padlón, az ablakon, a dobozok oldalán...

Előbb a fényt aztán a hangokat
Előbb a illatot aztán az arcokat
Előbb a lányt aztán a virágot
Előbb az udvart aztán a világot

Mert kevés a szín és kevés szív dobog
Mert kevés az íz és jobb, ha boldogok
Mert őt is nekem, mert én is neki
Mert mindent látott már, mert még nem ismeri

Hisz büszke múltra vágysz,
Hisz éltél szebb jövőt,
Mely engem ihletett

Hisz félszáz év alatt élsz
Örökifjú szívvel
Ezer életet

vihar

Villamlik.

Dorog.

Es sotet is van.

Update: es olyan hangosan kopog az eso az ablakon, hogy nem halljuk egymas szavat. Viszont vannak akik epp tornaorat tartanak itt a parkban. :)

barlang es sajt

A valtozatossag kedveert most epp megint esik (18 fok van, jo kis nyar), ugyhogy nincs mas hatra, mint elmeselni, mit csinaltunk a hetvegen.

Szombaton megprobaltunk Znek nyitni egy bankszamlat - miutan felorat sorbanalltunk, a neni kedvesen kozolte, hogy sajnos epp nincs tobb szabad emberunk, probaljunk meg elore idopontot kerni, mondjuk kovetkezo szombatra. Ugyhogy az nem lett. Viszont lett nekem kiscipom. Topancipom. Aztan a nap nagy resze csak ugy eltelt. Arra emlekszem, hogy moziztunk: Kb ket eve Z kapott egy kupac devedet a keresztapjatol karacsonyra, es meg mindig volt koztuk olyan, amit eddig nem lattunk, hat most megneztuk. Egyenesen at (Flatliners). Nagyon regi, nagyon kilencvenes evek, de erdekes es elgondolkoztato. Aztan csinaltam vacsit a maradekokbol a hutoben (amit nem si ertem, hogy fogyasztottunk ki ennyire), es pihi.

Nade a vasarnap!

Felpakoltunk szendvicsekkel, repaval es felkerekedtunk, ide. Persze eltevedtunk odafele, ugy tunik ez mar nelkulozhetetlen hozzavaloja a hetvegeinknek. Olyan kis szuk utakon maszkaltunk, hogy mohos kofal az egyik oldalon, egybefuggo zold novenyfal a masikon, es meg jo hogy nem jott szembe senki, mert az angolok rendszeresen alabecsulik a jarmuvek szelesseget az utepitesekkor. De vegul megtalaltuk, megerkeztunk, leparkoltunk. Megvan a jegyiroda, ez sajnos nem nemzeti orokseg, otthagyunk egy kisebb vagyont. Aztan vissza a kocsihoz, hatizsak, menjunk... Amikor Z eszrevette, hogy itt parkolast is kene fizetni. O, hogy az a '#?*%~#! Oke, veszunk parkolojegyet, vissza kocsihoz. Kozben kicsit alaposabban megnezzuk a parkolojegyet: ja hogy ha negyen vagyunk, negy belepovel, akkor nem kell fizetni. Na itt jott megint a nemertes: ugyanannal a nonel vettuk a belepoket, ot perc mulva a parkolojegyet - magatol megse tudta osszerakni, vagy csak nem volt eleg jo fej hozza, hogy szoljon. De visszamentunk, visszaadtak a penzt.

Na innentol azt hiszem mar csak josag. Voltunk sajtgyarban, kostoltunk sajtot, kostoltunk helyi cidert meg scrumpy-t, voltunk barlangokban (igen, kettoben is), meg osemberes-kannibalos muzeumban. Es a vegen meg kilatot is masztunk - 274 lepcsofok, haha.

Viszont nem jutott idonk a turara a szurdokban - szurdok korul, ami pedig gyonyoru, lattuk, ugyhogy meg ide is vissza kell mennunk.

most

Most kell szoritani kisocsinek.

csoda hazafelé

Ami úgy kezdődött, hogy az időjárás megint egész nap azt csinálta, hogy esik-nem esik, csak most durvábban, mondjuk, hogy locsog-kevésbélocsog-nemlocsog. És mikor beültünk a kocsiba nem esett, mire beindítottam a motort, zuhogott, mikor a benzinkúthoz értünk, hatalmas cseppekben esett. És mindeközben szikrázóan sütött a nap. Mindez azt eredményezte, hogy (mivel kelet felé megyünk haza) mögöttünk a nap, előttünk gyönyörű sötét felhők, és ez az amit a legjobban szeretek, mikor borús az ég, és a nap megvilágítja a fákat (és ugye ilyenkor kéne fényképezni - még mindig várom az adományokat, by the way). És mindennek tetejébe az egész városon átívelve kristálytisztán, élesen, ragyogott a szivárvány. Meg kicsit haloványabban a párja.

Szóval akárki is intézte el ezt nekem, köszönöm.